Hihetetlenül sok metánt bocsátanak ki magukból a tavak

Torrevieja rózsaszín sós tava

Az édesvizű tavak bocsátják ki a légköri metán több mint egyötödét egy friss svájci tanulmány szerint.

Korábban úgy vélték, a metán csak oxigénmentes környezetben termelődik, például tavak fenekének oxigéntől szinte elzárt üledékrétegeiben. A Genfi Egyetem (UNIGE) kutatói két évi terepmunkával megállapították, hogy valójában a tavak oxigéngazdag, szélborzolta felszíne jelentős mennyiségű metánt termel - írja az MTI.

Az eredmények váratlanul érték a kutatócsoportot, mely Aargau kanton Hallwil-tavának felszíni, ötméteres vízrétegében mérte meg a metán koncentrációját és kibocsátását.

Valami nagyszabású megy végbe a felszíni vizekben, amire eddig senki sem figyelt"

- mondta Daniel McGinnis, a tanulmány társszerzője.

Az óceánok felszíni vizeiben is mértek hasonló jelenséget, ám az nagyjából ezerszer alacsonyabb koncentrációt mutat. Noha a Földön az édesvizek borította felület kisebb, mint az óceánok vízfelülete, metánkibocsátásuk ugyanakkora a svájci tudósok szerint.

A Hallwil-tó évente mintegy 25 tonna metánt bocsát ki, úgy vélik, ennek 90 százaléka a vízoszlop felső, ötméteres rétegében képződik.

A jelenség a tudósok szerint más tavakban hasonlóan megy végbe. Lehetséges tehát, hogy a tavak hatalmas metánkibocsátók, sokkal nagyobbak, mint korábban becsülték. A jelenség oka egyelőre nagyrészt ismeretlen.

Forrás: @Alberto Casanova/Alberto Casanova

A tó metántermelését összehasonlították a szarvasmarhákéval is, ami jelentős forrása a légkörbe jutó üvegházhatású gáznak. A hozzávetőleg 10 négyzetkilométert borító Hallwil-tó évente annyi metánt termel, mint egy 240 szarvasmarhából álló csorda. A Nature Communications című szaklapban közölt kutatás szerzőinek feltevése szerint a tófelszín metánkibocsátásának egyik forrása az algák lehetnek. Említik az okok között a tavak oxigénszegény zugait, melyek "metáninkubátorként" működhetnek.