Andrew Cuff a londoni Royal Veterinary College posztdoktori anatómia kutatója a Livescience tudományos magazinnak elmondta, hogy a macskák nyújtózkodása nagyjából ugyanazokra az okokra vezethető vissza, amire az embereké is.
A macskák hozzánk képest rendkívül sokat, átlagosan napi 12-16 órát alszanak, tehát kétszer annyit, mint az ember. Ennek köszönhetően hosszú ideig nem mozognak, ami miatt leesik az állatok vérnyomása.
A nyújtózkodás ezt a folyamatot megfordítja, ezért ismét megemelkedik a vérnyomás.
A nyújtózkodás aktiválja az izomszöveteket, ami megnöveli az izmokba és az agyba áramló vér mennyiségét.
Ez segít a gyors felébredésben és rögtön éberré teszi az állatot. Rubin Naimon az amerikai University of Arizona egyetem klinikai pszichológusa elmondta, amikor alszunk, az agy paralizálja a legtöbb izmot,
megakadályozva ezzel az álom átvitelét a gyakorlatba, azaz, hogy ne váljunk alvajáróvá.
A macska a többszöri nyújtózkodással nem csak az izmait készíti elő az aktivitásra, de ezzel az inaktív periódusban megnövekedő toxinok illetve anyagcsere-melléktermékek kimosását is elősegíti a szervezetéből.
Alvás közben ugyanis megnövekszik például a széndioxid (CO2) és az ecetsav (CH3COOH) szintje a macska szervezetében, de a nyújtózkodás - megnövelve a vér és a nyirok keringés intenzitását-, segít eltávolítani a toxinokat.
A macskák napi 12-16 órás alvásideje jóval több annál, mint amennyit a legtöbb emlős alszik. Ennek köszönhető, hogy bizonyos helyzetekben rendkívüli energiamennyiséget képesek felszabadítani. Ezekhez a kis akrobatákhoz képest mi még teljesen kipihenten is sokkal fáradtabbnak tűnünk.
A macskák nagyon könnyen, mindenféle erőfeszítés nélkül képesek visszaaludni
vagy visszapihenni. Amíg az embernél az alvás fő szabályként az éjszakához kapcsolódik, addig a macskáknál ez másként van, ők egy másik világban élnek.
Biológiailag a macskák ugyanis alkonyatkor vagy hajnalban, a szürkületi időben a legéberebbek és a legaktívabbak:
az éjszaka és a nappal határvonalán, az ébrenlét és álom közt. A macskák ülve is képesek aludni, de a szaglásuk, valamint a hallásuk az alvás alatt ugyanolyan aktív marad, mintha ébren lennének.
E különleges tulajdonságaik miatt a druidák régen úgy hitték, hogy a macskák olyan varázserővel rendelkeznek, ami segíti a spirituális és fizikai világ közti átjárást.
A macskáknak is az éjszaka a legfontosabb alvási periódusa, ami átlagosan nyolc órát tesz ki,
de az éjszakai alvásuk több ciklusból áll, melyek többször ismétlődhetnek megszakítás nélkül.
Egy-egy ciklus átlagosan 30 percig tart és két nagy szakaszra osztható: a mélyalvásra és az úgynevezett paradoxális alvásra. A mélyalvás alatt az agyi elektromos tevékenység kicsi és ilyenkor az izmok megfeszülnek.
Ez a szakasz nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a macska a testi fáradtságot tökéletesen kipihenje, és ilyenkor a szervezete ellenanyagot illetve növekedési hormont termel.
A paradoxális alvás során az agyi tevékenység intenzívvé válik, közelít az ébrenléthez,
ilyenkor alig feszülnek meg az állat izmai. Ez az alvási periódus álom-szakasza, ilyenkor a macskánk is álmodik.
Rubin Naimon elmondta,
hogy a modern ember „anti-alkonyi” lénnyé vált,
mivel elvesztette közvetlen kapcsolatát a természettel, azzal a „nyílt folyosóval”, ami hidat ver a nappal és éjszaka, valamint az ébrenlét és alvás közt.
Az alvásprobléma olyan civilizációs ártalom, ami szorosan összefügg az állandósult stresszel,
a túlizgatottság krónikus állapotával, társulva a pszichológiai biztonság alapvető hiányával. A biztonság érzése nem a reális kockázatok tagadását jelenti, hanem hogy azok ellenére is megtanuljunk relaxálni, mély alvással feltöltődni, ahogyan azt a macskák teszik.