Sok ember mást sem tud elképzelni egy hosszú munkanap utáni jutalomként, mint egy jó nagy pohár hideg sört, de nem véletlenül vált a délutáni pihenés egyik alapvető kellékévé sem.
Egy új kutatás emellett a fontos szempont mellett most arra is rámutatott, hogy
a sör készítése, és nem pedig a kenyérsütés lehet az elsődleges oka annak, hogy őseink elkezdtek gabonát termeszteni.
A Stanford Egyetem kutatói egy izraeli barlangban a világ legrégebbi sörfőzdéjét fedezték fel. A Journal of Archaeological Science: Reports folyóiratában megjelent tanulmányukban azt is kifejtették, hogy a helyszínen talált bizonyítékok szerint ezen a helyen végezték a legkorábbi, ismert sörfőzési folyamatot.
Hozzátették továbbá, hogy a kutatásaik szerint az alkoholos ital előállítása megelőzhette az első gabonafélék tudatos termesztését is.
Mindkét eredmény mérföldkövet jelenthet a sörfőzés történetében.
A barlangokban valószínűleg a mezolotikus eredetű, közel-keleti Natúf-kultúra tagjai éltek.
Ez a vadászó-gyűjtögető csoport több mint tízezer éve élt a a keleti mediterrán térségben, és a gabonafélék domináns szerephez jutottak a táplálkozásukban.
Nyomokat kerestünk, és azokat elemeztünk a barlangban talált, mintegy 13 ezer éves kőhabarcsokban
– mondta Li Liu, a Stanfordi Egyetem kínai régészeti professzora. – A habarcsokra egy Natúf-temetőben, a Raqefet-barlangban bukkantunk, Haifa modern városának közelében.”
Hozzátette, hogy a leleteken túl további meggyőző bizonyítékokat találtak arra a korábban már napvilágot látott elképzelésre, miszerint
a sör a legősibb italaink közé tartozik, és sörfőzés már a kenyérsütés előtt a történelmünk részét képezte.
Tudósok már évtizedek óta vitatkoznak arról, hogy a sör vagy a kenyér inspirálta eredetileg a gabonafélék meghonosítását.
Az elmélet, miszerint az emberek a sör miatt kezdtek el gabonát termeszteni, már az 1950-es évek óta létezik
– mutat rá a history.com írása. – Az elmúlt években azonban egyre inkább bebizonyították a kutatások, hogy a Natúf-kultúra tagjai a sörre az életük szerves részeként, és a fontosabb ünnepek elmaradhatatlan kellékeként tekintettek.”
Bár Liu és kollégái nem a sörgyártásra kerestek konkrét bizonyítékokat a Raqefet-barlangban, mégis fontos evidenciákra bukkantak.
A kutatók kezdetben csupán arra voltak kíváncsiak, hogy a Natúf-kultúra tagjai vajon milyen növényi ételeket fogyasztottak.
Az csak később derült ki, hogy felfedezésükkel egyértelmű bizonyítékot találtak egy nagyobb sörfőzési folyamatra, amit a barlangban végeztek.
Ezek a leletek a legrégebbi, emberi kéz által készített alkoholtartalmú ital gyártását igazolják
– mutatott rá Li Liu. – A most talált kincsek körülbelül 11 700-13 700 évesek lehetnek,
és jóval korábbra datálhatók, mint a kenyér legkorábbi, általunk ismert bizonyítékai,
amelyet nemrég fedeztek fel egy kelet-jordániai Natúf-telepen.”
A kutatók ezért úgy vélik, hogy Natúf-kultúra tagjai maguk készíthették a sört, majd ezt a rituális ünnepeik részeként, vagy más esetben a halottak előtti tisztelet jeleként fogyasztották el.
Még a ma működő legnagyobb kézműves sörözők sem ismerik igazán az ősi sörfőzés titkait.
Talán meglepő, de a régi idők sörei leginkább a zabkásához vagy egyfajta habarcshoz hasonlítottak, és a mai „folyékony kenyérnél” több összetevőből álltak.
A sörfőzéshez egykor ugyanis búzát, árpát, zabot is használtak, de gyakran kerültek bele hüvelyesek, vagy épp egy kis len.
A tanulmány szerint a Natúf-kultúra tagjai a gyártás során egy háromlépcsős folyamatot követtek:
először a vízben csíráztatták a gabonaszemeket, majd leszűrték és kiszárították azokat, végül malátát készítettek.
Ezután megőrölték és felmelegítették a kapott terméket, ezután hozzáadták az élesztőt. Végül ezt a keveréket kavargatták, amiből a fermentált ital készült.
Ahhoz, hogy a kutatók tesztelhessék és bizonyíthassák elméleteiket, újszerű módszert alkalmaztak: lépésről lépésre újraélesztették az ősi sörfőzés folyamatát.
Végül arra jutottak, hogy az eredményeik nagyban és meglepően hasonlítanak ahhoz, amit a Natúf-kultúra tagjai főztek.
Ez a felfedezés azt is mutatja, hogy az alkoholfogyasztás nem feltétlenül a mezőgazdasági többlettermelés eredménye
– mondta Liu. – Az is bizonyos, hogy a sört rituális okokból főzték, és bizonyos fokig a spirituális szükségleteiket elégítették ki vele. És mindez nagy valószínűséggel megelőzte a klasszikus értelemben vett mezőgazdaság kialakulását.”
A sör az az ital, amely közvetlen kapcsolatot jelent a táplálkozás és a szellem felszabadítása között.
A sör híd két világ között; egyszerre test és szellem, matéria és forma tökéletes egysége
– írja Helena Bier-Herr A sör kora című, tavaly megjelent könyvében. – A sör az egyik legősibb bizonyítéka annak, hogy az ember kezébe vette a sorsát. Minél inkább önmagát irányítja létének egyre mélyebb szintjein, annál nagyobb szerepe lesz életében a sörnek.”
Hozzáteszi azt is, hogy
a sör születése egybeesik a civilizáció születésével, ezért egyidős magával az istentapasztalattal is.
A sör már a kezdetek óta hozzátartozott a vallási tapasztalathoz
– mutat rá a könyv. – Nem véletlen ez, hiszen együtt van benne az íz, a táperő és a bódulat.”
A sörről és a sörgyártásról már időszámításunk előtt 3500 körül keletkeztek írásos emlékek. Ilyeneket találhatunk például ma is a nyugat-iráni agyagtáblákon.
A korai iratok közül azonban mégis talán az egyik leglényegesebb Hammurapi sumér király 3700 éves törvényoszlopa, ahol a sör egyszerre jelentett fizetőeszközt, közösségformáló erőt és szakrális tárgyat.
Máig vitatott, hogy az első sörfőző műhelyek Krisztus előtt 5000 évvel, a sumér civilizációban jelentek-e meg, vagy ennél is korábban, már az egyiptomi kultúrában is jelen voltak
– fejtegeti Helena Bier-Herr, a többéves kutatómunkájára alapozva. – Az mindenesetre biztos, hogy sör nélkül elképzelhetetlenek lennének ezek a korai kultúrák.
Nem véletlen, hogy nemcsak a gazdagok, de a szegények számára is alapvető fontosságú volt az ital fogyasztása, mint a test és a lélek ápolása.”