Az átlagnál magasabbra nőtt? Rettegett betegség fenyegetheti

Minél idősebb valaki, annál nagyobb az esélye, hogy szervezetét valamely ráktípus megtámadja. Mi a helyzet azokkal, akiknek az átlagnál több sejtjük van? Például a magas emberekkel? Veszélyeztetettebb csoportba tartoznak, mint alacsonyabb társaik? A riverside-i Kaliforniai Egyetem evolúcióbiológusának tanulmánya szerint sajnos a válasz: igen.

Leonard Nunney az általa felügyelt projektben négy nagyszabású, 23 rákkategóriát magába foglaló felmérés adatait böngészte át. Minden egyes tanulmányban azt az ijesztő megállapítást fedezte fel, hogy a magasabb embereknél nagyobb eséllyel alakulnak ki daganatos megbetegedések. Számszerűsítve 10 centiméterenként 10 százalékkal nő annak valószínűsége, hogy a kór valamely formája felbukkan.

Más kutatók véleménye alapján a korai életszakaszban nagy szerepet kapó tényezők – táplálkozás, általános egészségi állapot, szociális viszonyok – egymástól függetlenül befolyásolják a testmagasságot és a tumoros betegségek megjelenését. Nunney szerint ugyanakkor ez a hipotézis megdőlni látszik.

Leteszteltem azt az alternatív elméletet, miszerint minél magasabb valaki, annál több sejtje van, ha pedig több sejtje van, az közvetlenül növeli a rákos megbetegedés kialakulásának kockázatát"

– írta a biológus a kiadott közleményben. – „Az adatok egyértelműen ezt a pofonegyszerű elgondolást támasztották alá. A legtöbb daganatfajtánál a magasság hatásának nagysága megbecsülhető a nagyobb testméretből fakadó sejtszámnövekedésből."

Thinkstock

Egy hormon mind felett

Amikor Nunney megnézte, mely ráktípusok a jellemzőek a magas nőkre és férfiakra, a következő megállapításokra jutott: a nőknél a pajzsmirigyrák és a bőrrák kialakulásának kockázata volt kiugróan magas, míg a férfiakat leginkább az utóbbi kór sújtotta.

Szinte mindegyik daganatfajta nagyobb eséllyel fenyegeti a magas embereket.

A bőrrák – melynek egyik legveszedelmesebb formája, a melanoma – viszont még a többinél is erősebb összefüggést mutat a testmagassággal. Ennek egyik magyarázata az lehet, hogy az IGF-1-es hormon szintje magasabb a termetesebb felnőttek szervezetében" - fejtette ki az evolúcióbiológus.

Leonard Nunney Forrás: I. Pittalwala, UC Riverside

Az IGF-1 egy olyan növekedési hormon, amely elsősorban a korai életszakaszban kap kulcsszerepet.

Nunney szerint azonban az IGF-1 működése az átlagnál magasabb felnőtteknél fokozza a sejtosztódás mértékét.

„Minél gyakrabban osztódnak a sejtjeid, annál sanszosabb, hogy rákos leszel" – mondta a kutató. A szakértő szerint azért is kiemelendő veszélyforrás a bőrrák, mert ha a magasabb IGF-1-szint miatt a bőrsejtek a nagyobb termetű embereknél sebesebben osztódnak, esélyesebb olyan mutációk megjelenése, amik aztán melanoma kifejlődéséhez vezetnek.

Akadtak viszont egyes ráktípusok, amik nem mutattak korrelációt a testmagassággal egyik nemnél sem.

Közéjük tartozott a hasnyálmirigy-, a gyomor-, a száj-, és a nyelőcsőrák.

„Elképzelhető, hogy e daganatfajták megjelenésénél inkább a környezeti faktorok a meghatározóak" – fejtette ki véleményét Nunney – „Az sem lehetetlen, hogy ezekben a szövetekben a sejtek száma nincs összefüggésben a testmérettel – ez azonban elég valószínűtlen."

Osztódó rákos sejt illusztrációja Forrás: Science Photo Library/SCIENCE ARTWORK/SCIENCE PHOTO LIBRARY/Science Artwork/Science Photo Li

Peto paradoxonja

A rák kialakulásának esélyét alapvetően két tényező növeli: ez a nagyobb sejtszám és a gyakoribb sejtosztódás. „Ha megduplázzuk a sejteket, ugyanezt kell tennünk a daganatok megjelenésének rizikójával is. Amennyiben a sejtosztódás gyakoriságát vesszük figyelembe, akkor ennél is ramatyabb a helyzet.

Abban az esetben, ha el akarjuk kerülni a rákot, nem érdemes sokáig élni. De akkor mégis milyen alternatíváink vannak?"

– teszi fel a sokakat foglalkoztató kérdést Nunney.

A testméret és a rák közötti kapcsolat nemcsak embereknél, hanem kutyáknál is megfigyelhető: a kisebb ebek ritkábban szenvednek daganatos betegségektől.

Vannak természetesen kivételek. Olyan nagytermetű állatok, amiknek teste óriási számban tartalmaz sejteket, mégis hosszú ideig élnek, és a tumorok sem fenyegetik különösebben őket.

Ezt nevezik az úgynevezett Peto-paradoxonnak

(a jelenséget az Oxfordi Egyetem professzora, Richard Peto figyelte meg először, innen az elnevezés).

Peto paradoxonjára eklatáns példát szolgáltatnak az elefántok. Hogy ezen emlősöket pontosan mi védi a ráktól, arról korábbi cikkünkben számoltunk be részletesebben.

Már tudják, miért nem győzi le a rák az elefántokat

Hosszú ideig a kutatók képtelenek voltak rájönni, miért nem lesznek rákosak az elefántok. Egy új kutatás kideríthette a választ: az óriási állatok halott géneket támasztanak fel, amelyek aztán a rák ellen küzdenek. A Chicagói Egyetem kutatói által kifejlesztett kísérlet végre választ adott arra, milyen mechanizmus áll a vastagbőrűek (Pachydermata) azon rejtélyes képessége mögött, hogy képesek elkerülni a rákos megbetegedéseket.

Nunney eredményeit a Proceedings of the Royal Society B című tudományos folyóiratban közölték.