Legendás légi matuzsálemek parádéztak Budaörs egén
Az újjáépített Gerle a légi bemutatón
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Múlt és jelen adott egymásnak randevút a hazai aviatika szeptember első hétvégéjén megrendezett nagy seregszemléjén, a Budaörs Air Show 2018 légi parádén. A rendkívül nagy érdeklődéssel kísért légi és haditechnikai bemutató sztárjai – a sok különleges látnivaló mellett – kétségkívül azok a magasba emelkedett veterán repülőgépek voltak, amelyek ma már az egyetemes és hazai repüléstörténet egy-egy fontos korszaka eleven szimbólumainak számítanak.
Budapest nemzetközi légikikötője volt az „oldtimer” reptér
Talán nem is lehetett volna méltóbb helyszínt találni a veterán gépeket is felvonultató impozáns légi seregszemléhez, mint az európai viszonylatban ugyancsak egyedülálló „oldtimer” légikikötőt, a Budaörsi Repülőteret.
Magyarország legrégebbi kisgépes nemzetközi repülőterének története még jóval a második világháború előtti évekre nyúlik vissza.
A repüléstörténet egyik legnagyobb vállalkozása, a polgári repülés az 1920-as évek elején kezdte el szárnyait bontogatni.
Ennek jegyében született meg 1931-ben, az első világháború és a trianoni országvesztés utáni évtizedet sikerrel konszolidáló Bethlen-kormány utolsó hónapjaiban, a Budapest határában létesítendő nemzetközi repülőtér terve.
Az 1929 októberében kitört New York-i tőzsdekrach, illetve az ezt követő gazdasági világválság miatt azonban csak 1935-ben kezdődhetett el az építkezés. A ma is változatlan formájában fennmaradt Bauhaus-stílusú forgalmi csarnokot, illetve a repülőteret 1937-ben adták át a nagyközönségnek.
(Európában nem sok ország dicsekedhet ilyen régi repülőtéri épülettel, amit ipari műemlékké is nyilvánítottak.) Az avatóünnepségen a kormányzó fia, Horthy István – aki maga is képzett pilóta volt –vágta át a légikikötő elkészültét szimbolizáló szalagot.
Budaörs ekkor vette át a mátyásföldi reptértől Budapest nemzetközi légikikötőjének szerepét,
amit egészen 1950-ig, a Ferihegyi Repülőtér átadásáig töltött be. Budaörs napjainkban a sportrepülés egyik hazai fellegvárának számít.
Bessenyei Péter fehér füstcsíkot húzva fetrengett az égen
A szeptember elsején megnyitott hétvégi légi bemutatón elsőként Vári Gyula kápráztatta el a közönséget magas szintű műrepülő tudásával a Magyar Honvédség légierejének motoros kiképző típusa, a legendás Jakovlev Jak-52 botkormánya mögött.
Őt Bessenyei Péter többszörös műrepülő-világbajnok követte,
a tőle megszokott lélegzetelállító programmal, Corvus Racer típusú versenygépével.
A repülés szerelmesei számára a műrepülő programok mellett azonban kétségkívül a Goldtimer Alapítvány messze földön híres veterángépeinek bemutatója volt a legjobban várt esemény. Az egy évszázadra visszanyúló hazai repüléstörténet emlékei közül csak nagyon kevés vészelte át a 20. század vérzivataros évtizedeit.
A háborús pusztításokat túlélt, illetve a szolgálatból kivont polgári és katonai gépek túlnyomó többsége a bontóban, illetve az ócskavastelepen fejezte be pályafutását.
Még az 1960-as években is előfordult olyan eset, hogy egy pajtában véletlenül megőrződött komoly repüléstörténeti értékkel rendelkező Messerschmitt Bf-109-es második világháborús vadászt a MÉH-telepre szállítottak.
A leselejtezett repülőgépekre sokáig csak ócskavasforrásként tekintettek, figyelmen kívül hagyva ezek rendkívül komoly műszaki-történeti értékét.
Pedig az aviatika volt a 20. századi műszaki-mérnöki tudományok egyik legdinamikusabban fejlődő területe, amelynek tárgyi emlékei ezért is tekinthetők komoly történeti értékkel rendelkező relikviáknak.
Ez a felismerés indította arra a repülős berkekben csak Fedő becenéven emlegetett Hajdu Károlyt,
hogy 1992-ben életre hívja a Goldtimer Alapítványt,
a még fellelhető hazai veterán repülőgépek megmentése és felújítása céljából.
Világkuriózumok a Goldtimer Alapítvány veterán flottájában
A Budaörs Air Show 2018 légi bemutatón a közönség nagy örömére a Goldtimer Alapítvány összes legendája felvonult, kiegészülve a kollekció első sugárhajtású veteránjával, a Komo Sky Team tulajdonában álló, ám az alapítvány üzemeltetésébe adott és nemrég magyar lajstromba vett Aero L-29 Delfin kiképző vadászgéppel.
Az elmúlt huszonhat év alatt a Goldtimer Alapítvány szakemberei – egytől egyig a magyar aviatika iránt mélyen elkötelezett repülősök, műszakiak, mérnökök, egykori és aktív pilóták – valamint a támogatók áldozatkész és lelkes munkájának köszönhetően az alapítvány több, világviszonylatban is egyedülálló – és ami nagyon fontos – repülőképes veteránnal büszkélkedhet.
Az alapítvány jelenleg hét oldtimert üzemeltet,
négy dugattyúmotoros, kettő vitorlázó és egy sugárhajtású veteránt, amelyek között akad olyan típus is, ami jelenleg a világon az egyetlen repülőképes példány.
Női könnyűbombázó a második világháború idejéből
A Goldtimer legendás időket megidéző gépeinek bemutatója egy igazi kuriózum, a szovjet Polikarpov által 1927-ben tervezett Po-2-es biplán(duplaszárnyú gép) műrepülésével vette kezdetét. Az 1920-as évek technológiáját felidéző nyitott fülkés, merev futóműves Po-2 biplánnak rendkívül színes a története.
A típus 1928-tól egészen az 1950-es évek derekáig szolgált a szovjet légierő standard alapfokú motoros kiképzőgépeként, amely a második világháború éveiben számos harci bevetést is teljesített. A Po-2-vel szerelték fel azt a szovjet éjszakai könnyűbombázó ezredet is,
amely azzal írta be a nevét a katonai repülés történetébe, hogy kizárólag nők repülték az egység gépeit.
A típus 1946-ban jutott el Magyarországra, ahol eleinte légi taxiként, illetve katonai futár- és gyakorlógépként üzemelt, majd az 1950-es évek derekától a sportrepülésben szolgált vitorlázóvontatóként. A Goldtimer tulajdonába került és a hazai mezőgazdasági repülésben használt utolsó példányt Császár Károly mentette meg az utókor számára.
A felújított gép 1984-ben mutatkozott be először a repülőmajálison, mint Európa akkor egyetlen repülőképes Po-2-e.
1986-ban a budaörsi repülőnapon Császár Károly a Po-2 ülésében szívinfarktust kapott, és meghalt.
A gép, fedélzetén a halott pilótával, valahogy „önmagától” leszállt.
A szomorú eset során szerzett kisebb sérüléseket sikerült kijavítani, és a Po-2 gyakorlatilag 1987-től a hazai és külföldi légi bemutatók nevezetes sztárjaként folyamatosan repül.
Volt, amit még a Szovjetunió is átvett a „hanyatló” kapitalizmustól
Az alapítvány talán leghíresebb – és tegyük hozzá, hogy jelenleg legnagyobb – repülőgépe a szovjet Liszunov Li-2 típusú utasszállító, amelyből a világon már csak ez az egyetlen létező repülőképes példány.
A Li-2 a repüléstörténet egyik legsikeresebb géptípusa, az amerikai Douglas 1935 szeptemberében szolgálatba állított DC-3-as szovjet verziója.
A DC-3 volt az aviatika históriájában az első modern szempontok szerint megtervezett, teljesen fémépítésű, félhéjszerkezetű és behúzható futóműves kétmotoros utasszállító, amit már rádióiránytűvel és rádió-magasságmérővel is felszereltek.
A sárkányszerkezetét korszerű aerodinamikai szempontok alapján tervezték. A Szovjetunió 1936-ban megvásárolta az amerikaiaktól a gyártási jogot.
A jóval szigorúbb szovjet szabványok miatt az eredeti verzión több módosítást is végrehajtottak,
a gépbe pedig az amerikai Wright Cyclone R-1830 típusú hajtómű helyett – annak áttervezésével – két, egyenként 1000 lóerő teljesítményű kilenchengeres radiális dugattyús erőforrást, az AS-62 jelű csillagmotort építették be, amit később a továbbfejlesztett motortípusok követtek.
Az aerodinamika magyar atyjának nevét viselő világkuriózum
A Liszunov Li-2-ből az 1950-es évekig több ezer példányt építettek, ezekből 31 gép került Magyarországra.
A típus fontos szerepet játszott a magyar aviatika történetében,
hiszen 1946-ban a Li-2-vel indították újra a második világháború romjain újjáépülő hazai polgári légiközlekedést.
A Goldtimer Alapítvány tulajdonába került egykor szebb időket látott gépet 1997 októberében szállították át Budaörsre.
Az ekkor elkezdett komplett felújítás során derült csak ki a felfedezett 209-es fedélzeti számból, hogy a „Teve” (ez volt a gép beceneve a légierőnél) azonos az 1952-ben a magyar légierő kötelékében szolgálatba állt korábbi HA-LIZ lajstromjelű Li-2-vel, ami később a Malév állományában repült utasszállítóként, HA-LIX lajstromjellel.
A veterán gép teljes körű restaurálása mintegy 45 ezer munkaórát vett igénybe.
Az új életre kelt és régi szépségében pompázó oldtimer több évtized szünet után, 2001. szeptember 21-én emelkedett ismét levegőbe a budaörsi reptér füves felszállópályájáról, és a berepülési program sikeres teljesítése után, 2002 áprilisában kapta meg a légialkalmassági bizonyítványt.
Az aerodinamika magyar származású atyjáról, Kármán Tódorról elnevezett utasszállító 2008-tól repül a Malév régi színeiben.
A Li-2 fedélzetén bárki átélheti az 1940-es 50-es évek utasszállítóinak semmihez sem hasonlítható „retró” hangulatát, az alapítvány ugyanis rendszeresen szervez sétarepüléseket a nagyközönség számára.
Az ifjabb Rubik-kockát, az idősebb repülőgépeket tervezett
A Goldtimer motoros meghajtású légiflottája két valódi magyar kuriózummal is büszkélkedhet. Még a második világháború évei alatt, 1943-ban fogalmazódott meg az Aero-Ever repülőgépgyártó üzem főkonstruktőrének fejében egy olyan könnyű motoros gép megépítésének ötlete, ami egyaránt alkalmas lenne vitorlázóvontatónak és futárgépnek is.
A Kánya nevet viselő gép terveit a magyar aviatika nagy alakja, id. Rubik Ernő készítette el,
akinek a Kánya megtervezésénél a Luftwaffe, a német légierő legsikeresebb könnyű futárgépe, a Fieseler Fi-156 „Storch”, vagyis a híres „Gólya” repülési tulajdonságai jelentették a példát.
A merev futóműves, orrsegédszárnnyal és ívelőlappal felszerelt magas fedelű monoplán a háborús események miatt csak 1948-ra készült el. A gépbe az időközben megváltozott politikai helyzet miatt nem az eredetileg tervezett angol, hanem a 130 lóerős csehszlovák négyhengeres Walter-Major I. motort építették be.
1954-ig kilenc példány készült a típusból, az utolsó, C-jelű verzióba pedig már az M-11D5 öthengeres csillagmotort építették be.
A Goldtimer Alapítvány csapata által újjáépített R 18C jelű Kánya szűzfelszállása 2012. október elsején történt meg.
A Kánya nem okozott csalódást, hiszen nevéhez méltóan gyönyörűen repült,
tovább öregbítve ezzel a Goldtimer szakembereinek hírnevét. Az egyetlen példányban létező magyar gép a hazai és a nemzetközi légi bemutatók kedvencei közé tartozik.
Magyar Gerle repked a Földközi-tenger felett
Még a Kánya berepülésének évében, 2012-ben vette kezdetét egy újabb legendás magyar gép újjáépítési programja, a Gerle-projekt. A Gerlét a magyar repüléstörténet híres alakja, Bánhidi Antal tervezte, és a prototípus először 1930-ban emelkedett a levegőbe.
Korának ez volt a legsikeresebb és legismertebb magyar repülőgéptípusa.
A Gerle 13-as típusváltozata azzal vonult be a hazai és a nemzetközi repülés történetébe is, hogy Bánhidi Antal a parányi géppel 1933-ban körberepülte a Földközi-tengert, majd a London-Debrecen útvonalon a Gerlével – a gép kategóriájában – új sebességi világrekordot állított fel.
A mindössze 7,15 m hosszú, és 8,95 m szárnyfesztávolságú nyitott kabinos biplán 2012-ben került a Petőfi Csarnokból, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum légiközlekedési tárlatáról a Goldtimer budaörsi hangárába.
Az újjáépítés során a Gerle 13-as jelölést kapott gépet egy Walter-Minor IV-3-as motorral szerelték fel. Az újjáépített Gerle 2015. december 4-én emelkedett először a magasba,
a botkormány mögé e jeles alaklomból Rohács Tamás, az alapítvány berepülőpilótája ült be.
Bánhidi Antal legendás típusa nem véletlenül szolgált rá a jó hírnevére, ugyanis a Gerle már a szűzfelszállásakor is mintaszerűen repült.
Sivító hajtóművel száguldó Delfin Budaörs egén
A magyar repüléstörténet e ritka ikonjainak hétvégi bemutatóját – ami valószínűleg mindenki számára emlékezetes élmény marad –, az immár a Goldtimer jelvényét viselő sugárhajtású oldtimerkiképző vadászgép, az Aero L-29 Delfin káprázatos műrepülése koronázta meg.
A budaörsi légtérbe Tököl felől beérkező gép, pilótafülkéjében Szakács „Szaki” Gábor, „civilben” Boeing 737-es kapitánnyal, valamint a Goldtimer főpilótájával Rohács Tamással,
szemet gyönyörködtető műrepülő figurákat adott elő
a most már a HA-DLF magyar lajstromjelet és nemzeti színeket viselő éjfekete vadásszal.
A nagy múltú csehszlovák Aero Vodochody repülőgépgyárban 1959-ben papírra vetett gép 1963-ban állt szolgálatba, és mint saját korának világviszonylatban is az egyik legjobb sugárhajtású katonai kiképzőgépe, a Varsói Szerződés tagállamai légierejének alap gyakorló vadászgépe lett.
Az Aero L-29 Delfin 1964 és 1984 között állt rendszerben az egykori Magyar Néphadsereg légierejében,
botkormánya mögött vadászpilóták egész generációi sajátították el a sugárhajtású repülés művészetét.
Noha összesen 3 500 példányt építettek a rendkívül sikeres csehszlovák katonai gépből,
napjainkra kevesebb mint húsz maradt fenn
ebből repülőképes állapotban.
Ezek közül pedig a Komo Sky Team tulajdonában álló HA-DLF magyar lajstromjelet kapott Delfin most már büszkén hordozza az orrán a Goldtimer Alapítvány jelvényét is.
origo.hu
Meghalt Györfi János
borsonline.hu
Így készíti a beach body-t Nemazalány – Fotó
metropol.hu
Házasság első látásra: kiderült, mi van Bogi és Csabi között
hirtv.hu
Eléggé bepipult Magyar Péter a Datadatra vonatkozó riporteri kérdésektől + videó
mindmegette.hu
Fantasztikus fizetésért toboroz dolgozókat a Lidl – ha kell, szállást is biztosítanak
mandiner.hu
Ukrajnában szavaztak a magyarokról – lesújtó a végeredmény
borsonline.hu
Vilmos herceg elhagyta a rákbeteg Katalin hercegnét
origo.hu
Távozik az Újpest edzője
origo.hu
Óriási sportélmény és show lesz a kanadai hokiválogatott budapesti meccse - videó
videa.hu
Káposztás kofta, sült szeretetgolyók fűszeres paradicsommártásban -receptvideó (hirdetés)
origo.hu
Ilyen még nem volt: aranyat lövell ki egy vulkán
origo.hu
