Ez a három alapvető igény alakítja személyiségünk fejlődését

Parkinson-kór
Man head with brain. 3D illustration
Vágólapra másolva!
Hogyan fejlődik személyiségünk? Mi az, amit az anyaméhből hozunk magunkkal, és mit tesznek ehhez hozzá élményeink? A világhírű pszichológusnő, Carol Dweck legújabb tanulmányában ezeket az évezredes kérdéseket boncolgatja.
Vágólapra másolva!

A Psychological Review című folyóirat aktuális számában Carol Dweck, a Szemléletváltás – A siker új pszichológiája (angol eredetiben: Mindset: The New Psychology of Success) című bestsellerével világhírt szerzett pszichológusnő tudományterületének néhány legrégibb és leginkább vitatott kérdését járja körül. Honnan ered személyiségünk, és vajon öröklött tulajdonságaink vagy szerzett tapasztalataink alakítják inkább?

BEAT

A Stanford Egyetemen oktató professzor felvetése szerint személyiségünk három olyan alapvető szükséglet mentén fejlődik, amelyet mindannyian magunkkal hozunk születésünkkor.

Dweck személyiségmodelljében a három alapvető szükséglet a világunk megjóslása iránti igény, a cselekvési kompetenciánk felépítése iránti igény, valamint – mivel szociális lények vagyunk – a mások általi elfogadásunkra irányuló igény.

(Munkáiban azt is kifejti, hogy milyen szükségletek támadnak a későbbiekben ezen elemi igények kombinációiból.)

Minden baba ezekkel a szükségletekkel, s e szükségletek kielégítésének képességével érkezik a világra: csillapíthatatlan étvággyal falja az igényei szempontjából fontos ismereteket. Aztán ahogy megpróbálja beteljesíteni ezeket a vágyakat, valami fontos történik. A babák és kisgyermekek már az egészen korai életfázisban elkezdik kialakítani a világgal kapcsolatos hiedelmeiket: jó-e ez a világ vagy rossz? Biztonságos vagy veszélyes hely? Tudom-e úgy alakítani a világomat, hogy beteljesüljenek az igényeim?

Dweck a „hiedelmek, érzelmek és cselekvési tendenciák” angol szavak kezdőbetűinek (Beliefs, Emotions and Action Tendencies) összevonásával összefoglalóan „BEAT"-eknek nevezi

személyiségünk mélyrétegének ezen alkotóelemeit, amelyek a világgal való korai ismerkedés során alakulnak ki. A BEAT-eket a szükségleteink kielégítésére irányuló korai törekvéseink során felhalmozódó tapasztalataink formálják, és kulcsszerepet játszanak személyiségünk láthatatlan és látható jegyeinek formálásában.

Forrás: Photononstop/Catherine Delahaye

Személyiségünk láthatatlan alapjait az elemi igények és a BEAT-ek alkotják, s bár ezek közvetlenül nem hozzáférhetők, ezek vezérlik látható viselkedésünket. A személyiség látható része akkor jelenik meg, amikor az igények és a BEATek megteremtik a tényleges célokat, amelyeket az emberek a világban követnek – vagyis a személyiség látható része az, amit az emberek a láthatatlan motivációk szavára ténylegesen cselekszenek.

Személyiségünket nem készen kapjuk

Dweck példákkal illusztrálja ezt az összefüggést. Az emberek egy része lelkiismeretes: aktívan küzd céljai eléréséért, fegyelmezett, kitartó. Ez a látható rész.

A kompetencia érzésére mindannyiunknak szükségünk van, de hogy ezt ki-ki hogyan éri el – lelkiismeretes módon-e, vagy sem –, az a láthatatlan személyiségen, a BEAT-eken múlik.

A kutatások kimutatták, hogy egyes emberek belső hiedelmei szerint a saját képességeik rögzített és változtathatatlan tulajdonságok. Ha őket kihívással szembesítik, inkább megpróbálják megkerülni a nehéz feladatot, mert a kihívással való szembenézés kockázatos. Kudarc esetén kiderülhetne, hogy képességeik – amelyeket rögzítettnek hisznek – hiányosak, és ez aláásná a kompetencia-érzetüket. Más emberek azonban úgy hiszik, hogy képességeik fejleszthetők. Az ilyen emberek kifejezetten kedvelik a kihívásokat, és kudarcos próbálkozások ellenére is kitartanak a feladat megoldása mellett, mert úgy érzik, ez is csak egy újabb lehetőség a kompetenciájuk fejlesztésére. Általában őket szoktuk lelkiismeretesnek tartani. Más szavakkal: a mélyben megbúvó BEAT-ek – a világról alkotott hiedelmek, érzelmek és cselekvési tendenciák – alapvető hatással bírnak arra a látható személyiségre, amit az emberek mutatnak magukról a külvilág felé, miközben céljaikat követik.

Az elméletből mélyreható következtetések adódnak.

Először is, Dweck modellje azt sugallja, hogy a személyiségünket nem készen kapjuk a génjeinkkel, hanem az a motivációink – igényeink és céljaink – mentén fejlődik. Másodszor, az elmélet ráirányítja a figyelmet személyiségünk láthatatlan mélyrétegére, és megmutatja, miként azonosíthatjuk azokat az összetevőit – elsősorban hiedelmeinket a világról –, amelyek megváltoztatásával boldogabb és sikeresebb életet élhetünk.

Forrás: Getty Images/iStockphoto/This content is subject to copyright./Ilexx

A pszichológusnő jelen tanulmánya egyfajta továbbgondolása a Szemléletváltás: a siker új pszichológiája című, eredetileg 2006-ban megjelent munkájának, amely a nevét világszerte ismertté tette. E főművében több évtizednyi kutatás eredményeit összefoglalva arra a következtetésre jut, hogy az emberek alapvetően két csoportra oszthatók aszerint, hogy miként tekintenek saját képességeikre és adottságaikra. Az ún. rögzített szemléletmódú (fixed mindset) emberek tévesen azt gondolják, hogy tehetségüket és lehetőségeiket egyértelműen és változtathatatlanul meghatározzák a génjeik, más szóval a „sorsuk”, bármit jelentsen is az.

A növekedésközpontú szemlélettel (growth mindset) rendelkező emberek viszont úgy érzik, képességeik fejleszthetők, minden csak gyakorlás és kitartás kérdése.

A két csoportra osztást persze Dweck is úgy érti, hogy a valóságban az emberek e két végpont közötti kontinuum mentén helyezkednek el.

A sikeres és boldog élet titka

A könyv lényegi tanulsága az, hogy igazán sikeres és boldog életet csak növekedésközpontú szemlélettel élhetünk. A rögzített szemléletű emberek rettegnek a kudarctól, mert úgy érzik, az alapjaiban kérdőjelezi meg adottnak vett képességeiket, míg a növekedésközpontú embereket nem tántorítja vissza a kudarc, mert azt csak fejlődésük szükséges velejárójának tekintik. Mivel maga a szemléletmód sem veleszületett, hanem korai élményeink alakítják, Dweck nagyon fontosnak tartja, hogy gyermekeinket a megfelelő motivációval a növekedési szemlélet felé tereljük. Véleménye szerint az a fajta dicséret, amely a gyerek képességeit ismeri el („jól van, nagyon okos vagy"), a rögzített szemléletre hajlamosít, míg a kitartás dicsérete („jól van, látom, nagyon keményen dolgoztál") a növekedésközpontú szemlélet kialakulásának kedvez.

Forrás: PhotoAlto/Frédéric Cirou

Ha olyan embereket keresnénk, akiknek a neve szinte mindannyiunk fejében összekapcsolódik a sikerrel, akkor Bill Gates biztosan az első találatok között lenne. Ezért nem érdektelen, hogy Dweck Mindset-je egyike azoknak a könyveknek, amelyeket Gates meghatározónak érez saját világlátásának formálásában. „Az egyik ok, amiért szerettem a Mindset-et, az az, hogy gyakorlati megoldásokat kínál. A könyv utolsó fejezetében Dweck arról a tanfolyamról ír, amelyet ő és kollégái azzal a céllal fejlesztettek ki, hogy diákjaikat átbillentsék a rögzítettről a növekedésközpontú szemléletre.

– írta Gates egy 2015-ös blogbejegyzésében a www.gatesnotes.com weboldalon.