Az 1950-ben indult ásatások alapján megállapították, hogy a Stonehenge több fázisban épült. A sziklacsoportot övező, számtalan rejtély között mégis az a legnagyobb kérdés, hogy a több ezer éves emlékmű hogyan került a helyére.
A druida-szentély időtlen emléket adott építőinek: a kutatók a kemény, szürke homokkövek súlyát 2 és 35 tonna közé becsülték.
A Stonehenge nagyobb sziklái („sarsen") mintegy 25 méter magasak és elérhetik akár a 35 tonnát is. Ezeket körülbelül 29 kilométeres távolságból szállították a jelenlegi helyszínre, míg a kisebb kövek („bluestones") a walesi Preseli-hegységéből származnak, ami 225 kilométerre fekszik. De hogyan kerültek ide?
Az elméletek között felmerült a „technológiai csoda" és a „varázslat" is, de az óriási fonott kosarak, az ökrök és a fából készült szánok is, mint lehetséges alternatívák.
Most azonban a Newcastle Egyetem kutatói előálltak egy teljesen új elmélettel: szerintük ugyanis
a zsír is nagy szerepet játszhatott abban, hogy a kövek a helyükre kerültek.
Felfedezték ugyanis, hogy a zsír óriási szerepet játszott a szomszédos neolitikus város, a Durrington Walls életében.
A kutatók a stonehenge-i ásatásokon előkerült korabeli edénydarabokon zsír- és egyéb foltokat azonosítottak. Kezdetben úgy gondolták, hogy az állati zsír formájában összegyűjtött faggyú ilyen nagy mértékű koncentrációját étkezési céllal tárolták a vödör méretű kerámiatartályokban, miután a nagy ünnepségeken hatalmas bőségben halmozták fel az élelmiszert.
A legújabb kutatásokból azonban úgy tűnik, hogy a kövek mozgatása lehetett a zsiradék gyűjtésének a másik oka.
A korabeli fazekasság jelentősége és elterjedése könnyen magyarázatot adhat arra a rejtélyre, hogy miért is tárolták ekkora mennyiségben a zsírt a területen
– mondta Lisa-Marie Shillito, a Newcastle Egyetem kutatója, az Antiquity folyóiratban megjelent elemzés vezető szerzője. – Amikor a régészek elemzik a korabeli edényeken maradt zsír- és egyéb foltokat, általában elsősorban a főzésre és az étkezésre asszociálnak.
Hozzátette: ez a legnyilvánvalóbb magyarázat és gyakran helyes, de néha a dolgok egy kicsit bonyolultabbak.
Ebben az esetben a zsírt nyilvánvalóan kettős céllal tárolták, egyrészt a főzés miatt, másrészt az „egyéb hasznosítás" miatt, ugyanis a cserepekben talált mennyiség szokatlanul nagy volt.
A kutatók most szeretnék megválaszolni a Stonehenge „miért" kérdését, de úgy gondolják, hogy a „hogyan" megismerése egy jó kezdet a nagyobb rejtély megoldásához.