Az újszülött erszényesfarkas hasonlított a többi erszényes kicsinyére

Erszényes farkas
Erszényes farkasok
Vágólapra másolva!
A mára kihalt erszényesfarkas, más néven tasmán tigris (Thylacinus cynocephalus) újszülött kicsinye éppúgy nézett ki, mint bármelyik erszényesé, és csak később öltötte magára kutyaszerű vonásait - állapították meg ausztrál szakemberek.
Vágólapra másolva!

A Melbourne-i Egyetem kutatói az erszényes ragadozó világszerte őrzött 13 fiatal, tartósított példányán végeztek speciális CT-vizsgálatot, hogy feltérképezzék az állatok csontfejlődését. Az erszényesfarkasok posztnatális fejlődésének öt stádiumát demonstráló példányok vizsgálatával a kutatók elkészítették a faj egyedfejlődésének háromdimenziós modelljeit a születéstől a felnőttkorig.

"A csontfejlődés vizsgálatával illusztrálni tudtuk a tasmán tigris fejlődésének szakaszait, és megállapítani, hogy mikor kezdte el magára ölteni a kutyaszerű vonásokat" - mondta Andrew Pask, az egyetem professzora. A legnagyobb ausztrál múzeumi szervezet, a Museums Victoria munkatársaként dolgozó Christy Hipsley szerint a hihetetlenül részletgazdag felvételeken jól látszik, hogy a fiatal tasmán tigrisek mennyire hasonlítottak bármely másik újszülött erszényeshez, és hogy milyen erős alkarjuk volt, amellyel fel tudtak kapaszkodni anyjuk erszényébe.

- tette hozzá a szakember.

Erszényes farkasok Forrás: Wikimedia Commons

Konvergens evolúvió eredménye

A fajt George Harris írta le 1808-ban. Nevüket egyrészt a farkasokhoz hasonló testalkatuk és életmódjuk, másrészt a tigrisekre emlékeztető csíkozásuk miatt kapták. Rövidszőrű bundájuk színe a szürkétől a sárgásbarnáig változott. Egy kifejlett példánya testhossza 100-200 centiméter között mozgott, ennek több mint egyharmadát a farkuk tette ki. A testtömegük 20-30 kilogramm volt.

Az erszényesfarkas és az Ausztráliában honos dingó (Canis lupus dingo) hasonló testfelépítése a konvergens evolúció - olyan folyamat, amely során egymáshoz nem kapcsolódó fejlődési vonalakon hasonló biológiai jellegzetességek alakulnak ki - egyik legegyértelműbb példája az emlősöknél. Az egykor Új-Guineában és Ausztráliában honos erszényesfarkas nagyjából háromezer évvel ezelőtt tűnt el a kontinensről, feltehetőleg az emberek és a kutyák miatt. A megmaradt populációt, amely Tasmania területére korlátozódott, kihalásig vadászták a 20. század elején. Az utolsó ismert példány 1936-ban pusztult el a Hobarti Állatkertben.

Az ausztrál kutatók a Royal Society Open Science című folyóiratban publikálták a friss eredményeiket.

(MTI)