A kutatók a júniusban gyűjtött adatokra alapozzák felvetéseiket. Ekkor derült ki, hogy az Oumuamua olyan jégszerű anyagokat hordozhat magával, amik a Nap közelébe érve párolgásukkal - akár a hajtóművek - felgyorsítják az objektum sebességét. Ebből a szakértők az üstökös belépési pályájára is következtetni tudnak (az égitestet ugyanis akkor észlelték, amikor épp elhagyni készült a Naprendszert).
Ezt követően a kutatócsoport az Európai Űrügynökség (ESA) Gaia küldetésének adatait elemezte, hogy be tudja határolni a csillagok elhelyezkedését.
Az így kapott atlasz nem csupán az Oumuamua otthonául szolgáló rendszer megtalálásában segíthet, de azt is kiszámíthatóvá teszi, miként befolyásolta az útba eső csillagok gravitációja az üstökös mozgását.
Az összes rendelkezésre álló információ alapján az alábbi csillagok vehetők számításba:
Abban a csillagászok mindenesetre biztosak, hogy az Oumuamua rendszerében kell, hogy legyen egy gázóriás, ami kilökte az üstököst eredeti helyéről, és útnak indította a Naprendszer irányába. A fent felsorolt csillagok rendszereiben még nem találtak bolygókat a szakemberek, ez azonban rövidesen változhat.
A teljes tanulmány itt olvasható.
Forrás: Live Science