A piperkőc marsall - Joszip Broz Tito életének rejtett pillanatai

Joszip Broz Tito marsall, Jugoszlávia államelnökeként 1954-ben

Politikai tehetsége egyértelmű: Joszip Broz Tito feltűnően jó helyzetfelismerő képességgel és gyors észjárással rendelkezett. Kemény logikája és következetes tisztánlátása a jugoszláv partizánok egyik vezetőjévé, vagy éppen tiszteletbeli marsallá és népfelszabadítóvá, majd később jugoszláv államfővé tette. Milovan Gyilasz ritkán idézett, 1980-ban megjelent kritikai életrajza alapján olyan érdekességeket gyűjtöttünk össze, amelyeket talán még sohasem hallhattunk Tito életútjának részleteiről, és megosztó személyiségéről.

Gyakran öltözködött piperkőc módjára

Joszip Broz Tito nem volt túliskolázott személynek mondható. Csak a népiskolát járta ki, majd lakatosmesterséget tanult. Tito széleskörű érdeklődésének köszönhetően azonban sokkal többet tudott annál,

mint amennyit a szegényes iskolázottság nyújthatott neki.

A jugoszláv politikus nevével fémjelzett titoizmus a szocialista társadalmi rendszer egyik sajátos különutas modellje volt Forrás: AFP/PrismaArchivo/Leemage

Gyors és éles felfogóképességének, valamint önképzéssel megszerzett széleskörű tudásának köszönhetően emelkedhetett ki a két világháború közti illegális jugoszláv kommunista mozgalom szimpla tagjai közül.

Tito igen hiú ember volt, ezért csak nagyon ritkán említette meg, hogy alacsony sorból származik,

és ezt is csak akkor, ha politikailag hasznosnak ítélte.

A mindig rendkívül divatosan, csaknem piperkőc módjára öltözködő Tito csak nagyon ritkán hozta szóba alacsony sorból való származását Forrás: Telegraf

Az illegalitásban piperkőc módjára öltözött, 1934-ben elektrotechnikusként iratkozott be egy alpinista egyletbe, s a különféle igazolványokba képzettségének ezt jegyeztette be: mérnök"

– írja Milovan Gyilasz, montenegrói szerb politikus és író, aki Jugoszlávia egyik vezető kommunista ideológusa, és kezdetben Tito harcostársa volt.

Tito egykori harcostársa és kritikai életrajzírója, Milovan Gyilasz Forrás: Fenomeni

„Műszaki ismeretei feltűnően magasabbak voltak a szakmája által megkövetelte szintnél: Szibériában az első világháború végén, lábadozó hadifogolyként egy gőzmalmot irányított, a lepoglavai börtönben pedig a harmincas évek elején az elektromos központban dolgozott, mint fogoly" - így emlékezett vissza Gyilasz egykori barátja és harcostársa képességeire.

A börtöntanfolyamtól a partizánhadsereg parancsnokságáig

Tito a marxizmus-leninizmus klasszikusaival a „börtöntanfolyamokon", illetve később a moszkvai pártiskolán ismerkedett meg.

Ez lett számára az „új hatalom hittana”.

Szívesen olvasta Marx, Engels, Lenin és Sztálin főbb műveit, de gyakran mélyült el a gazdaságtanban és a történelemben is. „A börtönben lelkiismeretes, tudásra szomjazó »hallgató« volt” – mutat rá az életrajz.

Könnyedén és gyorsan tanult, több nyelvet is elsajátított Forrás: Slavorum

„Feltűnően könnyen tanult nyelveket: közvetlenül azután, hogy 1948-ban szakított a Szovjetunióval, megtanult annyira angolul, hogy követni tudta a társalgást, és megértette a könnyebb politikai szövegeket. Oroszul az első világháborúban tanult meg, mint hadifogoly." Természetesen beszélte a szerb-horvátot (bár az eltérő jelentéseket gyakran összekeverte),

de annak ellenére, hogy viszonylag hosszabb időt töltött el Párizsban, franciául viszont alig tanult meg.

Tito Winston Churchill társaságában Nápolyban, 1943-ban. Önszorgalomból sajátította el az angol nyelvet, társalgási szinten Forrás: Wikimedia Commons

A legtökéletesebben németül beszélt, és folyékonyan tárgyalt ezen a nyelven. Tito többször megcsillogtatta politikai tehetségét a második világháború éveiben is. Azt nem lehet állítani, hogy képzett stratéga lett volna,

hiszen a marsalli címet az első világháború egykori őrmestere merő hiúságból adományozta saját magának,

azonban a helyzetfelismerő képessége vitathatatlannak bizonyult.

A Monarchia hadseregének egykori őrmestere a második világháború idején nevezte ki saját magát marsallá, a partizánhadsereg parancsnokaként Forrás: Origo

Gyilasz kritikai életrajza pontosan rámutat Tito e képességeire is.

Tito gyorsan kiheverte a vereségeket, legyűrte a gyengeséget, és levonta a tanulságokat,

majd ha szükséges volt, önkritikát gyakorolt. „Ez a tehetség kifejezésre jutott a harcerő pontos és megbízható felbecsülésében, a háború menete iránti érzékben, és ami a legfontosabb, a megfelelő szervezeti formák megtalálásában" – írja Milovan Gyilasz, aki 17 évig dolgozott együtt Titóval.

Tito mint a Jugoszláv Népi Felszabadító Hadsereg parancsnoka, 1943-ban Forrás: Wikimedia Commons

„Jól emlékszem Tito számtalan taktikai hibájára, elsietett reakciójára és zavarkeltő habozásaira. De a legvilágosabban látta a háború jellegét, amelyben a megszállók elleni harcból egy új rezsim született, és amelyben a gerillaegységek reguláris hadsereggé alakultak át, erős harci eszközzé, a győzelem zálogává váltak"- emlékezik vissza Gyilasz.

A szerbiai fronttól Szibériáig

Joszip Broz Tito 1892. május 7-én szegény sorsú horvát-szlovén szülők gyermekeként látta meg a napvilágot az akkoriban még az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Kumrovec faluban.

A sokgyermekes család mélyszegénységben élt

(összesen 15-en voltak testvérek, de Tito testvérei közül csak hatan élték túl a második világháborút), ami már korán munkavállalásra kényszerítette az ifjú Titót, Ausztriában és Németországban is dolgozott.

Tito szülőháza Kumrovec-ben Forrás: Wikimedia Commons

1913-ban belépett az osztrák hadseregbe, ahol hamarosan felvették a tiszthelyettesi iskolába.

Titót megfogták a századelő szocialista eszméi, ezért már fiatalon, 1912-ben belépett a szociáldemokrata pártba.

Tito lelkesen támogatta az Osztrák-Magyar Monarchia feldarabolását célzó nemzeti szeparatizmus eszméjét Forrás: Wikimedia Commons

Ugyancsak híve lett az Osztrák-Magyar Monarchiát szétfeszítő nemzetiségi szeparatista eszméknek. 1914-ben, a háború kezdetén egy napra letartóztatták a délvidéki Péterváradon, majd a szerbiai frontra küldték.

Tito az első világháborúban fogságba eséséig a Monarchia hadseregének őrmestereként szolgált Forrás: Bundesarchiv

Életrajzírói sokáig hallgattak róla, hogy innen a Kárpátokba vezényelték az oroszok ellen. Egy év múlva megsebesült és orosz fogságba esett.

Hadifogolyként nem bántak vele kesztyűs kézzel, többször is megverték,

majd az orosz parancsnokság hatalmi túlkapásai ellen tiltakozó katonák képviselőjeként be is börtönzték.

Tito orosz hadifogságba került, ahol nem bántak vele túl kesztyűs kézzel Forrás: Wikimedia Commons

1917-ben Petrográdba menekült, és részt vett a júliusi kormányellenes tüntetéseken.

Ezért először az Urálba száműzték, ahonnan Szibériába került.

Itt ismerkedett meg az első feleségével, Pelagija Belouszovával is.

Az oroszországi fogság évei alatt kötelezte el magát Leninnel, és a bolsevizmus ideológiájával Forrás: Origo

1928-ban már Zágrábban élt, ahol az illegális kommunista pártszervezet élére került,

de a jugoszláv hatóságok rövidesen államellenes tevékenység vádjával letartóztatták, és ötévnyi börtönre ítélték az úgynevezett „bombamerénylet-perben".

Tito a zágrábi letartóztatása után Forrás: Origo

Ekkor úgy vélte: „Megérettek a forradalom, a fegyveres felkelés feltételei". Tito csak 1935-ben szabadult fogságából, ahonnan először Bécsbe, majd onnan Moszkvába emigrált.

Mindig igyekezett saját rendkívüliségét hangsúlyozni

Gyilasz életrajza szerint Tito a semmiből indult, senkiként, és éppen ezért volt elégedetlen mindennel kezdettől fogva. „Tito szuverén módon őrzött mindent, ami a személyiségével függött össze – bárki érintette is a stílusát vagy privilégiumait, kitette magát annak a kockázatnak, hogy fejére idézi haragját, s esetleg azonnal rásütik az ellenség, a párt ellenségének bélyegét" – taglalja Milovan Gyilasz.

Joszip Broz Tito marsall, Jugoszlávia államelnökeként 1954-ben Forrás: Slavorum

„Az ilyen magatartás a személyiségéből adódott: Tito mindig és mindenben méltóságát, rendkívüliségét igyekezett hangsúlyozni. Soha, még a háborúban sem láttam méltatlan pózban, sosem hallottam, hogy vulgáris szavakat használt. Mindig frissen volt borotválva, egyenruhája kifogástalan, s mindez háborús körülmények között."

Tito II. Erzsébet angol királynővel. A marsallnak mindig kifogástalan volt a megjelenése Forrás: Origo

Ehhez azt is hozzáteszi azonban, hogy ahogy nőtt Tito hatalma , úgy vált egyre erőteljesebbé a rendkívüliségre való törekvése.

Szakított Sztálinnal, de elirigyelte a személyi kultuszt

A Komitern, illetve a szovjet titkosszolgálat 1937-ben állította a jugoszláv kommunista párt élére. Mindez a sztálini tisztogatások időszakában történt, amikor Tito valójában nem is jöhetett volna szóba, mint pártvezető.

Moszkva jóváhagyásával került a jugoszláv kommunisták élére Forrás: Wikimedia Commons

A jugoszláv kommunista párt ekkorra már ideológiai és vezetési szempontból egyértelműen sztálinizálódott , és Tito, mint a szovjet vezetés tapasztaltnak és kipróbáltnak tartott kádere „... kitapogatta a felülvizsgálatok és kivégzések borzalmain át vezető egyetlen utat."

Tito ügyesen lavírozott, kikerülve Sztálin paranoiás gyanakvását Forrás: Ria/Novosti

„Kerültem a frakciósok társaságát, – saját munkámmal törődtem és ügyeltem arra, amit mondok, főleg olyan helyiségekben, ahol telefonkészülékek is voltak” – mesélte később Tito,

aki időben megérezte az őt fenyegető veszélyt, de ennek ellenére is meg volt győződve a szovjet út helyességéről.

A háborúval és a forradalommal együtt jártak a fokozódó politikai különbségek is.

Tito sebesülten a német megszállók ellen vívott csatározások idején Forrás: Origo

1939-től Tito egyre nehezebben találta meg a hangot Moszkvával,

mert megvolt az a szokása, hogy a fontos kérdésekben mindig önállóan döntsön. 1945 novemberében a jajcei partizánparlament (AVNOJ) határozata értelmében Jugoszlávia szövetségi állam lett.

Tito moszkvai hivatalos látogatáson 1956-ban. A második világháború után egyre nagyobb lett a szakadék a sztálini Szovjetunió, valamint Tito Jugoszláviája között. A kapcsolatok csak 1956-tól, Hruscsov első titkársága idején kezdtek el ismét enyhülni a két ország és párt között Forrás: Heritage Images/Getty Images

A szovjet vezetés már nem tudta megállítani Tito megerősödését:

kezdetét vette a Sztálin körüli személyi kultuszhoz hasonló Tito-kultusz megteremtése,

ami az autokratikusan kormányzott kommunista országok sajátos szimbóluma volt ebben az időszakban . „A Moszkvával való szakítás nagyon nehezére esett Titónak, jóllehet fokozatosan ment végbe: Tito köreiben azt hitték, és ő is azt hitte, hogy emiatt fejlődött ki az epebántalma" – írja a kritikai életrajz.

Tito teremtette meg a keleti blokk országai által sokáig irigyelt jugoszláv modellt Forrás: Europress/Getty

„A nyilvánosság és idegenek előtt Tito nyugodtnak és magabiztosnak mutatta magát. A legszűkebb környezete előtt azonban Tito nem tudta és nem is kísérelte meg elrejteni, hogy min ment keresztül.”

Az eszmékkel való zsonglőrködés mestere volt

A jugoszláv kommunizmus eszméje nem Titótól származott, ám annak jelszava, a „testvériség és egység" igen, bár ehhez hasonlókkal fejezte ki a királyság is a jugoszlávság integritását.

Az 1950-es évekre ez azonban már a párt politikai centralizmusának érzelmi kifejezőjévé vált.

Tito nem talált ki eszméket, de alkalmazásuknak, elsajátításuknak és használatuknak valóságos mestere volt Forrás: Origo

„A háborúban, a tömeges gyilkosságok és megsemmisítések idején, amikor a jelszót újra használták, titói értelmezésben gyakorlati értéke volt" – mutat rá Milovan Gyilasz. – „A háborúban a jugoszláv párt magja köré tömörültek a tömegek, a háború után pedig e jelszó segítségével erősítették a föderatív közösséget és a kommunista párt hatalmát."

Tito rendkívül ügyesen teremtette meg a jugoszláv identitást és a függetlenség érzetét Forrás: Europress/Getty

Akkoriban szívesen használták a népi eredetű, a szovjet, valamint az egyéb kommunista propagandából származó olyan frázisokat és kliséket mint például a „dolgozzunk, mintha a béke száz évig tartana, és álljunk készen, mintha a háború már holnap megkezdődne" vagy „féktuskókat raknak kerekeink elé", illetve „a plafonig nyújtózunk", esetleg „a munkás kapja meg, ami megilleti" – és hasonlókat.

A marsall az 1960-as évekre mind belföldön, mind pedig külföldön nagy népszerűségre tett szert Forrás: Europress/Getty

„Tito élénk volt, gondolatai sablonoktól mentesek, a népi kifejezéseket pedig intellektuálisan fogalmazta meg" – emlékszik vissza a szerző. – „S bár Tito nem talált ki eszméket, alkalmazásuknak, elsajátításuknak és használatuknak valóságos mestere volt. Szinte spontán annyit markolt ezekből az ideológiai tézisekből, amennyire épp szükség volt, úgy adagolta, hogy azzal alátámassza végkövetkeztetését, ösztönözzön egy folyamatot."

Goli Otok: pokolsziget az Adrián

Horvátok, szerbek, szlovének, macedónok, montenegróiak, bosnyákok, albánok, magyarok és mások raboskodtak 1949 és 1980 között az Adriai-tenger egy kis kopár szigetén. Goli Otokról, azaz a szovjetbarát kommunisták részére létesítendő lágerről Tito anélkül döntött 1948 őszén, hogy bárkivel is egyeztetett volna.

Az egykori börtönsziget, Goli Otok napjainkban Forrás: Tomislav Brajnović

Bár a „leghangosabbakat és legaktívabbakat addigra már letartóztatták, úgy tűnt, hogy a „komformisták" egyre többen vannak.

Milovan Gyilasz szerint Titóban a veszélyérzet felismerése egyfajta védekezéssé vált.

Milovan Gyilasz szerint Titóban a veszélyérzet felismerése egyfajta sajátos védekezéssé vált Forrás: Prabook

„A letartóztatások már megkezdődtek, amikor az országgyűlésen keresztülvertek egy két vagy három cikkelyből álló törvényt, amelyben a lágerfogságot igazolandó ilyen félrevezető és „ártalmatlan" funkcionális megjelölést használtak, mint „társadalmilag hasznos munka”– írja Gyilasz a Tito-életrajzában.

Forrás: Wikimedia Commons

Az állambiztonsági szervek által hozott ítéletek két évre szóltak, de a lágerban gyakran meghosszabbították a büntetést.

A letartóztatottakra megaláztatás és szégyen, rossz és elégtelen táplálkozás, esztelen és kimerítő munka, valamint rafinált kínzások vártak.

Sohasem volt olyan magányos, mint a csúcson

A jugoszláv vezető igyekezett elválasztani magánéletét a közéleti tevékenységétől: ez persze csak részben sikerülhetett neki.

Milovan Gyilasz szerint hatalma közelebb állt a nyugati abszolutizmushoz, mint a keleti despotizmushoz.

Ahogy többször is hangsúlyozza, „Tito nem rombolt, hanem összeterelte és egybefonta a jugoszláviai népi törekvéseket – elsősorban az ideológiai és társadalmi áramlatokat".

Tito és negyedik felesége, Jovanka Forrás: Origo

Joszip Broz Tito négyszer házasodott: az első és negyedik feleségével törvényesen, míg a másik kettővel csak életközösségben élt. Pelagija Belouszovával 1918-ban találkozott a szibériai fogolytáborban és 1920-ban már együtt tértek vissza Jugoszláviába, ahol három gyermekük született (ám csak az egyikük maradt életben).

Tito az 1950-es évek közepétől egyre meghatározóbb szerepet játszott az úgynevezett el nem kötelezett országok szövetségében Forrás: Origo

Herta Hass-szal 1937-ben találkoztak először, aki egy fiút szült a férfinak. Davorjanka Paunovic (Zdenka) 1941-ben vált életének fontos részévé, aki a háború végéig kitartott Tito mellett, ám 1946-ban tuberkolózisban elhunyt.

Tito új felesége végül a nála 27 évvel fiatalabb Jovanka Budisavljevic lett, akit 1952 elején vett nőül.

A csúcsra érve és halálában Tito végül azonban magányosabb volt, mint valaha. Tito tisztában volt azzal, hogy nincsen utódja – valójában nem is akarta ezt.

Sikereinek csúcsán magányosabb volt, mint valaha Forrás: Origo

Számára az első és legfontosabb vívmány maga a titoizmus volt amelyből jelentős eredmények fakadtak.

Ilyen volt többek között a jugoszláv identitás és függetlenségi tudat kialakítása, illetve a Moszkvától való elválás,

valamint a harmadikutas el nem kötelezett mozgalom megalapításában és vezetésében való közreműködés.

Tito és negyedik felesége, Jovanka Forrás: Origo

A kommunista mozgalom keretei között Tito jelentős vívmányokat elérő, nagy politikus volt, de hatalmas, orvosolhatatlan bajok és hibák okozója is demokratikus, humánus téren

– összegezte tapasztalatait Milovan Gyilasz.

Tito hivatalos látogatáson az Egyesült Államokban, Nixon elnöknél Forrás: Wikimedia Commons

Rendkívül ügyes, megbízható és kimeríthetetlen energiájú politikus,

de egyben olyan személyiség, aki a hatalom, saját hatalma felé fordult,

mégpedig előre látta és a döntő pillanatokban elnyomta azokat a jelenségeket és áramlatokat, amelyek gazdagíthatták volna az életet, amelyek a társadalmat és az egyént nyíltabbá, alkotóbbá tehették volna."

A marsall halálát nem élte túl az általa felépített és a nevével szimbolizált rendszer sem Forrás: Origo

Joszip Broz Tito 88 éves korában, 1980. május 4-én hunyt el. Halálával kezdődött meg életműve, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság lassú ám feltatózhatatlan agóniája, ami egy évtized múlva a 20. század legvéresebb európai polgárháborújába, és a titói életmű végleges széthullásába torkollott.