Befejeződött az Akhethotep-sírkamra felújításának első szakasza

Az Akhethotep-masztaba a Louvre-ban

Befejeződött az Akhethotep-masztaba felújításának első szakasza a Louvre-ban, a párizsi múzeum egyik fő látványosságának számító 4000 éves egyiptomi sírépítményt közadakozásból restaurálják.

A felújítás tavaly novemberben kezdődött és 2020 júliusára fejeződik be. A Louvre csütörtökön mutatta be a felújítás első szakaszát, amelynek során szétszedték a sírkamrát alkotó mintegy negyven kőtömböt.

A kamrát a jövő év első felében rakják össze újra, és a restaurálásnál figyelembe veszik a legfrissebb régészeti kutatások eredményét - hangzott el a bemutatón.

A látogatókat eddig valójában megfosztották az élmény teljességétől, a felújítás eredményeként azonban már pontos képet kapnak a síremlékről, érzékeltetik velük az arányokat, a magasságot, a tömeget - mondta el a sajtónak Vincent Rondot, az egyiptomi részleg igazgatója.

Az Akhethotep-masztaba a Louvre-ban Forrás: Vh Décamps, musée du Louvre/Christian Décamps

A maradványokat az eredeti formájának megfelelően építik újjá, de jól megkülönböztethetővé teszik a régi, eredeti részeket és az új elemeket - közölte.

Elmondta azt is, hogy márványköveket szétszedve megtalálták megtalálták azoknak a munkásoknak a papírra írt üzeneteit, akik 1932-ben összerakták a síremléket. A Szakkarából 1903-ben elhozott masztabát elsőként 1905-ben építették fel újra a Flore-szárnyban, és csak később helyezték át a Sully-szárnyba, ahol jelenleg is található.

A masztaba az ókori Egyiptom építészetének egyik sírtípusa. Eleinte csak királyokat temettek masztabákba, az Óbirodalomban azonban már előkelőségek számára is épültek.

Ilyen előkelőség volt Akhethotep is, aki az V. dinasztia idején, Iszeszi Dzsedkaré fáraó udvarában töltött be magas tisztséget, valószínűleg a királyi ruhatárért volt felelős.

A Louvre-ban lévő rézsűs falú sírépítmény felújítására 2016-ban hirdettek gyűjtést, a közadakozásból 2017 végéig 560 ezer euró (178 millió forint) gyűlt össze.

A világ leglátogatottabb múzeuma adománygyűjtésből teremti elő a költségeket egyes remekművek restaurálásához, így történt ez az ott őrzött egyik leghíresebb alkotással, a Szamothrakéi Nikével is.