Tolkiennek volt igaza: a Beowulfot csak egyetlen költő alkothatta
Beowulf megküzd a sárkánnyal
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
A szörnyetegek és a vakmerőség óangol elbeszélő költeményét, a Beowulf epikus versét a legújabb kutatások szerint csak egyetlen szerző készíthette. Az óangol irodalom legfontosabb alkotásáról korábban több kutató is azt feltételezte, hogy két versből „gyúrták össze".
Megmenti a dánokat az uralkodó terrortól
A Beowulf az óangol irodalom legfontosabb alkotása, amely egy hősről mesél, aki legyőz egy borzalmas szörnyeteget, ami Hrothgar dán király embereit tizedeli. A hős gaut harcos a társaival, régi barátja, a király segítségére siet, és a baljóslatú jelek ellenére megküzd a szörnyeteggel. Végül sikerül is megölnie, ám hamarosan a szörny anyja, a tengeri boszorkány megpróbál bosszút állni fiáért, de ő is alulmarad.
Beowulf ezzel megmenti a dánokat az uralkodó terrortól. Hazatér és hamarosan a népe királya lesz, majd
ötven év elteltével egy napon beleszalad a saját végzetébe: amikor az egyik rabszolga ellopja az aranykupát egy névtelen sárkány kincsei közül, a bestia tombolva indul tulajdona keresésére, és mindent felperzsel, ami az útjába kerül.
Beowulf és harcosai hiába szállnak szembe vele: a király sebet kap, emberei pedig megfutamodnak, csak egy bátor ifjú, Wiglaf tart ki mellette. Végül közös erővel ölik meg a sárkányt, de Beowulf is belehal a kapott sebbe.
Számítógépes módszerekkel végezték az elemzéseket
A vers keletkezése már régóta a vita tárgyát képezte tudományos körökben. Míg néhányan azt állították, hogy a munka több költő terméke, mások – köztük a Gyűrűk ura szerzője, JRR Tolkien – biztosak abban, hogy a bizonyítékok szerint egyetlen szerző műve. A közelmúltban a vita ismét fellángolt, és a kutatók legfrissebb tanulmánya megerősíti: a Beowulfot csak egyetlen költő alkothatta.
A szerző kérdését növekvő érdeklődés kíséri a Beowulf tanulmányokat tanulmányozó szakemberek körében
– mondta Leonard Neidorf, a Nanjing Egyetem angol irodalm tanára és a kutatás társszerzője. – A most végzett kutatásunk során azonban először alkalmaztuk a szerző vagy szerzők azonosításához a rendelkezésünkre álló legkifinomultabb számítógépes módszereket.
Az amerikai és kínai kutatók csoportja legfrissebb eredményeiket a Nature Human Behavior című tudományos folyóiratban publikálták.
Behatóan vizsgálták a szöveget
A kutatók a költeményt két részre osztották, majd a szöveg kisebb részeinek a jellemzőit elemezték. A mű különböző aspektusait, köztük a szóhasználatot, a témákat és a stílust már korábban azonosították, most a szöveg kisebb tulajdonságait és használatmintáit vizsgálták. Ide tartozik például bizonyos típusú szünetek és a különböző ritmusok használata, valamint az egymáshoz kapcsolódó szavak előfordulása.
A „csontház" (ban-hus) kifejezés például többször szerepel a költeményben, amelyet az író az emberi test szinonimájaként használhatott a tanulmány szerzői szerint.
A csapat megvizsgálta a szavakban található betűcsoportok használatát is, amelyek a versek hangzásához fontosak.
A számítógépes elemzés eredményei végül feltűnő hasonlóságokat tártak fel az említett jellemzők használatának módjában a szöveg mindkét szakaszában. Ez a kutatók szerint azt bizonyítja, hogy a költemény egyetlen költő munkája.
A névtelen angolszász költő személye is rejtély
A Beowulf szerzője azonban továbbra is rejtély. A névtelen angolszász költő az eddigi kutatások szerint valószínűleg a 8. és a 11. század között írta. A hőseposz többnyire a legendákból merít, de germán, óangol, skandináv és német mítoszok elemeit is tartalmazza.
A költemény nyelvezetéből leginkább azt tudjuk megállapítani, hogy a szerzője feltehetően a Mercian dialektust beszélte, és valamikor a nyolcadik század első felében élhetett
– mondta Madison Krieger, a Harvard Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője.
Dr. Francis Leneghan, az Oxfordi Egyetem Beowulf szakértője szerint
a most talált bizonyítékok döntőek arra vonatkozóan, hogy a Beowulfot egy költő alkotta.
Hozzátette azt is, hogy hasznos lenne most egy újabb szövegelemzést végezni, amely során a költemény kisebb részeit véletlenszerűen „ragasztanák" újra össze, hogy így vizsgálják a sorok hasonlóságait. Az eredmények még nem tekinthetők véglegesnek.