Wolfgang Buermann, a Leedsi Egyetem kutatója és munkatársai az elmúlt 30 évben a földgolyó 30. szélességi körétől északra lévő területek műholdas képeit elemezték. Ezeken a területek fekszik például Kairó, Delhi, Sanghaj és Houston.
Ahol sok a növényzet, ott erőteljesen elnyelődik a zöld fény, az infravörös pedig visszaverődik. Ezáltal minden pontban megállapítható, milyen mértékű a fotoszintézis, mennyi biomassza termelődik adott területen - mondta el Matthias Forkel, a tanulmány társszerzője, a Bécsi Műszaki Egyetem munkatársa.
Már ismert tény, hogy a növények növekedése a klímaváltozás hatására az évek során meglehetősen előbbre tolódott - fejtette ki Forkel. Sok kutató azt feltételezte, hogy a vegetáció ezáltal több biomasszát is termelt, hiszen minden évben több ideje volt a növekedésre.
Kiderült azonban, hogy ez nem így van. Amikor különösen meleg van, az északi féltekén zöldebb a tavasz, de a hatás a későbbi évszakokban megfordul. Egy korai tavasz kevesebb nyári növénynövekedést, így a globális felmelegedés végeredményben kevesebb biomasszát eredményez.
Valószínűleg a korai növekedéshez túl sok vízre van szükség, ami később aztán hiányzik - vélik a tudósok.
Az eddigi modellekben ezt a negatív hatást nem vonatkoztatták a szén-dioxid-szintre.
"Sajnos ezáltal a klímaváltozás jövendölései nem örvendetes irányba változnak" - mondta Forkel.
A tudósok eredményeikről a Nature tudományos lapban számoltak be.