Világhódító ambíciók nélkül indult Szigetvár ellen Szulejmán
Az idős uralkodó a nagysikerű "Szulejmán" című tévésorozatban. A padisah hetvekét éves volt, amikor 1566 nyarán Szigetvár ostromához fogott
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Az oszmán birodalmi hadsereg hadjáratra indult a Magyar Királyság ellen 1566-ban. A cél Szigetvár és Gyula elfoglalása volt, az ármádiát pedig maga a szultán vezette. A legújabb kutatások szerint azonban egyáltalán nem biztos, hogy az akkorra már idősödő és az aszkézis felé forduló Szulejmán szultán találta ki ezt a hadjáratot, úgy tűnik, hogy eredetileg nem is akart csatlakozni a hadakhoz, nem kizárt, hogy a tanácsosai egyszerűen belehergelték a magyarok elleni megtorló hadjáraton való személyes részvételbe.
Rengeteget betegeskedett a szultán
Hürrem szultána 1558-ban bekövetkezett halála rendkívül megviselte Szulejmánt. Személyisége megváltozott, befelé forduló lett, elvetett minden csillogást és pompát, fokozatosan visszavonult a napi ügyek világától. Nem kizárt, hogy
a szultán komoly depresszióba esett, ami nem lett volna meglepő, hiszen legnagyobb fia, törvényes örököse, az árulással vádolt Musztafa herceg 1553-as kivégzése is komoly nyomokat hagyott a lelkében.
Szulejmán 1566-ban már betöltötte a 72. életévét, míg összehasonlításképp V. Károly német-római császár 58, I. Ferenc francia király 53, a feleségfaló VIII. Henrik 56 évesen távoztak az árnyékvilágból.
Szulejmán uralma utolsó éveiben tehát már aggastyán volt, jellemzően sokat betegeskedett és egészségi állapota láthatóan megromlott.
A legfrissebb kutatási eredmények szerint, és a szultán utolsó évi politikai aktivitását figyelembe véve a padisah önszántából nagy valószínűség szerint nem indult volna el az 1566. évi hadjáratra.
Már csak azért sem, hiszen hosszú évekig ki sem mozdult Konstantinápolyból, utolsó személyesen vezetett hadjáratára 1553–1555. között került sor.
Nem fűtötték különösebb birodalmi ambíciók
Szulejmán ebben a korban már valóban aggastyánnak számított, és össze sem hasonlítható azzal a sikeres és energikus vezérrel, aki sikerre vezetett tizenkettő grandiózus hadjáratot egy hatalmas oszmán sereg élén
– mondta Varga Szabolcs történész, az MTA Történettudományi Intézetének kutatója. „A fiatalon Nagy Sándor és Nagy Konstantin császár erényeit egyesíteni szándékozó, világuralomra törő szultánt ekkor már különösebb birodalmi ambíciók biztosan nem fűtötték.”
Trónra lépése után Nándorfehérvár és Rhodosz elfoglalásával pár év alatt túlszárnyalta csodált elődjét, a Bizáncot elfoglaló II. Mehmedet (1451–1481) és hatalmas területeket hódított meg.
Az 1530-as években állt a hatalma csúcsán, de a birodalmi álmok egyre messzebb kerültek.
1541-ben Budáig, 1543-ban Esztergomig jutott, de két évvel később már el sem indult a tervezett hadjárat. Ahhoz képest, hogy eredetileg a Magyar Királyság elfoglalása volt a szultán valódi terve, az 1550-es években már megelégedett a megszerzett területek megóvásával is.
Bizonytalanságban tartották a Habsburg hadvezetést
A szultán utolsó éveit megismerve világossá vált, hogy az idős Szulejmán szultán személyisége nagyban különbözött fiatal önmagától. Így joggal merül fel a kérdés, hogy miért döntött mégis úgy, hogy miért vállalja fel a személyes részvételt a rendkívül fáradságos, és nem mellesleg sok szervezést igénylő hadjáratban a Magyar Királyság ellen, több száz kilométer távolságból.
A szultán életében véget ért az a korábban tapasztalt nagy hevesség, amelyben egy nagy, mindent eldöntő oszmán-Habsburg összecsapást és az oszmán hódító ideológiában jelenlevő nagy cél, az úgynevezett Kizil Elma elfoglalását vizionálta
– hangsúlyozta Varga Szabolcs, aki szerint az idős Szulejmán már biztosan nem dédelgette fiatalkori ambíciókat. „Ezzel együtt az oszmán hadvezetésnek jól jött a Bécs elleni támadás híre, amit Szulejmán részvételének lebegtetésével oly könnyen elhitettek az európai udvarokban."
Ma már látjuk, a portai követek minden keserű tapasztalat ellenére sem ismerték ki magukat az oszmán diplomáciai szokások útvesztőjében. Nem ismerték fel a Porta igazi szándékát.
Az oszmánok ugyanis jól tudtak titkot tartani, információkat visszatartani és dezinformálni
– mutatott rá a történész. „Tökéletesen értették a megtévesztés taktikáját ahhoz, hogy elrejtsék a valódi szándékukat.”
Miként 1521-ben, 1526-ban és 1541-ben tudták Budán illetve Bécsben, hogy mi a támadó hadjáratok igazi célja, így 1566-ban is sikerült bizonytalanságban tartani a Habsburg hadvezetést.
Létkérdéssé vált a trónöröklés
Az 1566-os hadjárat előtt a Konstantinápolyban már folyamatosan a szultán romló egészségi állapotával foglalkoztak.
Számtalan verzió született azzal kapcsolatban, hogy Szulejmán mennyire lesz egészséges és erős. Vajon képes lesz-e vezetni az oszmán haderőt, és ha igen, akkor meddig tud majd eljutni?
Közben azonban már elindult a harc az utódlásért, mert tudvalevő volt, hogy Szulejmán már nem húzza sokáig.
A körülötte élő legbelső körből, akiknek szó szerint létkérdés volt a trónöröklés, két nagy párt szerveződött.
A galamboknak nevezett békepártiak a birodalmi status quo fenntartásában és az idős szultán megóvásában voltak érdekeltek.
A Szokollu Mehmed frissen kinevezett nagyvezír által vezetett háborús párt héjái azonban egy harcos uralkodót szerettek volna látni a birodalom élén,
és katonai sikerekkel akarták bebiztosítani frissen megszerzett hatalmukat.
Belesodorták a szultánt a háborúba
Az 1565. évi máltai fiaskó azonban komoly presztízsveszteséget okozott a Szokolluknak és természetesen Szulejmánnak is. Ha mindez nem lett volna elég, a magyar hadszíntérről is aggasztó hírek érkeztek.
Sziget és Gyula katonái már alapjában fenyegették a Hódoltságot, Erdélyben pedig küszöbön állt János Zsigmond uralmának összeomlása és a Habsburg Ferdinánd jogara alatti egyesítés.
Bár utóbbi nem teljesen fedte a valóságot, Szokollu Mehmed tudta, hogy a szultán számára a Magyar Királyság és Erdély sorsa érzelmileg is fontos, hiszen itt aratta legnagyobb sikereit, így nem fogja hagyni, hogy legtartósabb politikai eredménye a szeme láttára omoljon össze.
Nem mellékesen a magyar terület kecsegtetett a leggazdagabb zsákmánnyal is, így a Kárpát-medencébe irányuló hadjárat terve hamar megszületett. Ehhez azonban eredetileg nem kellett volna a padisah személyes részvétele, ennek okát azonban már a szeráj belső boszorkánykonyhájában kavarták ki Szokollu vezényletével.
Neked mindenképp ott kell lenned
– mondta nagy valószínűséggel a szultánnak a bizalmasa, a háborúpárti nagyvezír, bár a forrásokból az derül ki, hogy a hadjárat megtervezésében Szulejmán nem vett részt.
Az egésszel az lehetett a célja, hogy az idős Szulejmánt maga mellett tudja, nehogy akkor hunyja le örökre a szemét, midőn ő éppen a távolban hadakozik. Szokollu nagy terve az volt, hogy halála után apósa, Szelim legyen a szultán, akire annak alkoholizmusa miatt sokkal nagyobb befolyása volt.
Mehmed valóban mindent megtett, hogy a szultánt belesodorja a háborúba. Például tudatosan olyan híreket továbbított a szultánnak, amelyek feldühítették őt a Habsburgok ellen.
Egyre kevésbé törődtek a szultán egészségével
A Konstantinápolyban kelt Habsburg követjelentések is azt bizonyítják, hogy a szultáni hadvezetés nagyon tudatosan tervezte meg a támadást. Habsburg Miksa portai követe, Albert de Wyss közben folyamatosan tudósított. 1566-ban azzal az üzenettel küldték haza, hogy János Zsigmond kora tavaszra készüljön fel a hadjáratra.
A követ már azt is tudta, hogy a szultán a tavaszi napéjegyenlőség idején tart seregszemlét Drinápolyban, majd böjtöl, és utána indul el Magyarországra
– elevenítette fel Varga Szabolcs. „A levélből az is kiderül, hogy az informátorok szerint a szultán Szófiában vagy Belgrádban állomásozik majd, és nem vesz részt a magyarországi hadműveletekben. A kiszivárgott hírek alapján az egyik seregrész Szelim vezetésével Budára vonul, és a környéket pusztítja, a másik Gyula és Eger várát foglalja el, a harmadik csapat pedig Szigetvár ellen támad."
A hírek között az is felröppent, hogy a kegyetlenségéről, brutalitásáról és kíméletlenségéről híres Szokollu Mehmed egyre kevésbé törődött a szultán egészségével, sőt, arra akarta kihasználni a hadjáratot, hogy siettesse a halálát.
Összeomlással fenyegetett a Hódoltság
A várháborúk korában, 1541-1568-ig az Oszmán Birodalom sorra meghódította az ország déli és középső részeit, ám ezek a hódítások 1552-ben leálltak. Úgy tűnik, hogy körülbelül 1558-tól valójában a status quo állapotot igyekeznek fenntartani a Kárpát-medencében, ám az 1560-as évek elején valami megváltozik, majd 1562-től megbillen ez a kényes erőegyensúly, ebben pedig komoly szerepe volt Zrínyi Miklósnak.
Szigetvár olyanná vált, mint egy hatalmas tüske a köröm alatt, ami kezd begyulladni
– magyarázta Varga Szabolcs az új forrásokra, Miksa portai követeinek jelentéseire hivatkozva. „Az 1560-as években ugyanis Zrínyi katonái rendszeresen megjelentek a törökök által megszállt vidékeken, bekapcsolódtak a dél-dunántúli és a szlavóniai határvédelembe, rendszeresen megtámadták a dunai hajókat és kontrollálták a Drávát.”
Ha ez nem lett volna elég, messze a Hódoltság belsejében található Gyula katonái legalább ennyire hatékonyan hódoltatták az Alföldet és a Temesközt.
Összeomlással fenyegetett a magyarországi Hódoltság, illetve tisztán látszott, hogy Erdély elbukik a saját belső hűbéri rendszerével és a Habsburg birodalom égisze alatt újra egyesül a Magyar Királysággal.
Szulejmán szemében azonban Erdély mindig kényes kérdés volt, a törékeny Habsburg-oszmán együttműködés sarokpontja, így összeomlását ugyanúgy nem engedhetett meg, mint Buda elvesztését.
A szultánhoz érkező temérdek panaszlevél után 1565. őszén világossá vált, hogy a következő évben hadjárattal kell helyreállítani a megbillent helyzetet, és meg kell regulázni a Zrínyi vezette szigeti és a Kerecsényi László által irányított gyulai vitézeket.
Szulejmánra akarták hárítani a felelősséget
Amikor az egyre növekvő Szokollu befolyás által egy erdélyi követ érkezik a szultán elé, és beszámol a Habsburgok csalárdságairól, Szulejmán úgy érzi, hogy muszáj hadjáratot indítania Ferdinánd ellen
– eleveníti fel a korabeli eseményeket a történész. „Ráadásul 1565-ban az oszmán vezetés komoly fiaskót szenved el Máltánál, és telebeszélik a szultán fejét, hogy meg kell mutatnia, hogy ez az ostrom csupán kisiklás volt.
Az sem lebecsülendő, hogy az oszmán hadsereg, amelyet a hódítás tart életben, komolyan zúgolódik a zsákmány elmaradása miatt. A szultáni hadvezetésnek ezért mindenképp lépnie kell, de Szokollu elhiteti a szultánnal, hogy ehhez az ő jelenléte is szükséges. Láthatóan az új nagyvezír által elkövetett katonai kudarcokért Mehmed a szultánra akarja hárítani a felelősséget."
Az 1566-os hadjáratot a szultán azonban csak névlegesen irányítja, úgy tűnik, hogy még a stratégiai célok meghatározásában sem vesz részt. Nélküle, de minden bizonnyal a jóváhagyásával döntik el Gyula és Szigetvár ostromát. Előbbi Erdély, utóbbi pedig a budai vilájet megőrzésének a kulcsa.
Nehéz helyzetbe kerültek a várvédők
Zseniális az oszmán hadvezetés dezinformációs teljesítménye, mert elhitetik a magyarokkal, hogy Bécs ostromára készülnek, így Zrínyinek esélye sem marad erősítést kérni
– mondja Varga Szabolcs. „Igaz, a gyulaiaknak még nehezebb a helyzetük, hiszen ők nem is reménykedhetnek külső segítségben. Így még inkább tiszteletre méltó Kerecsényi katonáinak a kitartása, történelmi rehabilitálásukra megérett az idő.”
A Habsburg csapatok erősen védték Győr előterében a Császárvárost, és sikerrel óvták meg a fővárost, egyetlen szépséghibája az eredménynek, hogy az oszmánok nem akarták elfoglalni ezeket a városokat, és erre még Sziget eleste után sem egykönnyen jöttek rá.
A kémszolgálat és információszerzés silánysága talán a legnagyobb hibája a Habsburg hadvezetésnek. Jellemző módon: előbb tudják meg Velencében a szultán halálhírét, mint a Szigettől alig kétszáz kilométer távolságban levő győri táborban.
Hatalmas sikerként könyvelték el a hadjáratot
Végső soron az oszmán hadvezetés 1566-ban sikerrel teljesítette a kitűzött stratégiai célt. Elfoglalta Szigetet és Gyulát, kiiktatta a két legveszélyesebb katonai vezetőt, stabilizálta a hódoltsági jelenlétét és biztosította Erdély függését.
Mindennek tetejében sikerrel levezényelték a szultán halála miatti interregnumot, és elérték az általuk támogatott Szelim trónralépését.
Végső soron az 1566. évi hadjárat egyik oka és célja a Szokolluk pozíciószerzése volt, a szultánt csupán felhasználták a tetteik legitimálására, és lássuk be, hazárdjátékuk sikeres volt.
Ez pedig nem sokon múlt, ha a szultán pár nappal korábban hal meg, vagy ennek híre azonnal kitudódik, más lett volna az 1566. évi hadjárat eredménye.
Így azonban az 1566-os hadjáratot az oszmánok – Szulejmán szultán halála ellenére is – hatalmas sikerként könyvelhették el.
A sikeres megtévesztő technika után a győzelmi mámorban úszó törökök aztán 1568. február 17-én megkötötték a drinápolyi békét (a mai törökországi Edirne városában), amihez azonban Zrínyi hősies halála nélkül kérdéses, hogy hozzájutottak volna.
A dokumentum szerint nyolc évig tartó fegyverszünet kezdődött a Habsburg és az Oszmán Birodalom között, akik felhagytak többek között a további területszerző hadjáratokkal, ezzel pedig kölcsönösen garantálták a kialakult határok fenntartását. Hogy mindez kinek volt igazán győzelem, az azonban kérdéses.
origo.hu
Háborúra készülnek a britek
origo.hu
Ügyesen leparkolt egy suzukis Salgótarjánban, még a rendőrök is rajta élcelődtek - fotók
borsonline.hu
Édes fotó: így tartja ölében újszülött testvérét Szegedi Fecsó kisfia
mandiner.hu
Meglepetés: vége a Zöldek korának, jobbra tolódik a német fiatalság
ripost.hu
Házasság első látásra: Csabi reagált a róla és Bogiról elterjedt pletykákra
hirtv.hu
Karácsony elmondása szerint nem foglalkozik olyan apróságokkal, mint a valóság
magyarnemzet.hu
Ennyi az ukránok embervesztesége az oroszok szerint
mindmegette.hu
Itt a Lidl nagy dobása: ilyen még nem volt egyik hazai boltban sem!
origo.hu
Óriási sportélmény és show lesz a kanadai hokiválogatott budapesti meccse - videó
videa.hu
Káposztás kofta, sült szeretetgolyók fűszeres paradicsommártásban -receptvideó (hirdetés)
jatek.hirfm.hu
Nyerő ajándékok. Vigye el őket a Hír FM játékában (hirdetés)
origo.hu
