Bíboros a történelem szövevényes hálózatainak rabságában
A bíboros nem volt hajlandó megkötni személyes alkuját
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Mindszenty bíboros életútjának kutatása a modern egyháztörténet egyik legfontosabb feladata. Példamutató, következetes magatartása a forradalom napjaiban méltán váltja ki az utókor elismerését. Bertalan Péter történészprofesszor írása a bíboros 1956 októberének végén, novemberének elején kiteljesedő, szilárd erkölcsi talapzaton álló politikáját veszi górcső alá az újabb szakirodalmi kutatások alapján.
A forradalom sebes sodrában
A börtönből 1956. október 30-án kiszabaduló Mindszenty hamarosan a forradalmi események és a politikai történések forgatagában találta magát. A hosszú évekig raboskodó, majd a felsőpetényi internálásból kiszabadított idős főpap valószínűleg sejtette, hogy olyan feladatok várnak rá, amelyekkel nem, vagy csak nehezen tud megbirkózni.
Ez magyarázza keménynek látszó ellenállását az őt kiszabadító szándékkal szemben.
Ezzel megkezdődött a bíboros sorsszerűnek is nevezhető sodródása az 1956. november 3-án elhangzó, későbbi sok vitát kiváltó beszédéig. Felsőpetényből katonai kísérettel indult el, mert a gyorsan változó események között veszélyes volt a fővárosba jutni. Útközben tapasztalhatta a nép lelkesedését, majd a szovjet tankokkal találkozván a közvetlen veszélyt érzékelhette.
Az október 30-tól november 3-ig tartó időszak Mindszenty sok történelmi fordulatot érintő életében fontos politikai történéssort jelent, amelyekben való személyes részvétele, érintettsége a 20. századi magyar történelem kiemelkedő tanújává, szereplőjévé tette az esztergomi érseket. A főpapot a Magyar Nemzeti Kormány rehabilitálta.
Az ezt tanúsító okiratot Nagy Imre miniszterelnök írta alá.
A sodródás szó azért kifejező, mert a bíborosnak tájékozódnia kellett, hiszen hosszú ideig élt távol a gyorsan változó világtól. Sok emberrel kellett találkoznia, így ismerhette meg a számára idegen, új országot.
Nehezen érthető az a tény, hogy a forradalom és szabadságharc történetének egykori fontos, befolyásos politikai szereplőinek ismeretében az USA tájékoztatási hivatalának sajtófőnöke szerint az Egyesült Államok kormánya a
vaskezű Mindszentyt tartja a legmegfelelőbbnek a miniszterelnöki posztra".
A vélemény mögött Dulles külügyminiszter, a magyar főpapot támogató egyéni szimpátiája állt.
Grősz érsek és Shvoy püspök óvatosságra intették
A magyar kormány 1956. november 1-jén döntött arról, hogy Tildy Zoltán államminiszter és Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke tárgyaljanak a bíborossal a béke és a rend helyreállítása érdekében, és abból a célból, hogy Mindszenty tegyen nyilatkozatot a magyar kormány mellett.
Az irreális elvárások mögött az az általános nézet állhatott, hogy a hidegháború fagyos légkörében csak az Egyesült Államok tudja a magyar helyzet megoldásához szükséges politikai támogatást megadni, és ehhez a bíboros személyére is szükség van.
1956. november 3-án Mindszenty szűkebb körű püspökkari értekezletet tartott
Grősz József kalocsai érsek, Shvoy Lajos székesfehérvári püspök, valamint Pétery József váci püspök részvételével.
A három főpap a nehéz helyzetre való tekintettel Mindszentyt óvatosságra kérte. Arról azonban nem tudták meggyőzni, hogy ne nyilvánítsa érvénytelennek az állam és az egyház közötti 1950-es megállapodást.
A szűkkörű tárgyaláson döntöttek a kommunista diktatúrát kiszolgáló békepapok visszahívásáról saját megyéjükbe.
Ennek alapján szólította fel Mindszenty a megyés- püspököket, hogy minden békepapot bocsássanak el vezető állásából és rendeljék azokat vissza egyházmegyéjükbe. Ez az intézkedés az ÁEH ötéves munkáját semmisítette meg. A döntés következménye, hogy a forradalom leverése után a Kádár-rendszer a maga pártjára tudta állítani a tárgyaláson részt vevő, - a Mindszentyhez hű főpapok köztük Badalik Bertalan veszprémi püspök kivételével- a püspöki kar döntő részét.
Mindszenty bíboros egyre jobban belemerült az aktív politizálásba
Az esztergomi érsek új politikai szerepét reprezentálta, hogy a protestáns egyházak püspökei – Ravasz László református és Ordass Lajos evangélikus püspök – is vállalták a bíborossal a közös eszmeiséget.
Mindszenty a Nyugat számára 1956 e mozgalmas, történelmi napjaiban rokonszenves egyéniségnek számított.
Ennek a jelenségnek a következménye, hogy a nyugati karitász-központok rendszeresen küldtek segélyküldeményeket a nehéz helyzetbe került magyaroknak. A forradalom utolsó, forrongó napjaiban nem is annyira a Horthy-rendszer restaurációjának kísértete támadt fel, mint inkább a koalíciós korszak hangulatának visszatérése érződött. 1956. október 22-e után „sorra alakultak újjá a korábban megszületett pártok, és új pártok is születtek."
A pártok többsége kereszténydemokrata programmal alakult meg.
Mindszenty egyre inkább belemerült az aktív politizálásba.
A pártalapítási tervek megformálásához a bíboroshoz közel álló Endrédy Vendel főapátot kérték fel közvetítőül.
„Rómába is olyan hírek jutottak el, hogy a bíboros nem zárkózna el egy szélesebb alapokon álló kereszténydemokrata párt létrehozásától [...], egy papot fel is hatalmazott az előzetes tárgyalásokra" (Forrás: Balogh Margit: Mindszenty József (1892-1975) I-II. kötet, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, 2015.)
Nem volt újdonság számára a szovjet tankok látványa
Mindszenty 1956-os politikai szerepléseinek kiemelkedő eseménye a rádióban elmondott beszéde. Ekkor került lelki kapcsolatba hazája egész népével.
A beszéd sok vitát váltott ki és vált ki még ma is.
Balogh Margit történészprofesszor interpretációja tekinthető az idő előrehaladásával a legobjektívebbnek.
Ennek az elemzésnek a szempontjai biztosítják a kontinuitás fontos követelményeit.
A börtönből kikerült bíboros számára a Szovjetunió elnevezés, mint földrajzi fogalom idegenül hangzott.
Történelemszemléletéhez „orosz birodalom" kifejezés illett. Ezt a geopolitikai terminus technikust használta beszédében. Ehhez logikusan kapcsolható a szabadságharc kifejezés, amellyel az 1956-os forradalmat jellemezte.
A forradalom szót nem használta, történelemszemlélete Magyarország önrendelkezését, szuverenitását tartotta fontosnak.
A börtönből kilépő főpap számára a szovjet tankok látványa nem volt újdonság.
A főváros háborús képét és az 1945-ös pusztulást idézte fel benne. Ezért érthető, hogy beszédében a termelőmunka folytatására, felvételére szólít fel. A szocializmus fogalma számára teljesen idegen. Nem illett bele konzervatív társadalomszemléletébe. Ma is vita tárgya az, hogy Mindszenty milyen államformában képzelte el hazája jövőjét.
Az a bizonyos híres és hírhedt bíborosi beszéd
A Habsburg restauráció nem szerepelt jövőképében. Nagy Imréhez hasonlóan semleges Magyarországban gondolkodott. Ezzel összekapcsolható logikailag a magántulajdon alapján álló kultúrnacionalista nemzet fogalma.
A Habsburg Monarchia elutasítása a korabeli nemzetközi helyzet elfogadását jelenti számára.
Nagy Imre világnézeti felfogásáról, politikájának lényegéről nem volt pontos információja,
ez lehetett a mártír miniszterelnökkel szembeni bizalmatlanságának egyik fő oka.
Nagy Imrének a forradalom gyors veresége miatt nem volt ideje ideológiai felfogásának, politikai programjának bővebb kifejtésére. Csupán múltjából lehet bizonytalan következtetéseket levonni világszemléletére vonatkozóan.
A bíboros számára pedig Nagy Imre reformkommunizmusa nem volt elfogadható reális alternatívaként.
Mindszenty rádióbeszédének legtöbb vitát kiváltó gondolata: "Azt a magyar nép természetesnek találja, hogy nagy múltú és nagy értékű intézményeinkről gondoskodni kell." Mindszenty nyilatkozatában nem fejtette ki ennek a mondatnak a bővebb értelmezését. Ez lehet az oka az utólagos értelmezések különbözőségének, valamint nagy számának.
Amennyiben a koalíciós időszak kommunista nyomásra kikényszerített egyházellenes intézkedéseire gondolunk- az iskolák államosítása, a hittan oktatásának fakultatívvá tétele, az államosítás – s ehhez utólagosan hozzászámítjuk a Rákosi-féle diktatúra későbbi intézkedéseit is, többfajta értelmezésre van lehetőség. Mindszenty történelemszemléletét ismerve, szerinte
az egyház tömegekre gyakorolt hatásának egyik legfontosabb eszköze az iskolarendszer.
Ezért elfogadható utólagos értelmezésnek az, hogy ő az intézményrendszerről való gondoskodáson az egykor hatalmas katolikus iskolarendszer hálózatának visszaállítását érthette.
A Vatikán a bíboros politikai távolságtartását tartotta volna kívánatosnak
Bár Mindszenty információs forrásai az adott körülmények között gyakran hiányosnak mondhatóak, de tevékenysége során a forradalom utolsó napjaiban sokféle hatás érte.
Gyakran találkozott és folytatott eszmecserét politikusokkal. Közvetlen benyomásainak feldolgozására, egy rövid beszédben való összefoglalására nem volt sem módja sem ideje.
Ezért sem vádolható szűklátókörűséggel, elfogultsággal.
Beszédének napjainkig tartó társadalmi hatása van. Ez az elvitathatatlan történelmi értéke. Egyháztörténeti szempontból különös analógiát jelent Mindszenty és Wyszynski történelmi szereplésének megítélése.
Ez a magyar és a lengyel katolikus egyház helyzetének összehasonlítására is lehetőséget ad. Balogh Margit is kitér ennek a részletes bemutatására monográfiájában: „Ausztria és Franciaország szentszéki követei egybehangzóan jelentették, hogy Mindszenty szenvedélyes fellépése csökkentette a bíboros hitelét a Szentszék előtt, ellenben hasonló helyzetben került lengyel Wyszynski bíboros mérsékelt és körültekintő, a békepapságnak is megbocsátó hozzálátása sokkal hasznosabb volt az egyház számára.
Azt a következtetést, hogy a pápa maga sem értett Mindszentyvel mindenben egyet, abból vonták le, ahogy Wyszynski bíborost dicsérte. Noha a Vatikánhoz közel álló körök tartózkodnak attól, hogy véleményt nyilvánítsanak erről – jelentette a francia szentszéki nagykövet –, mindazonáltal nagyon valószínű, hogy az egyház számára jobb lett volna, ha a bíboros a politikától nagyobb távolságot tart és inkább Varsó sokkal mértéktartóbb magatartását követi" (Balogh, 2015:1043-1044).
Mindszenty a kommunista diktatúra elleni harc ikonjává vált
Balogh Margit felidézi monográfiájában azokat a lengyelországi eseményeket, amelyek Mindszenty és a lengyel prímás megítélésének eltéréséhez vezettek.
1956. augusztus 26-án a lengyel nemzet fennállásának jubileuma alkalmából csaknem egymillió hívő zarándokolt a Czestochowában lévő Mária-szentélyhez. Az ünnepségen felolvasták a kényszerlakhelyen őrzött Wyszynski bíboros méltóságteljes szövegét. A bíboros üzenetében a társadalmi békét hangsúlyozta, hajlott a konszenzusra. Ez 1956. december 7-én bekövetkezett. Új megegyezésre került sor az állam és az egyház között. (Az előző megegyezést 1950-ben kötötték meg. Ennek hatására született Magyarországon az 1950-es kényszeregyezmény, amely keményebb feltételeket tartalmazott, mint a lengyel. Ez bizonyítja, hogy Lengyelországban a szerzetesrendek tovább működhettek, ugyanakkor Magyarországon nem) Balogh Margit monográfiájában megjegyzi az 1957-es megegyezés eredményeként: „Ennek a rugalmas, ugyanakkor határozott és következetes politikának köszönhető, hogy a lengyel egyház mindvégig számottevő erő maradt a LEMP (Lengyel Egyesült Munkáspárt) vezetésével szemben." (Balogh, 2015:1044). A következtetés túl szigorú, hiányzik belőle az objektivitás, inkább szubjektív, elítélő az értékelés.
A magyar egyházban a lengyeléhez hasonlóan élt az ellenállás szelleme
Balogh Margit realitásokhoz való ragaszkodását igazolja, hogy ezzel az értékítélettel szembe helyezi Mindszenty '56-os szerepének megítélését Franciaország szentszéki követének gondolataival. „Csodálkozást válthatott ki Magyarországon belül és kívül egyaránt, hogy Mindszenty bíboros szavait nem jellemezte az az óvatosság és mértéktartás, mint Lengyelország prímásának megnyilatkozásait. Magyarország bíborosának ilyen megítélése azonban igazságtalan és kegyetlenül kemény. Hogyan lehetne neki felróni azt, ami csupán egy olyan kimerülés megnyilvánulása, amely a legjózanabb fejeket és a legkiegyensúlyozottabb lelkeket is megzavarná!" (Forrás: Balogh, 2015:1045).
A francia szentszéki követtől átvett idézetben is felfedezhető az ambivalencia. Ez az ellentmondás a magyar katolikus egyház 1945-től a rendszerváltásig terjedő történetére jellemző megítélés.
Az ellentmondást csak a legfrissebb egyháztörténeti kutatások oldhatják fel.
A magyar egyházban a lengyel egyházhoz hasonlóan élt az ellenállás szelleme.
Mindszenty József a kommunista diktatúra elleni harc ikonjává vált a Szovjetunió uralma alatt álló Köztes-Európában.
Sohasem akarta elhagyni a hazáját
1956-os forradalom és szabadságharc alatt a politikai közvélemény, valamint a politikusok egy része is iránymutatónak tekintette a börtönéből kiszabadított bíboros személyét.
Az '56-os forradalom alatt a rádióban elmondott beszéde fontos történelmi mérföldkőnek tekinthető,
amelyet a közvélemény politikai aspektusból is megkerülhetetlennek tart.
Mindszenty József egész életében befolyásolta az 1945 utáni magyar történelem folyamatait. A szovjet fegyveres erő szertefoszlatta a forradalom alatt kikristályosodott reményeket,
Mindszenty az újabb letartóztatás elől az USA nagykövetségére menekült, itt talált menedéket 1971-es távozásáig,
amikor is a nagyhatalmak megegyezésével és a Vatikán támogatásával elhagyhatta az országot. Ez nem önkéntes emigráció volt, hiszen Mindszenty nem akarta hazáját elhagyni.
Ma is vita tárgya a bíboros távozása abból a szempontból, hogy a közreműködőknek mekkora és mennyi szerepe volt az eszményeit feladni nem akaró bíboros kényszeremigrációjában. Az USA nagykövetsége által nyújtott menedék szobafogságot és elszigeteltséget jelentett Mindszenty számára.
Történelmi végjáték és dráma az aranykalitkában
A külvilággal szigorúan ellenőrzött és korlátozott kapcsolatban volt. A nagykövetség épületének közelében egy készenlétben tartott személyautó és az ott őrködő biztonságiak jelenléte bizonyította,
hogy a Kádár-rendszer nem engedi az esztergomi érseket illegálisan, titokban távozni az országból.
Az USA számára Mindszenty személye egy darabig döntő bizonyíték volt a vallásszabadság korlátozására. Az élő bizonyítékot a diktatúra fontos és megsemmisítendő ellenségnek tartotta.
A politikai légkör enyhülése miatt a bíboros személye idővel azonban kényelmetlenné vált az USA számára is.
Ugyanakkor a szovjet vezetés is el akarta távolítani az élő, de politikai, diplomáciai passzivitásra kényszerült bíborost a nagypolitika nemzetközi színpadáról.
A magyar kormány és a Vatikán között folyó tárgyalások eredményeként megszületett 1964-es részleges megállapodás egyik fontos pontja volt Mindszenty távozása az országból.
Erre azonban csak később kerülhetett sor. Mindszentynek a nagykövetségen töltött éveiről Somorjai Ádám OSB Zinner Tibor szerző- páros Szeizmográf a Szabadság téren c. monográfiája alapján alkothatunk képet a bíboros állandó lelki küzdelméről.
A kádári titkosszolgálat lehallgatta az amerikai nagykövetséget
Mindszenty magányában belső emigrációra kényszerült. Csupán az Egyesült Államok elnökéhez és külügyminiszteréhez írt leveleiből értesülhetünk szenvedéseiről, lelki küzdelmeikről.
Bár a világtól elszigetelődött, közvetlen élményei nincsenek a történésekről, de a sajtóból többé-kevésbé pontosan értesült azokról. A megtorlás éveiben ő is szenved, belső vívódásainak, kálváriájának pszichológiai kivetülései, máig ható megkerülhetetlen primer történeti forrásoknak tekinthetők levelei.
Az USA diplomáciájának vezetői ezekre csak áttételesen reagáltak.
Lehallgató készülékek segítségével a belbiztonsági erők a követség életének minden mozzanatáról tájékozódni tudtak.
Ezért írásbeli úton és telefonkapcsolat segítségével nem válaszolhattak a bíboros leveleire. Mindszenty levelei egyirányú írásbeli reflexióknak tekinthetők a külvilág történéseire. Ebben az időszakban ez különösen igaz, mivel a bíboros tétlen szemlélődésre kényszerült.
A Fehér Könyv a „horthysta reakció” vezéralakjaként ábrázolta
A híres beszédre a Kádár-kormány az ún. Fehér Könyvvel reagált. Mindszentyt több aspektusból is támadták, feudális gondolkodású reakciós elemként, a nagybirtok és a Horthy-rendszer restaurációját követelő maradi klerikálisként minősítve a rendszerrel ellenséges főpapot. Mindszenty John Foster Dulles külügyminiszternek küldött levelében reagált a vádakra.
A Kádár-kormány nyilatkozatát pontról pontra keményen cáfolta.
A cáfolat nem jelent meg a világsajtóban, mert: „Az amerikai álláspont szerint nem szabad belebonyolódniuk a bíboros politikai konfliktusaiba a magyar kormánnyal." Valójában – szemben a bíboros sugallta értékítélettel – úgy vélték Washingtonban, hogy az ügy nem nagyon komoly a magyar kormány által közzétett Fehér Könyv pedig alig kapott hitelt.
Itt halált és megsemmisülést jelent a várakozás
Az amerikai nagykövetségen való tartózkodás első két évében a legtöbb szenvedést az jelentette számára, hogy a szabadságharc résztvevői ellen indított bosszú és terrorhadjárat ellen nem tudott mit tenni. Leveleivel külön ostromolta az USA vezetését.
Idézetek hosszú sorával lehetne igazolni dokumentumszerűen, Mindszenty világosan látta, hogy a diktatúra bosszúhadjárata nemzetközi szinten mennyire érdektelen a diplomácia számára: „A jelenlegi politika a kivárásra és a dolgok maguktól való tovább fejlődésére épül. A vasfüggöny túloldalán lehet ugyan várni, de a Nyugat rá fog jönni, hogy semmit sem nyer a várakozás alatt. A vasfüggöny innenső oldalán nehéz a várakozás. Itt halált és megsemmisülést jelent." (Forrás : Somorjai Ádám OSB–Zinner Tibor: Szeizmográf a Szabadság téren. Mindszenty bíboros levelezése az USA elnökeivel és külügyminisztereivel 1956-1971, Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, Budapest, 2010.)
Az ENSZ ötös bizottsága 1957. január 10-ei felállítása után sokáig nem tudott eredményt elérni, folytatódtak a kivégzések, a letartóztatások.
Nagyon fájlalta, hogy tehetetlen a halálos ítéletekkel szemben
Mindszenty levelét, amelyet 1957. május 4-én küldött el Eisenhowernek másik két levelével együtt tudomásul vették, és közölték a bíborossal, hogy átadták az elnöknek. Arról is tájékoztatták, hogy az USA lépéseket tett abba az irányba, hogy a bíboros követségen való tartózkodását meghosszabbítják.
Mindszenty értesült a halálos ítéletekről is, ezeket is megemlíti leveleiben.
Nagy fájdalma volt, hogy az ENSZ nem tudott fellépni a Kádár-rendszer ellen. Hosszú levélben foglalkozott nemzeti, történelmi tragédiánkkal, a trianoni békekötéssel.
Történelmi tájékozottsága igen jó volt. Belátta azt is, hogy 1956. október 23. és november 3. között nem lehetetett számítani az ENSZ- békefenntartók érkezésére, mint Koreában. (Somorjai–Zinner 2010:33-35)
Mindenki megkötötte alkuját a rendszerrel, kivéve Mindszentyt
A forradalom leverése utáni véres terror nem volt tartható sokáig.
Mindszenty élő tiltakozást jelentett Kádár János és MSZMP nómenklatúrája számára.
Valahogy be kellett bizonyítani, hogy a magyar katolikus papság többsége, főleg az egyházi vezetés a rendszer mellett áll. Így lehetett ellensúlyozni Mindszenty még meglevő befolyását a politikára.
A békapapi mozgalomban résztvevő papok megalkudtak a Kádár- rendszerrel, hogy magasabb pozíciókat kaphassanak az egyházban. Erre az 1964-ben az állam és az egyház által megkötött részleges egyezmény adott lehetőséget.
Mindszenty a békepapokat árulóknak és megalkuvóknak tartotta.
A Helikon Kiadó gondozásában 2015-ben megjelent Emlékirataim c. életrajzi monográfiájában a számára talán egyik legelfogadhatatlanabb békepap, Beresztóczy Miklós alakjára így emlékezik vissza, felvázolva a békepapok káros tevékenységeinek következményeit is:
„Mi sem jellemzi jobban a magyar katolicizmus helyzetét, siralmasságát, mint ez az esemény. A katolikus Egyház iskoláiban nem a püspöki kar, hanem elszegődött exkommunikált (kiközösített) papokkal dolgozó ateista kormányzat rendelkezik. Ezeknek van küldetésük a Sátántól, hogy botránkoztassák vagy megbántsák a híveket. Évekkel ezelőtt Beresztóczy tanítani akart Nyíregyházán a gör. szert. Szemináriumban. Dudás püspök megtagadta. Beresztóczy nem hagyta annyiban. A püspököt behívták a rendőrségre. Öt órán át vallatták. Ma már ilyesmi nincs a magyar püspökökkel, de kikapcsolásukkal, kormányhatalommal jelennek meg az egykori püspöki vezetés alatt álló intézményekben. Körlevelet még püspökök adnak ki, de békepapi zsargonban."(Forrás: Mindszenty József: Emlékirataim, Helikon Kiadó, Budapest, 2015)
Mindszenty bonyolult karakterének legfontosabb vonásait mutatja az 1956-os forradalom alatti és utáni magatartása. Ezzel is igazolta emberi nagyságát és vált a magyar történelem egyik kiemelkedő személyiségévé.
(A szerző, Dr. habil. Bertalan Péter PhD. történész-politológus, a Kaposvári Egyetem tanszékvezető egyetemi docense)
A cikk elkészítéséhez felhasznált szakirodalom
Balogh Margit: Mindszenty József (1892-1975) I-II. kötet, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, 2015
Somorjai Ádám OSB–Zinner Tibor: Szeizmográf a Szabadság téren. Mindszenty bíboros levelezése az USA elnökeivel és külügyminisztereivel 1956-1971, Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, Budapest, 2010
Mindszenty József: Emlékirataim, Helikon Kiadó, Budapest, 2015