Sokáig kísérteni fog minket e veszedelmes állatok csatája

Dávid és Góliát küzdelmét idéző módon csapott össze Ausztrália két legveszélyesebb méreggel rendelkező állata, a vöröshátú pók és a textilmintás barnakígyó. A harcot képeken is megörökítették.

A vöröshátú pók (Latrodectus hasselti) nem véletlenül hasonlít az Észak-Amerikában honos fekete özvegyre, hiszen annak közeli rokona, egy családba tartoznak, így méreganyaguk is rendkívül veszedelmes. Ugyanakkor a textilmintás barnakígyó (Pseudonaja textilis) sem panaszkodhat: ez a hüllőfaj felelős Ausztráliában a legtöbb halálos végkimenetelű kígyómarásért. A két állat harcát egy Viktória állambeli szőlőültetvénynél fotózta le egy lelkes érdeklődő, Robyn McLennan, a képek azóta robbanásszerű népszerűségnek örvendenek a közösségi oldalakon.

A küzdelmet végül a pók nyerte, a képek tanúsága alapján az ízeltlábú a kígyót fejénél fogva a hálójával egy közeli fára függesztette.

Forrás: Robyn McLennan‎/Facebook

Bár az eset ritka, nem példa nélküli, hogy egy vöröshátú pók elejt egy nála jóval termetesebb kígyót.

A nőstény vöröshátú pókok jóval nagyobbak a hímeknél, a felnőtt példányok testhossza elérheti az 1 centimétert is (ebbe a lábak nincsenek beleszámítva). A két nem megjelenése különbözik egymástól, a nőstények feketék, hátukon vöröses vagy narancssárgás csík található, ezzel szemben a hímek inkább világosbarnák, a potrohon fehér vagy sárga mintázat látható.

Csak a nőstények képesek megharapni az embert, a hímek csáprágója nem elég erős ahhoz, hogy átlyukassza a bőrt.

Felnőtteknél a csípés komoly, de csak ritkán halálos tüneteket idéz elő, a gyermekeknél és a terhes nőknél viszont életveszélyes állapotot válthat ki a méreg. Ennek fényében nem meglepő, hogy a nőstény vöröshátú könnyedén képes kivégezni egy kígyót, pláne, ha az fiatal példány. Ilyen egyed a képen szereplő csúszómászó is.

Forrás: Robyn McLennan‎/Facebook

Nemcsak a mérge, hanem a hálója is erős ennek a pókfajnak –

az állat mirigyei ragadós folyadékot választanak ki, amiket cseppekben a fonálra ken, így a zsákmányt tulajdonképpen egy természetes „pillanatragasztóval” ejti csapdába.

Ha rápillantunk a termetes áldozatra, megfogalmazódik bennünk a kérdés, vajon miként fogyasztja el táplálékát az aprócska ragadozó?

A harapás során a pók emésztőenzimeket juttat a préda testébe, ezek lebontják a szöveteket, egyfajta leveses masszát hagyva hátra, amit aztán a pók már könnyedén fel tud „hörpinteni”.

Az alábbi videóban egy korábbi, mostanihoz hasonló támadást csodálhatunk meg.