A nap, ami után Churchill vért, verítéket és könnyeket ígért

Winston Churchill a szabadidejében szívesen festegetett, és nagy rajongója volt a whiskeynek

1940. május 10-én késő délelőtt Arthur Neville Chamberlain napokig tartó éles, és a személyét sem kímélő parlamenti viták után bejelentette lemondását. A bejelentés elhangzásakor a náci Németország hadereje, a Wehrmacht alakulatai - amelyek aznap hajnalban hadüzenet nélkül megtámadták Hollandiát - már mélyen benyomultak a tulipánok országába, és felsejlett egy minden addiginál nagyobb nyugat-európai invázió rémképe. E válságos pillanatokban a Csatornán túl, VI. György angol király némi huzavona után Sir Winston Churchill, az Admiralitás első lordja számára adott kormányalakítási megbízást. Churchill kinevezése alapvető változást hozott a második világháború történetében.

„Ha Hitler megtámadná a poklot, szerét ejteném, hogy kedvezően szóljak az ördögről."
(Winston Churchill)

Baljóslatú viharfelhők gyülekeznek Európa egén

Adolf Hitler 1933. január 30-án történt kancellári kinevezése után egyre több komor viharfelhő kezdett gyülekezni Európa egén. Hindenburg német államelnök 1934-ben bekövetkezett halála, valamint legfőbb pártbeli riválisainak likvidálása után Hitler megkérdőjelezhetetlen teljhatalomra tett szert mind az állam, mind pedig a náci párt élén.

Adolf Hitler és Hindenburg államelnök Forrás: Bundesarchiv/O. Ang.

Adolf Hitler már kancellárrá történt kinevezése előtt nyíltan meghirdette az 1919-es versailles-i békerendszer felszámolását.

Hamarosan kiderült, hogy a brit illetve a francia politikai elit által sokáig csak szájas néptribunként elkönyvelt Führer véresen komolyan is gondolja mindazt, amit korábban politikai programként meghirdetett.

Hitler a nemzetközi szerződésekre fittyet hányva, 1935-től hozzákezdett Németország újrafelfegyverzéséhez, amelynek első lépéseként 1935 márciusában bevezették az általános hadkötelezettséget.

Hitler nyíltan meghirdette a versailles-i rendszer felszámolását Forrás: Bundesarchiv

A még ugyanebben az évben elfogadott nagyszabású fegyverkezési program, az úgynevezett Z- terv ütőképes szárazföldi hadsereg, valamin modern légierő és flotta felállítását irányozta elő, aminek gyakorlati kivitelezése a Hermann Göring porosz miniszterelnök nevével fémjelzett hároméves terv elindításával vette kezdetét.

Göring és Hitler náci vezetők társaságában Forrás: Bundesarchiv

A versailles-i békeszerződés nyílt felrúgása, valamint Németország egyre jobban fenyegető fegyverkezése nem váltott ki semmilyen komolyabb ellenreakciót a nyugati nagyhatalmak részéről.

Mind a francia, mind pedig a brit politikai vezetésben annyira erősen élt a bármi áron való békevágy és akkora volt a félelem egy újabb európai háborús konfliktus veszélyétől, hogy inkább lenyelték Hitler egyre gátlástalanabb törtetését, mintsem hogy szembeszálljanak vele.

A nyugati hatalmak semmit sem tettek a náci Németország őket is fenyegető fegyverkezése ellen Forrás: Bundesarchiv

Pedig az egymást követő események, a demilitarizált Rajna-vidék 1936-ban történt katonai megszállása, valamint az Anschluss, Ausztria 1938 márciusában történt bekebelezése a Harmadik Birodalomba, intő jelként kellett volna hogy szolgáljon a párizsi és a londoni kabinet számára.

Ünneplő osztrákok fogadják a Bécsbe bevonuló Hitlert, az Anschluss idején Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

1938-ban a francia hadsereg még egymagában is sokkal erősebb volt mind létszámát mind pedig felszereltségét tekintve, mint az éppen felfejlesztés alatt álló Wehrmacht.

Ennek ellenére végül Hitlernek lett igaza, aki azzal nyugtatta a rajnai kaland valamint az Anschluss miatti francia-brit katonai ellenlépésektől aggodalmaskodó tábornokait,

hogy a „dekadens nyugati demokráciák" semmit sem fognak tenni Németország ellen.

Neville Chamberlain a kudarcos, úgynevezett megbékéltetési irányvonalat képviselte Forrás: Wikimedia Commons

Párizsban és Londonban általánossá vált az úgynevezett megbékéltetési politika hangoztatása, amelynek Neville Chamberlain brit, és Éduard Daladier francia miniszterelnök lett a legfőbb szószólója, 1938-tól.

A becstelenséget választotta, és megkapja a háborút

A meghunyászkodó és önfeladó békevágy azonban súlyos, végzetes tévedésnek bizonyult, ami csak egyre volt jó; még jobban felbátorította Hitlert. Ausztria bekebelezése után a Führer vészjósló figyelme Csehszlovákia, Anglia és Franciaország szövetségese felé fordult.

Hitler a német nemzetiségű többséggel rendelkező Szudéta-vidék átadását követelte Prágától, és mivel a csehszlovák kormány ellenállt, ezért háborúval fenyegette meg az országot.

A szudéta-válság tetőpontján, 1939 szeptember 18-án Chamberlain váratlan látogatást tett Hitlernél Forrás: Bundesarchiv

Azonban sem Londonnak, sem pedig Párizsnak nem fűlött a foga háborús konfliktusba keveredni kelet-európai szövetségeséért,

ezért a magát békeapostolnak képzelő Neville Chamberlain 1938. szeptember 18-án váratlanul betoppant Berchtesgadenbe,

hogy ajánlatot tegyen Hitlernek a Csehszlovákia elleni hadművelet, illetve az európai háború elkerülésére.

A brit miniszterelnök látogatása után nem egészen két héttel később, 1938. szeptember 29-én Münchenben megszületett a Csehszlovákia felosztásáról szóló négyhatalmi paktum, amellyel a nyugati nagyhatalmak képviselői, Chamberlain és Daladier odadobták a náci hódítástól védtelenül maradt országot a Harmadik Birodalomnak.

Chamberlain, Daladier, Hitler és Mussolini a müncheni paktum aláírása után Forrás: Wikimedia Commons

Chamberlain Hitlert tökéletesen félreismerve azt képzelte, hogy ezzel a szégyenteljes aktussal megszerezte országa számára a tartós békét.

Churchill pontosan látta az álságos megbékéltetési politika súlyos veszélyeit Forrás: Wikimedia Commons

Nem mindenki ünnepelte azonban felhőtlen örömmel Csehszlovákia feláldozását,

a komoly politikai múlttal rendelkező Sir Winston Churchill az alsóház egyik vitanapján keményen figyelmezette is a béke megmentőjének pózában tetszelgő miniszterelnököt:

Ön háború és becstelenség között választhatott. A becstelenséget választotta, és megkapja a háborút"

– nyilatkozta látnoki erővel a szókimondásáról és öntörvényűségéről híres tory politikus.

Fél évet sem kellett várni arra, hogy bebizonyosodjon: a müncheni paktummal nem a békét mentették meg, hanem csak további impulzust adtak Hitler szemérmetlen és háborúval fenyegető hódításaihoz.

A Wehrmacht egységei 1939 szeptemberében, Lengyelországban. Hitlert a müncheni paktum csak tovább erősítette hódító szándékaiban Forrás: Bundesarchiv

1939. március 15-én, miután az előző napon Szlovákia német támogatással deklarálta függetlenségét a csehszlovák államszövetségtől, a Wehrmacht egységei bevonultak Prágába, megszállták az ország maradék részét, amit Cseh-Morva Protektorátus néven beolvasztottak a birodalomba.

Tragikus véget ér az önfeladó megbékéltetési politika

Az 1939-es év első hónapjait és nyarát a náci Németország újabb áldozatának kiszemelt Lengyelország körül felforrósodó helyzet tematizálta.

A müncheni paktum felrúgása miatt csalódott Chamberlain már nem engedhetett meg magának egy újabb kudarcot, ezért a francia miniszterelnökkel egyeztetve, úgy döntöttek, hogy közös garanciát adnak Lengyelország számára.

Chamberlain garanciát adott Lengyelországnak, ami végül nem sokat ért Forrás: Bundesarchiv

Az 1939. március 30-i garancia ellenére azonban sem Cahmberlain, sem pedig Daladier nem gondolták komolyan, hogy egy esetleges német támadás esetén beavatkozzanak a konfliktusba,

mivel rövidlátó módon abban bíztak, hogy a lengyelek engedni fognak

Danzig (Dansk) és a kelet-poroszországi korridor kérdésében, így a csehszlovák válsághoz hasonlóan, háború nélkül rendeződik el ez az újabb politikai krízis is.

A nyugati megalkuvó békepolitika másik képviselője, Édouard Daladier francia miniszterelnök Forrás: Wikimedia Commons

Nem így történt, sőt, hogy a kétfrontos háborút elkerülje, Hitler olyan lépésre vállalkozott, amire senki sem számított, és ami hidegzuhanyként érte Londont és Párizst: 1939. augusztus 23-án

a nemzetközi közvélemény számára teljesen váratlanul Moszkvában aláírták a német-szovjet megnemtámadási egyezményt.

A Molotov-Ribbentrop paktumként ismertté vált megállapodás titkos záradékában Hitler és Sztálin pedig előre megállapodtak Lengyelország egymás közti felosztásában.

Sztálin és Vjacseszlav Molotov szovjet külügyi népbiztos Forrás: Popperfoto/Getty Images/This content is subject to copyright./Popperfoto

Chamberlain és a franciák - Churchill szavait idézve - „becstelen" politikája így vezetett el 1939. szeptember elsejéhez, a Lengyelország elleni támadáshoz, a második világháború nyitányához.

A Lengyelországnak adott garancia alapján a brit és a francia kormány – miután a német csapatok azonnali hatályú kivonásának megkezdésére Berlinnek adott 24 órás ultimátum eredménytelen maradt – szeptember 3-án hadat üzentek Németországnak.

Von Ribbentrop Sztálin jelenlétében aláírja a német-szovjet paktumot, 1939. augusztus 23-án Forrás: Wikimedia Commons

Az előző évek kétbalkezes és megalkuvó politikája azonban a hadüzenet után tovább folytatódott: a francia és a brit csapatok lábhoz tett fegyverrel tétlenül szemlélték, amint Hitler és új szövetségese, Sztálin, hetek alatt lerohanja és megsemmisíti a tőlük garanciát kapott szövetségesüket, Lengyelországot.

Német katonák eltávolítják a lengyel határsorompót 1939. szeptember elsején Forrás: Bundesarchiv/Sönnke, Hans

Szeptember elsején, a Lengyelország elleni náci invázió kezdő napján Londonban történt egy másik, a háború szempontjából később döntő fontosságúnak bizonyult esemény:

Churchill 1939 szeptember elsején lett a háborús kabinet tagja, az Admiralitás első lordjaként Forrás: Wikimedia Commons

Sir Neville Chamberlain miniszterelnök délután a Downing Street 10. alatti hivatalába kérette a politikáját nem egyszer éles szavakkal kritizáló párttársát Sir Winston Churchillt, és felkérte,lépjen be a megalakuló háborús kabinetbe, mint az Admiralitás első lordja, vagyis a haditengerészet minisztereként.

Amolyan brit Nostradamusként előrelátta a Hitler diktálta jövőt

Churchill -aki az első világháború idején egyszer már betöltötte az Admiralitás első lordjának tisztségét - annak ellenére,

hogy egészen 1937-ig szimpatizált Mussolinival,

és az 1930-as években elismerte Németország rendkívüli gazdasági sikereit, már 1932-től figyelmeztetett a német újrafegyverkezés veszélyeire.

Éppen ezért szembeszállt azokkal, akik megakarták adni az akkor még weimari Németországnak azt a jogot, hogy ugyanakkorra hadsereget tarthasson, mint a franciák.

Churchill egészen 1937-ig szimpatizált Mussolinival Forrás: Wikimedia Commons

A brit politikai eliten belül egyedül ő, és Lord George Ambrose Loyd vette komolyan azt a potenciális fenyegetést, amit Hitler 1933. január 30-án történt kancellári kinevezése jelentett. Gyülekező vihar című írásában elsőként figyelmeztetett arra, hogy Angliának fel kell készülnie egy Németországgal való újabb konfliktusra, és ezért sürgette a brit fegyverkezés haladéktalan megkezdését.

Az 1934. február 7-i képviselőházi beszédében hangsúlyozta a Brit Királyi Légierő újraszervezésének és erőteljes fejlesztésének szükségességét csakúgy, mint önálló védelmi tárca létrehozását a kabineten belül.

Churchill már az 1930-as években erőteljesen szorgalmazta az angol fegyverkezést, a német fenyegetés ellensúlyozására Forrás: Wikimedia Commons

Kiváló meglátásai és helyzetértékelései azonban hatástalanok maradtak, mert a Munkáspárt még a demilitarizált Rajna-vidék 1936 márciusi német megszállás után sem volt hajlandó támogatni a Németország elleni szankciókat, a Baldwin-kormány pedig Franciaország nélkül kockázatosnak ítélt mindenféle Hitler-ellenes lépést. Noha Churchill javaslata szerint felállították az önálló védelmi minisztériumot, ám a szókimondó és konfliktusokat is bátran felvállaló tory politikus nem kapta meg a miniszteri tisztségét, mert a „mérsékeltek" túl kockázatosnak tartották az öntörvényű politizálásra való hajlamát.

Churchill már 1932-ben felismerte a német újrafegyverkezés veszélyét Forrás: Wikimedia Commons

Ezért is keltett meglepetést, hogy az általa többször és élesen bírált Neville Chamberlin 1939. szeptember elsején őt nevezte ki a haditengerészeti tárca élére. A „furcsa háború" idején, a hadüzenetet követő semmittevés hónapjai alatt Churchill posztja bizonyult a legfontosabbnak, a német tengeralattjárók egyre jobban fokozódó tevékenysége miatt, hiszen ekkor még csak a tengeren folyt érdemleges hadakozás.

Német U-Boot. A furcsa háború idején csak a tengeren folytak érdemleges csaták Forrás: Bundesarchiv

Churchill rögtön a hivatalba lépése után kidolgozta a semleges Norvégia stratégiai fontosságú kikötője, Narvik megszállásának tervét,

hogy megelőzze a nácikat,

akik ezen a kikötőn keresztül bonyolították le a Svédországból származó és a hadiiparuk számára nélkülözhetetlen vasérc szállítását.

Chamberlain azonban elvetette ezt a „drasztikus" lépést, ami újabb végzetes hibának bizonyult, mert Hitler véget vetve a furcsa háborúnak, 1940 április 9-én megtámadta Norvégiát.

Azt mondom távozzanak, hadd szabaduljunk meg önöktől!

Chamberlain helyzete a Norvégia elleni német támadás, valamint a haditengerészet Narvik felmentéséért vívott, de súlyos kudarcba fulladt akciója után vált végleg tarthatatlanná.

A miniszterelnök már nem csak az ellenzéktől, hanem saját párttársaitól is egyre több támadásban részesült.

A norvégiai hadjárat kudarca hatalmas felzúdulást váltott ki az országban, ami miatt a kormány nem tudott tovább kitérni az ellenzék követelése elől, hogy rendkívüli plenáris ülésen vitassák meg a kialakult helyzetet.

Chamberlain helyzete a norvég kudarc után tarthatatlanná vált Forrás: Wikimedia Commons

Május 7-én igen puskaporos hangulatban kezdődött el az alsóház zsúfolásig megtelt termébe összehívott ülés. Chamberlain expozéját rendre bekiabálások és gúnyos beszólások szakították félbe, majd mindennek betetőzéseként - mintegy a kormányfői beszédre reagálva- a miniszterek mögötti padsorból váratlanul Amery tory képviselő emelkedett szólásra, aki Oliver Cromwellnek a hosszú parlamenthez intézett híres szavait vágta Chamberlain fejéhez:

Ahhoz képest, hogy mi jót tettek, eleget ültek itt. Azt mondom távozzanak, hadd szabaduljunk meg önöktől. Isten nevében menjenek!"

A kormányválság május 10-én tetőzött, amikor hajnalban befutottak az első hírek a Hollandia elleni német invázióról. Chamberlain – aki ragaszkodott volna a székéhez – elvesztette többségét a parlamentben és a pártjában is.

Heinz Guderain tábornok és a Wehrmacht páncélosalakulatai villámgyorsan lerohanták a Benelux-államokat és Franciaországot Forrás: Wikimedia Commons

A Benelux-államok térségében kibontakozó német támadás nyomán előállt új helyzet kezelése új embert kívánt a háborús kabinet élére, és ezt az események szorító hatására most már maga Chamberlain is kénytelen volt belátni, ezért május 10-én délután, egy szűkebb körben megtartott drámai tanácskozás után bejelentette lemondását.

Felség, el sem tudom képzelni!

A rendkívül súlyos helyzet nem tűrt halasztást, hogy a miniszterelnök távozásával a háborús kabinetben keletkezett űrt azonnal betöltsék. Emiatt a brit parlamentáris hagyományoktól eltérően, Chamberlain Lord Halifax-et, a Lordok Házának elnökét javasolta utódjának.

Lord Halifax nem vállalta el a felkérést Forrás: Origo

Lord Halifax azonban kitért a felkérés elől, mert nem látta magát alkalmasnak a válságos helyzet kezelésére. Így lett befutó az Admiralitás első lordja, Sir Winston Churchill, akit késő délután a Buckingham-palotába kérettek.

VI. György angol király Forrás: Wikimedia Commons

Churchill háborús emlékirataiban így emlékezett vissza a miniszterelnöki megbízatásáról: „ Nyomban a királyhoz vezettek. Őfelsége igen szívélyesen fogadott, és hellyel kínált. Egypár másodpercen át fürkészően és csúfondárosan nézett a szemembe, majd így szólt: Ugye, fogalma sincs róla, miért küldettem önért? Ugyanazon a hangon válaszoltam: Felség, egyszerűen el sem tudom képzelni. Erre felnevetett, és azt mondta: Kormányalakításra akarom felkérni. Kijelentettem, természetesen elfogadom a megbízást."

Churchill az 1940 nyári angliai légi csata idején Forrás: Wikimedia Commons

Sir Winston Churchill így lett a brit háborús kabinet feje, az angol és az európai történelem legnyomasztóbb óráiban.

Bizonyos, hogy másként alakult volna az európai történelem

Churchill világos programmal rendelkezett Nagy Britannia jövőben folytatandó háborús politikájáról, amit miniszterelnöki kinevezése után ekként hirdetett meg a parlament előtti első, halhatatlanná vált bemutatkozó beszédében:

Nem ígérhetek mást csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket."

Június 4-én követte ezt az az elszántságot sugárzó beszéde, ami mindenki előtt egyszer és mindenkorra egyértelművé tette, hogy amíg ő a kormányfő, Anglia soha és semmilyen körülmények között, még a legnagyobb vészben sem fog kiegyezni Hitlerrel, és a náci Harmadik Birodalommal:

Churchill Forrás: Wikimedia Commons

„...harcolni fogunk Franciaországban, harcolni fogunk a tengereken és óceánokon, harcolni fogunk egyre növekvő bizalommal és növekvő erővel a levegőben, megvédjük szigetünket, bármibe kerüljön, harcolni fogunk a partokon, harcolni fogunk a leszállópályákon, harcolni fogunk a mezőkön és az utcákon, harcolni fogunk a hegyekben; sohasem adjuk meg magunkat...".

Adolf Hitler igen nagy bosszúsággal volt kénytelen tudomásul venni, hogy Churchill miniszterelnöki kinevezésével olyan ádáz ellenfelet kapott, akivel nem lesz esélye semmiféle különbékére, amit pedig – kivételesen – őszintén szeretett volna elérni.

Adolf Hitler Churchill személyében olyan ellenfelet kapott, aki komoly szerepet játszott a náci rendszer megbukattásában és legyőzésében Forrás: Bundesarchiv

Churchill mindahhoz, amit 1940. június 4-én meghirdetett, a háború végéig tartotta magát.

A klasszikus európai reálpolitika egyik utolsó nagy alakjaként felismerte, hogy Anglia és a kontinens legfőbb ellensége Hitler illetve a náci birodalom, és ez vitte rá 1941. június 22-e, a Szovjetunió megtámadása után a Sztálinnal megkötött szövetségre.

Churchill ízig-vérig reálpoitikusként eljárva kötött szövetséget Sztálinnal a Szovjetunió megtámadása után Forrás: Ria/Novosti

Igazi reálpolitikusként azonban végig arra törekedett, hogy Hitler leverése után Európa ne kerülhessen Sztálin karmai közé sem.

Churchill megnyerte a háborút de elvesztette a békét Forrás: Wikimedia Commons

Nem rajta múlott, hogy ezt a célját nem tudta elérni, jóllehet, már 1941-ben is tisztán látta a szovjet imperializmus jelentette veszélyt. Egy bizonyos, Európa második világháborús történelme másként íródott volna, ha 1940. május 10-én nem Sir Winston Spencer Churchill áll a brit háborús kabinet élére.