1941. június 22-én hajnalban a Wehrmacht három hadseregcsoportja közel háromezer kilométer hosszúságú frontszakaszon támadásba lendült a Szovjetunió ellen.
A Barbarossa-hadművelet, a világtörténelem legnagyobb kombinált szárazföldi hadművelete az első hónapokban fényes győzelmek egész sorát hozta a Harmadik Birodalomnak.
1941 forró nyarán megvalósulni látszott Adolf Hitler jóslata, amely szerint „csak be kell rúgni az ajtót, és az agyaglábakon álló kolosszus magától fog összeomlani."
A hadtörténet legnagyobb katlancsatáiban a Vörös Hadsereget ugyan megrendítő veszteségek érték,
ám a Führer számításai mégsem váltak be; a súlyos csapások ellenére sem omlott össze a szovjetrendszer,
és a Wehrmacht katonáinak addig sehol sem tapasztalt szívós ellenállással kellett szembesülniük.
A német Dél Hadseregcsoport Gerd von Rundstedt vezértábornagy parancsnoksága alatt Ukrajnába tört be, és Kijev, illetve a Fekete-tenger irányába nyomult előre.
1941 augusztusában súlyos elhárító harcok bontakoztak ki a fontos szovjet fekete-tengeri kikötőváros, Odessza térségében a Wehrmacht, és a Vörös Hadsereg defenzívába szorult alakulatai között.
Odesszát a Triaszpoli Katonai Körzet egységei védték,
köztük a körzeti parancsnokság alárendeltségében harcoló 74. önálló géppuskás-zászlóalj. A zászlóalj az 1941. augusztus 18.-tól kibontakozó heves tűzharcban a németek nyomása alatt hátráló szovjet egységek visszavonulását fedezte.
E zászlóalj személyi állományába volt beosztva az ekkor 19 éves Ornyinból származó és meglehetősen különös családi névvel rendelkező Szemjon Konsztantinovics Hitler közlegény is, mint az egyik géppuskás raj kezelője.
E különös név további pikantériája, hogy Szemjon K. Hitler egy dél-ukrajnai zsidó család sarjaként vonult be a Vörös Hadseregbe 1940 nyarán.
A több napig tomboló csatában komoly veszteségek érték a zászlóaljat.
Hitler közlegény raja derekasan állta a sarat, szilárdan kitartva lőállásukban. Amikor a bajtársai elestek, vagy súlyosan megsebesültek, Hitler közlegény nyolc napig még egyedül tartotta az állást, egészen addig, amíg el nem fogyott a muníciója.
Az egykori szovjet hadijelentés szerint Hitler közlegény legalább 100 ellenséges katonát lőtt le.
Szemjon K. Hitlernek sikerült elkerülnie a hadifogságot, és kalandregénybe illő módon tíz napig vándorolva – gyakran kilométereket hason kúszva – sikerült utolérnie alakulatát úgy, hogy még az üres géppuskát is magával vitte.
A 74. önálló géppuskás-zászlóalj parancsnoka a harcokban különösen vitézül küzdött katonái közül többeket is kitüntetésre terjesztett fel. A kitüntetendő harcosok listájára felvették Hitler közlegényt is. A parancsnok eleinte hezitált, hogy vajon nem lesz-e gondja abból, hogy egy ilyen „problémás" nevű katonát is kitüntetésre méltónak ajánl, ám némi tépelődés után mégis aláírta az előterjesztést.
Az elöljárói mindenféle teketória nélkül jóváhagyták a listát,
így Szemjon K. Hitler szeptember 8-án átvehette a rangos „Bátorságért" kitüntetést.
Hitler közlegény a 74. önálló géppuskás-zászlóalj kötelékében maradt, és részt vett a következő év nyarán a Krím-félsziget védelmében kibontakozó harcokban is.
Szemjon Konsztantinovics Hitler 1942. július 4-én Szevasztopol, a legfontosabb szovjet fekete-tengeri hadikikötő védelmében esett el.
Hitler közlegény családja, sajátos nevének köszönhetően túlélte a második világháború vérzivatarát.
Amikor 1941 nyarán a német csapatok elfoglalták Ornyint, a Wehrmacht alakulatait követő SS-Einstanzgruppék megkezdték a zsidó lakosság összegyűjtését és deportálását. A zsidók elhurcolását végrehajtó SS-alakulat parancsnoka azonban megdöbbent és tanácstalanná vált,
amikor a deportálandók listáján felfedezte a Hitler nevű családot.
Némi töprengés után úgy döntött, hogy kihúzza őket a jegyzékből, elvégre mégsem lenne illdomos dolog a Führer névrokonait deportálni.
A család, túlélve a háborút, 1945 után kivándorolt Izraelbe.
Mivel a Hitler név a zsidó államban sem csengett túl jól, Hitlevre változtatták meg a gyűlölt nevet, aminek mégis az életüket köszönhették.
Kevéssé ismert tény, hogy nemcsak Hitler, hanem más náci névrokonok is harcoltak a Vörös Hadseregben.
A Podvig Naroda, az orosz nemzeti levéltár második világháborús kitüntetetteket tartalmazó adattára szerint a nagy honvédő háborúban 71 Müller (Müllernek hívták a hírhedt náci titkosrendőrség, a Gestapo főnökét), 45 Bormann (Martin Bormann Hitler jobb keze és pártkancellárja volt), 18 Hess (Rudolf Hess, 1941 májusáig Hitler helyettese), és 34 Göring (Hermann Göring birodalmi marsall is a náci hierarchia tetején állt) szerepelt.