A Mother Shipton parkban csordogáló híres forrásról a névadója, eredeti nevén a boszorkánysággal is megvádolt mágusnő, Ursula Sontheil (1488-1561) ) után a környékbeliek azt tartották,
hogy a forrás vízébe kerülő tárgyak a boszorkány varázslata miatt válnak kővé.
Ezért sohase kockáztatták meg, hogy megközelítsék a szerintük elátkozott helyet.
Az emberek ezzel kapcsolatos hiedelmét azok a kis gallyak, levelek és időnként a forrás vizébe esett elpusztult madarak tetemei, amelyek rövid idő alatt kővé váltak, szilárd meggyőződéssé tették.
A középkori emberek nagyon babonásak voltak, hiedelemvilágukat át-meg átszőtte a miszticizmus,
a gonosz szellemekben, boszorkányokban és a démonok létezésében való hit.
Így hát nem is csoda, hogy egy időben komolyan azt hitték, ha megérintik Mother Shipton hírhedt „kútjának” vizét, ők maguk is kővé válnak. Ráadásul – fokozandó a borzongást – a középkorban rettegett vált forrás oldala pont úgy néz ki, mint egy óriás koponyája.
A legenda szerint a forrás névadója, Mother Shipton, eredeti nevén Ursula Sontheil a „kövesítő kút” közelében található barlangban született, és ebben az erdőben élt. A furcsa kinézetű és természetű, boszorkányra emlékeztető Ursula a helyiek gúnyolódása, piszkálódása miatt vonult el az erdőbe.
Egyedül, magányosan élt, és tanulmányozta az erdőt, virágokat, gyógynövényeket gyűjtött,
amelyekből orvosságokat készített.
Élete nagy részét a barlang körül töltötte el a mágus hírébe került nő.
A középkor, illetve a boszorkányhit elmúltával a 19. században beköszöntött a racionalitás, és a természettudományokba vetett hit kora.
Ennek köszönhető, hogy az utóbbi 150 évben több tudományos analízis is feltárta, illetve bebizonyította, hogy mi áll a varázslatos kövesedés hátterében:
a kétféle anyakőzetből (tufa és travertine) felépülő forrás vizének nagyon magas, a szokásosat messze meghaladó az ásványianyag-tartalma.
Ennek tudható be, hogy az ásványi anyagok kiválása, a kövesedés nagyon gyorsan megy végbe, egy teddy mackó például alig 3-5 hónap alatt kővé válik a forrás vizétől.
A Mother Shiptonra való legkorábbi fennmaradt írásos utalás VIII. Henrik király antikváriusától származik,
aki 1538-ban meglátogatta a híres forrást,
amelynek az előző évszázadhoz képest ekkorra már jelentősen megváltozott a megítélése. A királyi tisztviselő feljegyezte, hogy a kutat sokan látogatják, sőt, az emberek isznak a vizéből, és zuhanyoznak alatta, mert úgy hitték, hogy itt varázslatos, gyógyító ereje van a víznek.
A 17. század elején egy angol orvos a kútból származó vízmintákat vizsgálta, és azt állította, hogy bármilyen testi elváltozásra csodás gyógymódot biztosít, ha ezzel a vízzel kúrálják a pácienst. Mindez tovább növelte a forrás hírnevét és ázsióját.
1630-ban a park még a királyi erdő része volt
.
Az akkor már országszerte híres és népszerű, sokak által látogatott forrást is magába foglaló parkot I. Károly király
eladta egy helyi úriember, Sir Charles Slingsby részére,
aki – jó üzleti érzékkel megáldva – csoportos látogatásokat szervezett ide. A kút mögött található egy másik vízforrás is, az úgynevezett „kívánságkút”, amelyet ugyanaz a víz táplál, mint a kövesítő forrást.
Ez utóbbi arról kapta a nevét, hogy már több mint 300 éve szokás, hogy ez előtt tesznek titkos kívánságot a látogatók. De az is szokássá vált az idők során, hogy azok, akiknek valóra vált a kívánságuk, értesítik a személyzetet és visszamennek, hogy újabb kívánságot tegyenek.
Sőt, napjainkban a technika vívmányainak köszönhetően már az is elég, ha csak telefonálnak, hogy helyettük és nevükben mondják el a kívánságot, és csekken vagy kártyával fizetnek a szolgáltatásért.
Az Egyesült Királyság területén egyébként több olyan, a Mother Shiptonhoz hasonló víz található,
ahol gyorsan megkövesednek a dolgok.
Az egyik az Abraham-fennsík (Heights of Abraham) és a Magas Sziklacsúcs (High Tor) közt zubogó Derwent folyó, amelynek vizében szintén minden megkövesedik.
A fennsík és a sziklacsúcs függőleges oldalaiból csörgedező forrásnak ugyanis igen magas a mésztartalma.
A levegőn a víz egy része elpárolog, és visszamarad a mész. Azokon a tárgyakon pedig, amelyeken e nagy mésztartalmú víz átfolyik, mészfilm bevonat képződik, és ez rövid időn belül mészkő szilárdságúvá válik. A fás rostok elnyelik a vizet, és sejtjeiben lerakódik a mész, ami hamarosan kőkeménnyé válik, a vízbe esett faág így megkövesedik.
Nagyon kevés kivétellel ezeknek a forrásoknak a vize az átlagosnál jóval több meszet, magnézium-oxidot, és más oldott ásványi anyagot tartalmaz, melyeket föld alatti útjuk során akkumulálnak.
Az Egyesült Királyság Chesire megyéjében olyan sóágyak fekszenek,
melyeken a keresztülfolyó víz ásványi sókban bő forrásként halad tovább,
majd beletorkollik e folyóba, amelynek így válik magnézium-oxidban (MgO), bárium-szulfátban (BaSO4) és stroncium-oxidban (SrO) gazdaggá a vize.
A környéken található három kövesítő forrás tele is van mindenféle, az ásványi só lerakódás miatt megkövesedett tárggyal. Sok holmit nagyon messziről, így többek között Kanadából és Ceylonból hoztak ide, a szeretet és szerelem zálogaként. De találhatók itt a múlt emlékeként olyan játékok is, melyek már rég elhunyt, egykori gyermekeké voltak.