Tudja-e, hogy miért nincs évgyűrűjük a trópusi erdők fáinak?

A trópusi esőredők fái nem növesztenek évgyűrűket

Az őserdők fáinak nincsenek évgyűrűik, ezért azok korát nem is tudjuk meghatározni. Évgyűrűk csak a mérsékelt övi fás szárú növényeken keletkeznek. Az évgyűrűk számos, másként nem rekonstruálható, múltbeli információt őriznek meg.

A trópusi erdők fáinak nincs évgyűrűjük

A trópusokon az évgyűrűk hiányának az az oka, hogy ezen az égövön nincsenek egymástól markánsan elkülönülő évszakok. Az évgyűrűk a mérsékelt égövön éves periodicitással keletkeznek a fa törzsében, mert a törzsben a fa vízellátását biztosító szállítóedények mérete a különbözően alakul az egyes évszakokban. Tavasszal a fa leveleket növeszt, és sok csapadék hullik.

A trópusi esőredők fái nem növesztenek évgyűrűket Forrás: Kun-Szabó Mariann

Ilyenkor tág üregű szállítóedények keletkeznek, ősszel és télen, amikor a fa lehullajtja leveleit, jóval szűkebbek. Az előbbi világos, az utóbbi pedig sötét színű.

Egy világos és egy sötét sáv alkot egy évgyűrűt, azaz jelent egy évet.

A trópusi őserdei fák ezzel szemben ugyanolyan méretű fasejteket növesztenek az év minden szakában.

Abszolút kormeghatározást tesznek lehetővé a fák évgyűrűi

A történészek az évgyűrűk segítségével a korokat is meg tudják határozni. Az azonos helyen élő fák évgyűrűinek mintázata közös jellemzőnek számít, az éghajlati viszonyok miatt. Minden évgyűrűhöz egy meghatározott időpont rendelhető. Az évgyűrűk mintázatának segítségével a megkövesedett fák, fából készült tárgyak korát is meg lehet állapítani.

A fatörzsek évgyűrűi nagyon sok információt megőriznek az egykori környezeti körülményekről Forrás: Flickr / Vicente Moreno

A dendrológia, vagyis a faévgyűrű-vizsgálat egy abszolút kormeghatározási technika.

Az Egyesült Államokban élő Pinus aristata fenyőfaj egyedei között akadnak ötezer éves példányok is, amelyek segítségével egészen a neolitikumig visszanyúló kormeghatározás végezhető el.

A jegenyefenyők (Pinus aristata) akár ötezer évig is elélnek Forrás: photorator.com

A dendrológia lehetővé teszi a régi éghajlati viszonyok pontos tanulmányozását, az évgyűrűk metszetében lévő nyomelemek analízisével pedig a korábbi korok légszennyezettségét is vizsgálni lehet.

A hurrikánok és a napfolttevékenység ciklikussága is vizsgálható

Sőt az évgyűrűk segítségével még a múltbeli hurrikánok hatását is képesek tanulmányozni a kutatók. Meg tudják állapítani, hogy a hurrikánok számának felszaporodása rendszeres aktivitási ciklust jelent, vagy pedig antropogén okokra vezethető vissza, és a globális éghajlatváltozás része.

Az 1990-es évektől a hurrikánok egyre gyakoribbak lettek az Egyesült Államok délkeleti részén,

azonban a hurrikánokról csak 100 évre visszamenőleg vannak dokumentált adatok, ami nem elegendő egy több évtizedekig tartó ciklus bizonyításához.

A nemrég tombolt Harvey hurrikán az űrből. A fák évgyűrűi a múltbeli hurrikánok nyomát is megőrzik Forrás: NASA

Az évgyűrűk elemzésével azonban 220 évre is vissza tudnak tekinteni a tudósok.

Az egymást követő évgyűrűk vastagsága különböző,

mert a fa minden évben növeszt egy gyűrűt, és ez a fa egész testét körbeveszi, befedi, vagyis az évgyűrű egyenlő az évi növekedéssel, vastagodással, ami évente más és más, attól függően, hogy a fát milyen hatások érték.

A mérsékeltövi erdőségek fáit egy-egy területen belül is többfajta olyan hatás éri, ami befolyásolja az évgyűrűk képződését Forrás: MTI/Ujvári Sándor

Az évgyűrűk vastagsága sok mindentől függ. Vannak olyan tényezők, amelyek egy viszonylag nagyobb területen sok fát érintenek, ilyen például a csapadék, a hőmérséklet, és a napfény mennyisége. De egy adott élőhelyen belül is előfordulhatnak nagy különbségek, amit például a talajvíz szintje befolyásol, illetve az, hogy védett helyen áll-e a fa, vagy pedig az erdő szélén, ahol sokkal jobban ki van téve a viharok hatásának.

A fatörzsekben megőrződnek az egykori környezeti információk

Számos egyéb befolyásoló tényezői is létezik, ilyenek a kártevők, a tűz, az ember, az extrém, szokatlan hideg, vagy a napfolttevékenység. A különböző fajok különböző módon reagálnak bizonyos hatásokra.

A napfolttevékenység a jegenyefenyőre markáns hatást gyakorol, a tölgyek számára viszont közömbös.

A naptevékenység múltbeli aktivitása jól kiolvasható az évgyűrűkből Forrás: Wikimedia Commons

A magas hegységekben élő fák számára a hőmérséklet a döntő fontosságú, más tényezők eltörpülnek e mellett. Ezért a természeti tényezők,

például a napfolttevékenység múltbeli ciklusát az évgyűrűk segítségével pontosan rekonstruálni lehet.

Az évgyűrű megőrzi a fát érő hatásokat, és olyan múltbeli információkhoz juthatunk általuk, amikhez másképpen nem.

Tetőszerkezet Kolumbusz korából

Amikor kivágnak egy élő fát, a legkülső gyűrű az, amelyik a kivágás évében keletkezett, az előtte levő ehhez képest tavalyi, míg az azt megelőző tavalyelőtti, és így tovább. A gyűrűk vastagságát lemérve minden gyűrűhöz hozzá tudunk rendelni egy évszámot.

Mérsékeltövi erdőség Forrás: Galhidy László

Mivel az erdészek általában 90-120 évente vágják ki egy adott terület összes fáját, körülbelül egy évszázadnyi gyűrűvastagságot tekinthetünk át.

Az ennél korábbi faanyag kormeghatározása az úgynevezett átlapolás módszerével történik,

amelyet egy csillagász, A. E. Douglas alkalmazott először az évgyűrűkben megőrzött információk összekapcsolásával. Ezt a módszert a régészek is átvették, a több évszázaddal ezelőtti fagerendák korának pontos meghatározásához.

A 16. században épült Rudas fürdő belseje Forrás: Origo

A törökök által épített budapesti Rudas-fürdő medencéjét 328 cölöp tartja,

a mintavételből kiderült, hogy 1572 májusában vágták ki a fákat,

amikből a gerendákat ácsolták, és ez egybevág az írott dokumentumokkal; egy török szerző ugyanis újonnan készültként említi meg az épületet 1574-ben. A soproni Szentlélek templom tetőszerkezete középkori vörösfenyőből készült, a legfiatalabb gyűrűje pedig 1492-ben keletkezett, abban az évben, amikor Kolumbusz Kristóf az Újvilág földjére lépett.

Kolumbusz Kristóf egykorú portréja Forrás: Sebastiano del Piombo

A víz alatti régészek Tóth János Attila vezetésével Madocsa térségben felfedeztek egy 15. században elsüllyedt középkori fahajót, amelynek korát szintén ezzel a módszerrel vizsgáltak.