Tudja-e, melyik volt a legtöbb halottat követelő magyar árvíz?

Az 1878-as nagy miskolci árvíz Telepi György festményén

A síkvidéki Kárpát-medence Európa második legnagyobb folyama a Duna, valamint az ugyancsak bő vízhozamú Tisza és mellékfolyóik vízgyűjtő területe. Egy-egy jelentős áradás még napjainkban is komoly fenyegetést jelent, mint amilyen legutóbb a 2013-as nagy árvíz volt, a múltban, a folyamszabályozás és a korszerű vízgazdálkodás előtti időszakban pedig nem egyszer okozott pusztító katasztrófát az áradó víz zabolázatlan ereje.

Sokáig úgy hitték, hogy nem jöhet ennél pusztítóbb ár

A 19. században, - még a század végén elkezdett nagy folyamszabályozási munkálatok megkezdése előtt - a Duna és a Tisza, illetve mellékfolyóik magyarországi szakaszán számos helyen igen elvadult mederállapotok uralkodtak.

A Kárpát-medence vízgyűjtő területének térképe, a 19. század végi nagy folyamszabályozási munkák előtt Forrás: Wikimedia Commons/Tóth Patony

Ennek voltak betudhatók a tavaszi olvadások idején jelentkező,

esetenként pusztító hatással járó árhullámok.

1838 januárjában különösen sok csapadék hullott le a Duna felső szakaszán, ami miatt Buda partközeli részei a víz alá kerültek.

Még napjainkban is fenyegető lehet egy-egy nagyobb áradás. A pesti rakpart a hajóállomás víz alá került épületével, a 2013-as árvíz idején Forrás: Wikimedia Commons

Ám ez még csak kellemetlen epizódnak számított a két hónappal később bekövetkezett „nagy árvízhez" képest.

Január végén dermesztő hidegre fordult az addig viszonylag enyhe időjárás, ami miatt a folyam Bécs és Buda közötti szakasza teljesen befagyott.

Jégzajlás a Dunán Forrás: Wikimedia Commons

A március elején elkezdődött hirtelen felmelegedés hatására

a jégpáncél olvadni, a folyam pedig zajlani kezdett.

A pesti szakasznál a szanaszét ágazó meder valamint a kiterjedt zátonyok miatt az árhullám megakadt, a sekélyebb részeken pedig olyan jégdugók alakultak ki, amelyek visszaduzzasztották a vizet.

Az 1838 márciusi pesti árvíz Johann Hürlimann egykorú képén Forrás: Wikimedia Commons

Március 13-án ismét megindult a jég, nyomában a felduzzadt vízzel,

amelynek magassága a március 15-én bekövetkezett tetőzéskor meghaladta az 1775-ös árvíz után épített gátak magasságát.

Emiatt, illetve mert a gátak nem bírták a nyomást, a víz áttört, és elöntötte a várost. A mai Nagykörút vonalában két méter magasan örvénylett a jeges áradat, József- és Ferencváros, valamint Terézváros teljes területe is a víz alá került.

Mentés az 1838-as pesti áradás idején (Egykorú rézmetszet) Forrás: Wikimedia Commons

Budán 2 281, a védettebb budai oldalon pedig 204 ház semmisült meg, számos épület súlyosan megrongálódott, ami miatt közel 60 ezren váltak hajléktalanná.

Wesselényi Miklós báró, az „árvízi hajós” portréja ( korabeli litográfia) Forrás: Wikimedia Commons

A „nagy árvízben", amelyben Wesselényi Miklós báró, az „árvízi hajós” éjt nappallá téve mentette a bajbajutott embereket,

153-an vesztették életüket.

Évtizedekig az 1838-as pesti áradást tartották a magyar történelem legpusztítóbb természeti katasztrófájának, pedig az igazi nagy csapásra sajnos, még várni kellett.

Fenyegető zivatarcella képében érkezett el a halál

1878. augusztus 30.-ának fülledt hőségében a Dunántúl felől kiterjedt zivatarcella érte el Észak- Magyarországot. Az elemek tomboló haragja először Egerre, Óhutára, valamint Diósgyőrre csapott le, de a legrosszabb még hátra volt.

Egy kifejlett zivatarfelhő. Az egymás után, láncba álló zivatargócokat nevezzük szupercellának Forrás: Origo

A zivatarlánc hamarosan elérte Miskolcot is. Mivel a felhőszakadás egyszerre nagy területet érintett,

a Bükk vonulatáról hatalmas mennyiségű víz zúdult alá,

ami rövid idő alatt rendkívüli módon felduzzasztotta a Szinva és a Pece-patakot. Másnap, augusztus 31.-én hajnalban mindkét patak kilépett a medréből, a megvadult víz pedig harsogva Miskolc belvárosa felé tört.

Az 1878-as nagy miskolci árvíz Telepi György festményén Forrás: Wikimedia Commons

Az ár elsodorta az útjába kerülő malmokat és más épületeket, magával hurcolva a rengeteg törmeléket, amiből magas hordalékkúpokat halmozott fel a hidak és a zsilipek környékén.

Ezek csak nagyon rövid időre fékezték meg a tomboló ár erejét, ami mindenen áttörve a miskolci belvárosra zúdult.

Az ár percenként fél méterrel emelkedett, így szinte lehetetlenné vált a vízförgeteg csapdájába esett emberek menekülése.

A híres természettudós, Herman Ottó 1878-ban készített rajza a miskolci árvíz pusztításáról Forrás: Wikimedia Commons

Miskolc belvárosában 4-6 méter magasan állt a víz, és az ár itt szinte mindent maga alá temetett.

A pusztító természeti katasztrófa 277 emberéletet követelt a városban,

ám a felhőszakadással illetve a nyomában elszabaduló árral érintett Miskolc környéki településekkel együtt az áldozatok száma elérte a 400 főt, a magyar történelem legsúlyosabb árvízi katasztrófájában.

Hiába ez volt a legpusztítóbb, Miskolc nem kapott támogatást

Az árvíz teljesen megsemmisített Miskolc belvárosát, 2 182 ház összeomlott, és a város épületeinek több mint a felét súlyos károsodás érte.

A tragikus kimenetelű áradás kialakulásában komoly szerepet játszott, hogy a városon keresztülfolyó patakok fölött malomgátak íveltek át,

amelyek beszűkítették a víz mozgásterét, valamint lelassították az áradás sebességét, lehetővé téve ezzel a víz rendkívül gyors felduzzadását.

Az Avas látképe az árvíz pusztítása után (Egykorú metszet) Forrás: Wikimedia Commons

A negyven évvel korábbi pesti, és az egy évvel később Szegedet teljesen elpusztító 1879-es áradással szemben

Miskolc azonban nem kapott semmilyen komolyabb központi támogatást

a szörnyű pusztítás következményeinek felszámolásához, pedig a miskolci árvíz áldozatainak száma magasabb volt, mint a pesti és a szegedi áradásban életüket vesztettek együttes száma.

Ferenc József felkeresi Szegedet, az 1879-es katasztrofális árvíz után Forrás: Wikimedia Commons

A gyorsan jött és elvonult áradás emlékét

az akkori Miskolcnál sokkal jelentősebb nagyvárosokat fenyegető árvízveszély jelentősen elhomályosította,

ezért a rendelkezésre álló forrásokat ezeknek a városoknak juttatták.

Soltész-Nagy Kálmán miskolci polgármester hiába kilincselt támogatásért, az árvízi károk helyreállításához Forrás: Wikimedia Commons

Csak több mint fél évszázaddal később, 1925-ben avatták fel a miskolci árvíz emlékművét, a Szent Anna templom szomszédságában.