Olyan volt, mint egy ragadozó zsiráf a legnagyobb repülő élőlény

A legendák világának félelmetes sárkányait idézik az egykor élt repülő őshüllők

Az emberi fantázia szülte kreatúráknál csak a természet, a kifürkészhetetlen evolúció által produkált különleges élőlények színesebbek. A csaknem 185 millió évet felölelő mezozoikum, a földtörténet középkora, amit a dinoszauruszok időszakaként is szokás emlegetni, az evolúció különleges állomásának számít. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a földi élővilág történetében talán ekkor éltek a legkülönlegesebb létformák, emeletes ház nagyságú növényevő behemótok, és a horrorregények szerzőinek képzeletét is felülmúló félelmetes ragadozók, mind a szárazföldeken, mind az ősi tengerekben, valamint a levegőben.

A legendák világának sárkányait idézték az első repülő gerincesek

A hüllők (Reptilia) első valódi képviselői még a földtörténet ókorában, az 540 millió éve elkezdődött, és mintegy 250 millió éve befejeződött paleozoikum idején, a karbon időszakban (350 és 300 millió év között) jelentek meg.

A legendák világának félelmetes sárkányait idézik az egykor élt repülő őshüllők Forrás: DinoAnimals

Az ősi hüllők törzsfejlődésében súlyos törésnek számított a földtörténet legbrutálisabb kipusztulási hulláma, a mintegy 251 millió éve történt permi kihalási esemény.

Sem előtte, sem pedig utána nem történt olyan katasztrofális kihalási esemény, mint a perm időszak végén Forrás: Earth Archives/Julio Lacerda

Ekkor a tengeri családok 95 %-a, a szárazföldi csoportoknak pedig közel 75%-a tűnt el az élet színpadáról:

szinte csoda, hogy a földtörténeti középkor beköszöntét jelentő triász időszak elején újraindult az élet a Földön.

A tömeges kihalási esemény végére a világtenger üres, úgynevezett Strangelove-óceán lett. Kész csoda, hogy az élet újra fejlődésnek indult a súlyos katasztrófa után Forrás: Reddit

A kevés megmaradt túlélőcsoport viszont a perm végi kihalás miatt megürült nagyszámú ökológiai fülkének köszönhetően viharos fejlődésnek indult, és a szárazföldi hüllőcsoportokon kívül a triász végén már jelentős diverzitást (biológiai sokféleséget) mutattak a tengereket meghódító hüllők is.

A triász időszaki halgyík, a Mixosaurus a tengeri környezethez tökéletesen alkalmazkodott őshüllő volt Forrás: Zdenek Burian

Nagyjából 230 millió éve jelentek meg az első dinoszauruszok,

amelyek viharos gyorsaságú törzsfejlődésüknek köszönhetően az egész mezozoikumot uralták.

Az egész mezozoikumban a dinoszauruszok uralták a földi élővilágot Forrás: Pinterest

A gerinces élővilágban ugyancsak a triász (250 és 199 millió év között) végén bukkant fel a levegőt meghódító legelső gerinces csoport, a repülő hüllők, a pteroszauruszok rendje,

amelyeknek egészen a földtörténeti középkor végéig töretlenül folytatódott a törzsfejlődésük.

A késői triásztól a kréta végéig a repülő hüllők számos csoportja fejlődött ki Forrás: The Daily Beast

Közülük kerültek ki az élővilág történetének leghatalmasabb repülő óriásai is, amelyek hossza és szárnyfesztávolsága a mai kisebb túrarepülőgépek méreteivel vetekedett.

Horrorfilmeket idéző lényként magasodhatott volna fölénk

1971-ben, a texasi Big Band Nemzeti Park területén egy addig soha nem látott hatalmas állat maradványai kerültek elő a kréta időszak legvégét jelző maastrichti emelet 68 millió éves rétegsorából.

A Quetzalcoatlus northropi fosszilis felkarcsontja Forrás: Smithsonian

Douglas Lawson, a leletet felfedező és leíró paleontológus már a megtalált első maradványok alapján felismerte, hogy az általa Quetzalcoatlus northropi tudományos fajnevet kapott pteroszaurida lehetett a valaha élt legnagyobb repülő élőlény.

A Quetzalcoatlus volt az élővilág történetének legnagyobb repülő élőlénye Forrás: Pinterest

Lawson számítása szerint az egykori repülő hüllő szárnyfesztávolsága kereken 15,9 métert tett ki.

(Lawson egyébként a mexikói tollas kígyóisten, Quetzalcōātl nevét használta fel a felfedezett új faj nemzetségének elnevezéséhez.)

Az új faj az azték tollas kígyóistenről kapta a nevét. Az azték tollas kígyó, Quetzalcōātl képe, amint Montezuma azték uralkodó áldozatot mutat be az istenségnek Forrás: Wikimedia Commons

A később megtalált újabb fosszíliák sok érdekes információval szolgáltak

a legendák világának hatalmas repülő sárkányait idéző állat életmódjával kapcsolatosan. Eleinte úgy gondolták, hogy más kisebb pteroszuruszokhoz hasonlóan a Quetzalcoatlus is - akárcsak a mai sirályok és albatroszfélék - a tenger felszíne fölött repülve halakra vadászhatott.

Eleinte úgy gondolták, hogy a Quetzalcoatlus más pteroszauruszokhoz hasonlóan halakkal táplálkozhatott Forrás: Wikimedia Commons

Csakhogy, amíg a legtöbb pteroszaurusz kövület sekélytengeri üledékekből került elő,

addig velük szemben a Quetzalcoatlus maradványait kivétel nélkül szárazföldi eredetű rétegekben találták meg.

Egy számítógépes modellezéssel elvégzett vizsgálat pedig bebizonyította, hogy a csaknem három méter hosszú csőr repülés közbeni vízbemártása a nagy közegellenállás miatt elviselhetetlenül nagy terhelést jelentett volna a vékony és hosszú nyak izomzata számára.

Rokonaitól eltérően a Quetzalcoatlus a talajszinten vadászott Forrás: Origo

A legújabb kutatások szerint a Quetzalcoatlus merőben más életmódot folytatott, mint a többi pteroszaurida.

A Quetzalcoatlus egyik igen figyelemre méltó sajátossága, hogy a rokonaitól eltérően egyforma hosszú és arányos végtagokkal rendelkezett.

A Quetzalcoatlus csontváz-rekonstrukciója az Arizonai Természettudományi Múzeumban Forrás: Picasa

Az anatómiai struktúra számítógépes modellezése szerint a Quetzalcoatlus igen ügyesen mozoghatott a talajon. A földön a bőrszárnyakat kifeszítő karjaira, illetve lábaira támaszkodva,

és a fejét 4-5 méter magasra feltartva mozoghatott.

A Quetzalcoatlus méretarányos tudományos rekonstrukciója. Olyan magasan tartotta a fejét, mint egy zsiráf Forrás: Baum's World

A rekonstrukciók alapján a talajon álló Quetzalcoatlus úgy nézhetett ki a hosszú nyaka miatt, mint egy bizarr ragadozó zsiráf.

Halálos veszélyt jelentő háromméteres csőrök

Az állat döbbenetesen nagy koponyája, pontosabban a fogak nélküli hatalmas csőr egyértelműen a Quetzalcoatlus ragadozó életmódjára utal. Az őslény felfedezése után eleinte úgy gondolták, hogy a legtöbb pteroszauruszhoz hasonlóan halakkal és rákokkal táplálkozhatott, ez az elmélet azonban megdőlt.

Eleinte úgy gondolták, hogy a Quetzalcoatlus más pteroszauruszokhoz, így például a képen látható Pteranodonhoz hasonló életmódot folytatott Forrás: Smithsonian

A Quetzalcoatlus - úgy ahogy ma a keselyűk - jóízűen lakmározhatott az elhullott dinoszauruszok tetemeiből,

de az is bizonyos, hogy aktívan vadászott.

A félelmetes csőrök halálos veszélyt jelentettek a dinoszauruszok árnyékában vegetáló erdőlakó ősemlősök, más hüllők, sőt még a kisebb dinoszauruszok számára is.

Nem lehettek tőle biztonságban még a kisebb dinoszauruszok sem Forrás: Pinterest

Elképesztő látványt nyújthatott a talaj közelében vitorlázva repülő Quetzalcoatlus, amelynek árnyéka röpke pillanatra a napot is eltakarta.

Repülés közben röpke pillanatra még a napot is eltakarta Forrás: Lenta-Vremeni

Hatalmas méreteihez képest a Quetzalcoatlus testtömege csekélynek számít, az állat nem nyomhatott többet 200-250 kilogrammnál.

A rendkívül hosszú nyak arra utal, hogy a Quetzalcoatlus kevés szárnycsapással, zömében inkább vitorlázva repült akár nagyobb távolságokra is.

Nem volt sokkal kisebb az erdélyi rokon sem

2002-ben szenzációs hír járta be a tudományos világot. Erdélyben, a hátszegi medencében ugyanis egy olyan kréta időszaki pteroszaurusz-féle maradványaira bukkantak,

amelynek a szárnyfesztávolsága az első vizsgálatok alapján elérhette akár a 20 métert is.

A szenzációs leletet a fosszíliát felfedező három kutató, a francia Eric Buffetaut, valamint a román Dan Grigorescu és az erdélyi Csiki Zoltán írták le.

Az erdélyi rokon, a 2002-ben felfedezett Hatzegopteryx thambema tudományos rekonstrukciója Forrás: Wikimedia Commons

A Hatzegopteryx thambema típusfaj maradványainak további vizsgálatai azonban bebizonyították,

hogy az erdélyi pteroszaurusz-fejedelem nem lehetett nagyobb, mint a Quetzalcoatlus,

mivel a szárnyfesztávolsága valósan „csak" 10-13 méter volt.

A 65 millió éve történt K-T esemény a földtörténet egyik legnagyobb aszteroida-becsapódása volt, amely globális katasztrófát és tömeges fajkihalást okozott Forrás: wikimedia.org

A Quetzalcoatlus akkor tűnt el, amikor 65,5 millió éve, a mai Mexikói-öböl területén történt pusztító aszteroida-becsapódást követő rendkívül gyors és súlyos kihallási hullámban a dinoszauruszok, illetve más tengeri hüllő, valamint pteroszaurusz-csoportok is véglegesen kivesztek.