Még élt, amikor partra vetődött az óriási tengeri bestia

Habár 13 méter hosszú és több száz kilogrammot nyom, még mindig keveset tudunk az óceán egyik gigászi élőlényéről, az óriáskalmárról. Mostanáig ezernél is kevesebb példányt sikerült találnia a szakembereknek, ráadásul az állatok többsége már nem élt, amikor felfedezték őket. 2016-ban azonban egy élő példány sodródott a spanyol partok közelébe.

Part környéki vizekben cirkáló óriáskalmárokat sokáig csak Japánnál tudtak megfigyelni a kutatók, két évvel ezelőtt azonban Spanyolország északnyugati részén is felbukkant egy egyed – írja az IFL Science magazin cikke az Ecology című szakfolyóiratban megjelent friss kutatásra hivatkozva.

Az állatot a rakparttól nem messze szúrták ki. Három méter mélyen úszott a víz alatt, de így is kiválóan látható volt. Látszott rajta, hogy valami nincs rendben vele, órákig küzdött, mielőtt a partra vetődött volna. A kutatók megállapították, hogy egy fiatal, még fejletlen nőstény egyed volt.

Testtömege elérte a 105 kilogrammot.

Az óriáskalmár testét rengeteg seb borította. A sérülések alakja alapján a szakértők úgy vélik, egy másik óriáskalmárral került összetűzésbe, nagy valószínűséggel az élelemért harcoltak egymással.

Spanyol kutatók az óriáskalmár tetemét vizsgálják Forrás: Courtesy of Javier Carrascosa

Az óriáskalmárt vélhetően a kék puha tőkehalak csalhatták a spanyol partok közelébe. Ezek a csontos halak gyakran hatalmas tömegben fordulnak elő a 150 és 3000 méter közötti mélységben. Mivel nagyon keveset tudunk az óriáskalmárokról, azt sem ismerjük, miként vadásznak: az egyik elképzelés szerint üldözik a zsákmányt, más teória azonban úgy véli, lesből csapnak le áldozataikra. Annyi azonban biztos, hogy a tőkehalak nagy száma több óriáskalmárt is a területre csalhat.

A sérülések alapján egy másik óriáskalmárral kerülhetett összetűzésbe Forrás: Courtesy of Angel Guerra

Ilyenkor előfordulhat, hogy a nagyobb egyedek megpróbálják elorozni a halakat kisebb fajtársaiktól (kleptoparazitizmus), ami természetesen harchoz vezet.

A tanulmányban leírt példány a súlyos sérülései miatt elveszthette tájékozódási képességét, így került a sekély, melegebb vízbe, ahol megfulladt.