Lenin nem volt vezér, Sztálin ott sem volt

Lenin (1870-1924) és Sztálin (1879-1953)

Évtizedek óta tudjuk már, hogy nem minden volt úgy, ahogy tanították a nagy októberi szocialista forradalom november 7-ei eseményeivel kapcsolatban, de ilyen izgalmas történet 67 éve nem rajzolódott ki a szemünk előtt, mint amikor belenéztük a Rákosi-korszak (1947-1956) 1950-ben kiadott történelemtankönyvébe. Aztán egy orosz történész 10 évvel ezelőtti műve alapján végigvesszük, mi az igazság.

Bolsevik harcosok 1917. november elején Forrás: AFP/-

„Komor, sötét éjszaka volt. Az utcán nem égtek a lámpák. A Néván néma óriásként őrködött a sötétben a bolsevikok cirkáló hajója: az Auróra. A hajón minden fényt eloltottak, és az ágyúcsöveket a Téli Palota felé irányították. Az utcákon máglyák lobogtak. Tüzüknél vörösgárdisták melegedtek, várták a parancsot a támadásra.

A Néva összes hídjait fegyveres munkáscsapatok szállták meg.

Az egyik hídon Andrej Krutov, fiatal pétervári munkás állt őrt. Vele együtt még nyolc vörösgárdista őrizte a hidat. Parancsnokuk egy bolsevik volt, akit mindenki csak Vaszilij Ivanovicsnak nevezett. A hídon csak külön engedéllyel lehetett átmenni. De egy embert mégis átengedtek, bár nem volt engedélye. Mikor közel ért e hídhoz, Vaszilij Ivanovics revolverrel a kezében odalépett hozzá és szigorúan kérdezte:

- Engedélye van?

Az illető megállt, és lehajtotta kabátja fölgyűrt gallérját. Az arcát nem lehetett látni, úgy be volt bugyolálva valami nagy kendőbe. Egész halkan mondott valamit Vaszilij Ivanovicsnak.

Az öreg félreállt és tisztelgett.

A betakart arcú ember gyors léptekkel haladt el Andrej mellett föl a hídra, s már el is tűnt a sötétségben.

Vaszilij Ivanovics visszament a helyére, Andrej mellé. Nem szólt egy szót sem, csak bámult az ismeretlen ember után. A folyón túlról időnként tompa puskaropogás hallatszott. Krutov nem állta meg, hogy meg ne kérdezze:

- Megmutatta az engedélyét?

Vaszilij Ivanovics elgondolkodva válaszolta:

- Nem. Nem ért rá arra, hogy engedélyt szerezzen. Bujdosnia kellett... Előbb Finnországban, aztán itt. Most megy a Szmolnüjba...

Aztán ijedt hangon hozzátette:

- Elgondolni is szörnyű, hogy idejöjjön, fehérgárdista csapatok között kellett keresztüljönnie! Tudod mit jelent ez? Értsd meg: meg is ölhették volna! ...

Először esett meg, hogy Andrej ijedtnek látta parancsnokát. Szemébe nézett az öregnek, és megkérdezte:

- De hát ki ez az ember?

És a vörös hadsereg parancsnoka áhítattal felelte:
Vlagyimir Iljics Lenin."

- olvasható Kononov: Igaz történetek Leninről című könyvének részlete az 1950-ben kiadott, 159 oldalas, zsírpapírokra nyomtatott, kézikönyvnek is vékony Egyetemes Történelem, IV. rész, A legújabb kor története című tankönyvben.

Egyetemes történelem (1950) Forrás: Origo

Szinte megelevenednek előttünk a nagy októberi szocialista forradalom november 7-ei eseményei, amelyben a tankönyvíró regénybe illő sorokkal egészítette ki Kononov idézetét. A 67 évvel ezelőtti lapokon olyan részletesen foglalkoznak a nagy októberivel, hogy egy kisdiák számára sem lehetett kétséges, mennyire fontos ez az esemény Sztálin és tanítványa, Rákosi Mátyás számára.

Ahogy ebben az sem megkérdőjelezhető, kiknek köszönhetik az oroszok, hogy megszabadultak a burzsoázia számukra diszkrétnek nem mondható bájától, vagyis kik voltak a forradalom bolsevik hősei.

Sztálin összekötőt küldött Lenin illegális lakására. A Központi Bizottság a Szmolnüjba hívta Lenint. Ekkor Lenin, mit sem törődve a rendkívüli veszéllyel, a felkelés kezdetének percében a Szmolnüjba sietett"

- írták.

Vlagyimir Iljics Lenin (1870-1924) Forrás: AFP

Tehát így került Vaszilij Ivanovics elé Lenin, már ha létezett egyáltalán Vaszilij Ivanovics. A tankönyvből egyértelműen kidomborodik, hogy Lenin igazi hős, és maga is részt vett a forradalmi eseményekben. Sőt ennél sokkal fontosabb szerepet játszott november 7-én:

A felkelés összes szálai a proletárforradalom lángeszű stratégájának, Vlagyimir Iljics Leninnek és legközelebbi tanítványainak, Sztálinnak és Szverdlovnak a kezében futottak össze."

A történet szerint a vörösgárdisták, matróz és katonakülönítményesek vették be Szentpétervárat. 1917. november 7-ének éjszakáján a főváros nagy része már a felkelők kezére került, egyedül a Téli Palota és a körülötte lévő kerület tartotta magát.

Itt ülésezett Kerenszkij ideiglenes kormánya a kormányfő nélkül,

aki akkor már nem volt a többiekkel, mivel megfutamodott az események elől.

Nőnek öltözött és az amerikaiak segítségével elmenekült.

Ezt Jóvérné Szirtes Ágota késő Kádár-kori, hetvenes-nyolcvanas években kiadott középiskolai tankönyvében így tanították.

Senki sem hunyta le a szemét

Pár évtizeddel korábban ennél többet olvashattak az általános iskolába járó gyerekek a Téli Palota ostromáról, amelyben

kiemelkedő jelentőséget kapott a bolsevikok hajója, az Auróra, meg a Péter-Pál-erőd.

Ez utóbbiról szinte megfeledkeztünk az elmúlt években.

A híres Auróra cirkáló is belekeveredett a forradalom történetébe Forrás: AFP/Sputnik/Ria Novosti

„A Szmolnüjban Lenin jóváhagyta a Téli Palota elfoglalásának végleges tervét, és követelte, hogy a lehető leggyorsabban hajtsák végre. A palota körül lassan összeszorult a gyűrű, ahhoz azonban, hogy a Néva felől el lehessen érni a palotát,

szükség volt a Nyikolajevszkij- és a palotai híd elfoglalására,

mert ezeket a kadétok tartották megszállva. A forradalmármatrózok kapták ezt a feladatot. Éjjel fél négy órakor elfoglalták a Nyikolajevszkij-hidat, hét órakor pedig a palotait is. A vörösgárdisták és a matrózok csapatai lavinamódra hömpölyögtek át a hidakon a palota felé.

A Téli Palotában azon az éjszakán senki sem hunyta le a szemét. A kadétok a palotától húsz lépésnyire lőrésekkel ellátott, fából ácsolt állást készítettek. A palotában megszakításokkal ülésezett az Ideiglenes Kormány. Várták a frontról jövő felszabadító csapatokat. Konovalov miniszter, válaszképpen kollégái titkos gondolataira, azt a jellemző javaslatot terjesztette elő, hogy

'az összes bolsevikokat agyon kell lőni, a munkások közt pedig olyan vérontást kell rendezni, hogy egész életükben megemlegessék.'

Kerenszkij, a burzsoázia ideiglenes kormányának feje, az amerikaiak segítségével megszökött.

A Péter-Pál-erőd Forrás: AFP/RIA Novosti/B.Manushin

Ezalatt a palota környékére újabb és újabb munkáscsapatok érkeztek. A környék utcáit megszállták a forradalmi csapatok. Beesteledett. A hideg fokozódott, és behatolt a kabátok és köpenyek alá. Az utcákon máglyákat gyújtottak.

A palota mellett összecsapásra készültek az ellenfelek.

E pillanatban egy száguldó kerékpáros érkezett a palota felé, feje felett valami fehéret lobogtatva. A Forradalmi Katonai Bizottság ultimátumát hozta az Ideiglenes Kormánynak, amelyben bombázással való fenyegetés mellett a palota és a kerület központjának átadását követelte.

A Péter-Pál-erőd és az Auróra cirkáló készen álltak a tűz megnyitására.

Az ultimátumban jelzett határidő letelt. A Péter-Pál-erőd és az Auróra cirkáló figyelmeztető lövéseket adtak le, vaktölténnyel. Egy tábori ágyú lövedéke a palota párkányára esett. Valamennyi ablakban kialudt a fény, még sűrűbb lett az éjszaka sötétsége.

Megindult az éjjeli harc a palota birtokáért.

A palota előtti széles tér megnehezítette a támadást. Néhány tucat vörösgárdista az éj leple alatt csúszva behatolt a palotába, de a kadétok lefegyverezték őket. Az első roham nem hozott sikert. Hirtelen megszólalt a palota telefoncsengője. Talán bizony a főhadiszállás küld értesítést a segítségről?

A Téli Palota Forrás: AFP/RIA Novosti/Utkin

- Téli Palota? A litván ezred laktanyájából beszélünk. Letartóztatták már az Ideiglenes Kormányt?
- Még nem - válaszolt dadogva az egyik miniszter.
- Nem? Na mindegy, nemsokára letartóztatják magukat.

A Péter-Pál-erődítmény ágyúi adtak jelet a palota második ostromára. Egyik pillanatban az ablakok visszaverték az Auróra fényszórójának sugarait, bátor csoportok a kórház felől betörtek a palota épületébe, és rábírták a kadétokat a céltalan ellenállás beszüntetésére. A visszavonuló kadétok nyomán a rohamozók benyomultak a kapuba és az épületbe.

Az ország új gazdái – egyenruhás munkások és parasztok – haladtak fel a Téli Palota lépcsőin, feltárva a palota 1786 ajtaját.

A vörösgárda kemény lépteitől visszhangzott a cári palota 1050 termének és szobáinak boltozata.

Százötven évig állt ez a hatalmas, megközelíthetetlennek épült vár mint a népet fojtogató nemesek, nagybirtokosok és a burzsoázia megingathatatlan hatalmának szimbóluma.

A vörösgárdisták behatoltak abba a terembe, ahol a miniszterek üléseztek. A volt minisztereket letartóztatták,

ünnepélyes külsőségek közt összeírták és elküldték őket a Péter-Pál-erődítménybe.

Az ellenforradalmi ideiglenes kormány hatalma ezzel végérvényesen és örökre megszűnt. Október 25-ének (az új naptár szerint november 7-ének) éjszakáján az egész főváros a forradalmi munkásosztály kezében volt.

'Fújt, fütyült a szél, mint októberben szokott,
kígyót formált a hídon a sín,
tovább gördültek a villamosok,
de most már – a szocializmus útján.' (Majakovszkij verse)" - olvasható az 1950-es tankönyvben.

A "dicsőséges szovjet forradalom" kevésbé dicsőséges története

Lenin (1870-1924) és Sztálin (1879-1953) Forrás: Origo

Kilencven évvel később, 2007 októberében, Szergej Mironyenko, az orosz állami levéltár igazgatója - a történelemtudományok doktora - előállt kutatásai eredményével, amelyben leírta, hogy sem az 1917 februári, sem

az októberi forradalom esetében nem ismertük eddig az igazságot.

A forradalomban nem munkások és parasztok vettek részt, ahogy évtizedekig tanították, sőt sulykolták az emberek fejébe, amelynek természetesen ideológiailag stratégiai jelentősége volt a szocializmusban, hanem

a frontról megfutamodott katonák.

Amíg az ötvenes évekbeli tankönyvek békés tüntetésként állították be a cári befolyás elleni „tiltakozást", Mironyenko véres összecsapásokról írt, de nem a hatalom és a katonák között.

A tudós azt állította, hogy az orosz „átlagemberek" vére folyt az utcán. A katonák ugyanis - fegyverrel a kezükben -

konflisokra szerelt golyószórókkal járták a várost, és a civileket célozták az utcákon.

Egy ezred névsorát találta meg a levéltárban. Könyvének bemutatóján felsorolta a katonák nevét, és azzal egészítette ki, hogy az első százból 47 meghalt vagy megsebesült.

Lenin az íróasztalánál Forrás: AFP

A tudós a halála után bebalzsamozott nagy hősről, Vlagyimir Iljicsről is egész más képet festett. Azt mondta, Lenin október végéig a Finn-öböl partján lévő Razlivban bujkált, és

a legkevésbé sem volt vezéralakja a november 7-ei eseményeknek.

Bár azt Mironyenko nem tagadta, hogy Vlagyimir Iljics volt a fegyveres hatalomátvétel legelszántabb híve, de szerinte Lev Trockij volt az, aki kirobbantotta és levezényelte a forradalmat.

Trockijról másképp

„Ő szeptemberben a petrográdi munkás-paraszt tanács elnöke lett, s a tanáccsal ő hívta életre a Katonai Forradalmi Bizottságot (VRK), amelynek a fegyveres felkelés előkészítése volt a feladata. A tanácsnak

a Szmolnijban október 25-én tartott ülésén Trockij elnökölt, és lángoló beszédben jelentette be, hogy az ideiglenes kormányt megdöntötték,

a hatalom a tanács kezébe kerül. Csak ekkor lépett a terembe Lenin, és ekkor adta át neki a szót Trockij. De azért nem szabad lekicsinyelni Lenin szerepét" - idézi a történészt a Múlt-kor portál.

Lev Trockij (1879-1940) Forrás: AFP/Roger-Viollet/Albert Harlingue

Trockijról a Rákosi-féle történelemtankönyv is megemlékezik, csak kicsit másképp:

„A felkelés előkészítésének felelősségteljes és feszültséggel teli napjai befejeződéshez közeledtek. Ezekben a döntő pillanatokban a forradalom árulói, Kamenyev és Zinovjev hallatlan árulást követtek el. Cikket írtak egy mensevik (orosz jobboldali szociáldemokrata) lapba, és ebben nyilvánosságra hozták a bolsevikok titkos döntését a fegyveres felkelés előkészítéséről.

Egyidejűleg Trockij, az aljas áruló is kifecsegte a felkelés időpontját.

Kamenyev, Zinovjev és Trockij árulása komoly csapást mért a felkelés előkészületeire. A burzsoázia veszett iramban készülődött a felkelés megőrzésére" - olvasható a történelemtankönyvben (eddigre Sztálin már megölette a mexikói emigrációba menekült Trockijt).

De hol volt Sztálin elvtárs?

Rákosi tankönyvében Sztálinnak is kiemelkedő szerep jutott. Bekerült a hősök közé állított Lenin mellé, pedig ahogy mondani szokták, valószínűleg a fasorban sem volt. A levéltár igazgatója ezen állítását

eredeti rajzokkal bizonyította,

amelyeket először láthatott a világ, mert a tiltott művek között tartották őket számon. Bárhogy nézzük L. Arcibusevnek az 1917-es gyűléseken készült rajzait, Sztálin egyiken sem szerepel.

Márpedig ha Sztálin nem szerepel Arcibusev rajzain, az csak azt jelentheti, hogy nem volt ott az üléseken, és nem volt a forradalom vezéralakjai között"

- magyarázta a történész.

Egy Sztálin-kép 1941-ből Forrás:

Sztálin K. Juon festményeiről is hiányzik. Neki két képét mutatta be az igazgató.

Az egyik 1927-ben, a másik 9 évvel később keletkezett. Az elsőn az elnökségben Lenin mellett többek között Trockij, Lev Kamenyev és Alekszej Rikov látható, a második, 1936-ban festett, "helyesbített" változaton viszont az elnökségben Lenin mellett Sztálin és két legközelebbi harcostársa, Vjacseszlav Molotov és Mojszej Urickij áll legelöl"

- írta a Múlt-kor.

Sem ágyúdörgés, sem ostrom

Mironyenko szerint a szereplők személye mellett az eseményeket is meghamisították.

Az Auróra cirkáló ágyúinak a hangját azon az éjszakán senki sem hallhatta, és a Téli Palotát sem kellett megostromolniuk.

Elég volt az oldalkapukat kinyitni. Ezeken jutottak be a katonák az épületbe, ahol letartóztatták az ideiglenes kormány azon tagjait, akik még ott maradtak. Ugyanakkor, amit ott tettek a forradalmárok, az nem volt túl felemelő. Állítólag törtek-zúztak, és mindent tönkretettek, amit tudtak.

Dicsőséges forradalomról szóló mítoszokat viszont nem csak kommunisták találtak ki. „Az emigrált monarchisták a vereségre magyarázatot keresve azt terjesztették, hogy

a tábornokok elárulták az uralkodót.

A cári család tagjainak a kiállításon bemutatott - részben mostanában fellelt - leveleiből azonban egyértelműen kiderül, hogy közülük azon kevesek, akik megértették a helyzetet, szintén úgy látták, hogy II. Miklós nem képes irányítani az országot" - idézte Mironyenko szavait a történelmi portál.

Ugyanakkor az, hogy Lenint és Sztálint állították a felkelés élére, egyértelműen a kommunista propaganda része volt, amit nem bíztak a véletlenre.

A november 7-i "eseményeket" pedig a zseniális szovjet filmrendező, Szergej Mihajlovics Eisenstein propagandafilmjei, az 1925-ös Patyomkin páncélos és az 1927-es Október képsorai is megerősítették az emberek fejében. A Téli Palota - valójában meg sem történt - ostromáról szóló részletet az Októberből évtizedeken keresztül sugározta a magyar pártállami televízió is az évfordulókon, mintha Filmhíradó-részlet lenne.

1950-ben a magyar vallás- és közoktatási miniszter (bár nevet nem írtak, az év elején még Ortutay Gyula töltötte be ezt a posztot, a kultúra irányítója azonban Révai József volt)

útmutató füzetet adott ki arról, mit és hogyan kell tanítani.

Ennek bevezetőjében összefoglalták, mi a történelem jelentősége a bolsevikok világában.

Rákosi Mátyás Forrás: Origo

A bolsevik előrelátás ereje teljesen a történelem ismeretén, a történeti fejlődés törvényszerűségének tudásán alapul. Tehát a történelem mint tudomány a történeti tényeket és jelenségeket kutatja, feltárja keletkezésük és fejlődésük okait, a konkrét történeti jelenségek ismerete alapján leszűri a társadalom történeti fejlődésének törvényeit, és lehetőséged ad ahhoz, hogy a távolabbi fejlődés menetét előre lássuk"

– olvasható a Módszertani útmutatás az általános iskola tantervéhez, Történelem VI-VIII. 1950-es kiadványban.

Ugyanakkor ebből az is következik, hogy ha a történeti tényeket és jelenségeket elferdítjük, magyarul meghamisítjuk, az így kialakult téves ismereteink alapján

hiányosan szűrjük majd le a társadalom történeti fejlődésének törvényeit,

és így lehetőségünk sem lesz arra, hogy a távolabbi fejlődés valóságos menetét előre lássuk.

Nem tudni, hogy a módszertani útmutatás készítői elgondolkodtak-e ezen. Mindenestre az alapján, hogy a kis füzetecske részletesen kifejti, hogyan kell a dicsőséges orosz forradalmat a szocializmus ideológiájának szolgálatába állítani, nagyon is tudatában voltak tettüknek. Így lettek a magyar kisdiákok történelemhamisítás áldozatai, amelynek legfőbb elemei 1990-ig kitartottak, de részletekben még a 21. század első éveiben is tovább éltek.