A rókákat a kutyákkal együtt háziasították a bronzkori spanyolok

A ravaszdi szívesen szolgálta hűségesen az embereket

A régészeti leletek tanúsága szerint a bronzkori Spanyolországban élő emberek gyakran magukkal vitték háziállataikat a sírba. A kutyák jelenléte az időszámításunk előtti második és harmadik évezredben talán nem meglepő, ám a kutatók most először találtak bizonyítékokat a háziasított rókák jelenlétére a fejlődő fémmegmunkálás korszakában.

A rókatartás széles körben elterjedt

Többen reagálnak elragadtatottsággal, amikor meglátnak egy rókát az állatkertben vagy a közösségi oldalakon terjedő videókon, ahol a ravaszdit szinte kivétel nélkül kedves, szeretgetni való állatként mutatják be. Nos, ők bizonyára őszinte irigykedéssel fognak nézni a korai-közép-bronzkori spanyol népekre, ahol

egykor a háziasított rókák jelenléte természetesnek számított.

Kíváncsi természete miatt is gyorsan megkedvelték a rókákat Forrás: pexels.com

A régészek négy róka és számos kutya maradványaira bukkantak a Can Roqueta (Barcelona) és a Minferri (Lleida) temetkezési helyein végzett ásatásaik során. A leletek azt bizonyítják, hogy a rókatartásnak széles körben elterjedt gyakorlata lehetett az „átlagos" háziállatok mellett. A további kutatások arra is rávilágítanak, hogyan éltek egymás mellett ezek az emberek és az állataik szoros kapcsolatban.

Háziállatokként éltek az emberek mellett

A kutatók azt már régóta tudták, hogy a bronzkori ibériaiak szívesen temetkeztek együtt kutyáikkal, ám a gyakorlat is sokat változott az idő múlásával.

A kutyák a bronzkorban is mindig szorosan az emberek mellett voltak Forrás: history.com

A felfedezéseink nyomán kijelenthetjük, hogy a kutyák egyes esetekben különleges ételeket kaptak, tehát a munkakutyaként használt állatokat nagy becsben tartották

– mondta Aurora Grandal-d'Anglade, az esetet publikáló tanulmány első szerzője. – Emellett egyértelmű jeleket találtunk arra vonatkozólag, hogy a rókák ebben az időben már háziállatokként éltek az ember mellett.

A régészek jelentése szerint a kutyákkal és rókákkal együtt eltemetett emberi maradványokat akkoriban nagyméretű tárolókban helyezték végső nyugalomra.

A szén- és nitrogén-izotóp-analízis, valamint a számos, egyéb módszer lehetővé tette a kutatók számára, hogy összeállítsák mind az állatok, mind a tulajdonosaik valószínűsíthető étrendjét. A csapat összesen harminchét kutyát, tizenkilenc háziasított patás állat és hatvannégy bronzkori embert vizsgált meg.

Teljes mértékben az emberre támaszkodtak

A vizsgálatok után a kutatók arra jutottak, hogy a kutyák az emberekhez hasonlóan táplálkoztak, ám a rókák ennél jóval változatosabb menüt tudhattak magukénak.

Étkezésük bizonyos esetekben szorosan hasonlított a kutyákra, ám náluk jóval többet ettek.

Az ilyen táplálkozás pedig azt sugallja, hogy ezeket az állatokat ekkoriban már háziasították és a táplálékra esetében teljes mértékben az emberekre támaszkodtak. A szoros kapcsolatra további példát Can Roqueta-ban találtak a régészek.

A ravaszdi szívesen szolgálta hűségesen az embereket Forrás: pexels.com

Ennek a rókának az esete azért is nagyon különleges, mert az állat igen öreg és sérült lehetett

– magyarázta Grandal. – A törött lábú vörös sérült végtagját a gyógyulási folyamat közepette találtuk, amit az emberek próbáltak meg stabilizálni és kezelni.
Grandal szerint a Can Roqueta-i róka táplálása is nagyon szokatlannak tűnik, amely jobban hasonlít egy kölyök kutyáéhoz, mint egy ragadozóhoz. Ezért arra a következtetésre jutottak, hogy a ravaszdi bizonyára sokáig együtt élt az állatokkal.

Diétás étrendet kaptak

A régészeti lelőhelyen előkerült bizonyítékok azt mutatják, hogy néhány nagyobb kutyát gabonafélék keverékével táplálták, a rókákhoz hasonlóan. A kutatók a maradványokon felfedezték az állatok gerincoszlopának rendellenességeit is, amely azt jelzi számukra, hogy

mind a kutyákat, mind a rókákat, mind a patás háziállatokat málhák cipelésére használhatták.

A „diétás" étrendjük tehát jól tükrözte a közösségben betöltött szerepüket: a nehéz feladataik elvégzéséhez magas szénhidrát tartalmú étkezésre volt szükségük.

Columella híres könyve szolgált útmutatóként Forrás: Wikipedia

Talán elsőre furcsának hathat, hogy a kutyákat alapvetően gabonafélékkel táplálták, de ez már az első században megjelent, amikor a hispán-római agronómus, Lucius Junius Moderatus Columella ajánlotta ezt az étkeztetési módot a De Re rustica című munkájában

– magyarázta Silvia Albizuri Canadell, a Barcelona Egyetem archeozoolológusa. a tanulmány társszerzője. – Így az sem meglepő, hogy a sírokban talált más állatok, mint például a tehenek, a juhok vagy a kecskék is növényekkel táplálkoztak.
Utóbbiak szerepe valószínűleg a bronzkori emberek élelemmel (tejjel, hússal) való ellátása lehetett, emellett bőrt és gyapjút biztosítottak a hidegebb napokon, de igásállatként is használhatták őket. Lovakat ugyanis ezekben a társadalmakban ekkoriban nem igazán ismertek még.

A kutyák a közösségek gazdasági tevékenységének szerves részét képezték: terelgették a csordát és megvédték azokat a vadállatoktól.

A gabonafélék mellett nagy valószínűséggel az emberi ételek maradékát is megkapták, ám inkább csak fehérjéket és nem feltétlenül húst. A kutyák étrendje leginkább a nők és a gyerekek menüsorához hasonlított, és leginkább a háziasított környezethez kapcsolódott.

Szánokat is húztak

A kutyákat jellemzően a nagyszerű intelligenciájuk, könnyű edzhetőségük és remek őrző-védő képességeik miatt tartották és szerették

– magyarázta lbizuri Canadell. – Ha ez nem lett volna elég, az ebeket egészen a 19. századig a könnyebb kocsik és szánok húzására is használták Észak-Amerikában, Kanadában és Európában. A bronzkorban egyértelműen málhásállatként is befogták.
Néhány régészeti lelet egyfajta csontrendellenességet is mutat, amely a „travois" típusú szánkó húzásából eredeztethető. A szibériai paleolit korból származó állatnál is hasonló, egyértelmű jeleket azonosítottak.

Ezek az állatok valószínűleg alapvető és sokkal fontosabb szerepet játszottak közösségben, mint ahogyan azt a közelmúltig hittük

– hangsúlyozta Aurora Grandal-d'Anglade. – Az állatok státuszszimbólumok lehettek.

A temetkezési szokásokat a rang határozta meg

A kutatók jelentős eltéréseket talált a vizsgált közösségek különböző tagjainak temetési szokásaiban. Egy esetben például a csapat egy öregember csontvázát fedezte fel, akit egy tehén és kecske lábával együtt temettek el, máskor egy fiatal nő mellett egy kecske, kettő róka és egy szarvasmarha szarvát találták, míg megint egy másik esetben a fiatal férfit két szarvasmarha és kettő kutya társaságában helyezték örök nyugalomra.

Bronzkori temetkezési hely Forrás: Unspecified/Unspecified

Még mindig nem tudjuk, hogy miért csak néhány embernek volt joga vagy kiváltsága ahhoz, hogy a háziállataival együtt temessék el

– magyarázta a professzor. – Talán az állatok jelezték az elhunyt személynek vagy családjának vagyonát.

A temetkezési helyeken leginkább szarvasmarhákat és kutyákat találtak, így a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy ezek az állatok játszhatták a legalapvetőbb szerepet a közösség társadalmi életében és a gazdaságban,

miközben egyfajta státuszszimbólumként presztízst és védelmet is jelentettek. A szakemberek kapcsolódó tanulmányukat az Archaeological and Anthropological Sciences tudományos folyóiratban jelentették meg.