Harmincnégy éve rejtély a lelőtt dél-koreai utasszállító esete

Két rakétát indított a SZu-15-ös elfogó vadász a dél-koreai Boeingre

A Korean Air KAL 007-es New York és Szöul között közlekedő menetrend szerinti járatát 1983. szeptember elsején hajnalban, miután a repülési útvonaláról messze letérve, és a nemzetközi polgári légiforgalom számára tiltott légtérbe hatolva szovjet katonai bázisok felett repült át, a honi légvédelem egyik magasba emelt Szuhoj Szu-15 vadászgépe, többszöri eredménytelen kapcsolatfelvételi kísérlet után, légiharc-rakétáival lelőtte. A 269 halálos áldozatot követelő katasztrófa óriási nemzetközi felháborodást váltott ki, ám a hidegháborús korszak egyik legsúlyosabb incidense mind a mai napig számos megválaszolatlan kérdést vet fel.

George Patton tábornok unokatestvére is a haláljáraton utazott

A Korean Air Lines 007-es járata New York és a dél-koreai főváros, Szöul között teljesített menetrend szerinti forgalmat. A HL-7442 lajstromjelű Boeing 747-230 „Jumbo Jet" 1983. augusztus 31-én, keleti parti idő szerint 23 óra 50 perckor gurult ki a New York-i John F. Kennedy Nemzetközi Repülőtér 15-ös beszállókapujától.

A Korean Air Lines HL-7442 lajstromjelű Boeing 747-230 típusú „Jumbo Jet" óriásgépe Forrás: Wikimedia Commons

A gépparancsnok, Csung Bjung-in kapitány rutinos hajózónak számított több mint tízezer órás repülési idejével, amelyből hatezerötszáz órát ezen a típuson teljesített. A kabinszemélyzet többi tagja, Szon Dong-huj első tiszt, valamint Kim Ej-dong fedélzeti mérnök ugyancsak tapasztalt repülősök voltak. A Boeing New Yorkból először az alaszkai Anchorage-be repült, ahol feltankolt, és újabb utasokat, valamint postai küldeményeket vett a fedélzetére.

A KAL 007-es járat helyi idő szerint hajnali három órakor emelkedett ismét a magasba,

hogy megkezdje az óceán átrepülését. A gépen ekkor 29 fős személyzet és 240 utas tartózkodott.

A KAL 007-es járat ideális repülési körülmények között kezdte meg az óceán átrepülését Forrás: Youtube

A 16 országból származó utasok többsége, 105 ember - a személyzet tagjait is beleértve –, dél-koreai állampolgár volt, a második legnépesebb utascsoportot – 62 fővel - az amerikaiak adták. A gépen tartózkodott Lawrence Patton McDonald (a híres második világháborús amerikai tábornok, George Patton unokatestvére) georgiai demokrata kongresszusi képviselő is.

A tragédiát szenvedett dél-koreai gép Honolulu nemzetközi repülőterén Forrás: Hansueli Krapf/Hansueli Krapf

Érdemes megemlíteni, hogy

eredetileg három másik amerikai politikus is a KAL 007-es járatán utazott volna a dél-koreai fővárosba,

ám Carol Hubbard képviselő, valamint Jesse Helms és Steve Symms szenátorok az utolsó pillanatban - tegyük hozzá, hatalmas szerencséjükre - lemondták az utat. A 007-es járat utasaira Alaszkától még több mint hétezer kilométeres repülés várt, amelynek a szöuli Gimpo Nemzetközi Repülőtérlett volna a célállomása.

Eseménytelen, kellemes repülésként indult a végzetes út

Az alaszkai felszállás utáni órák kényelmes és eseménytelen repülésnek ígérkeztek. 1983. szeptember elsején kora hajnalban a 007-es járat útvonalán ideálisak voltak a repülési körülmények. Az utasok többsége szunyókált, mások olvasással, illetve a Jumbo fedélzetén alapszolgáltatásnak számító mozifilmnézéssel próbálták agyonütni a hosszú és monoton éjszakai repülést.

Az utasok közül senki sem sejthette, hogy már csak pár óra van hátra azt életükből Forrás: Aviation

Ekkor még senki sem sejthette közülük, hogy már csak alig egy-két óra van hátra az életükből.

Volt ugyanis valami a koreai géppel, ami nagyon nem stimmelt.

Az anchorage-i nemzetközi repülőtérről történt felszállás 15. percében, amikor a Boeing 747-es még az amerikai kontinens felett repült, a gép hozzávetőleg egy - másfél fokkal északnak tért ki a fedélzeti számítógépbe beprogramozott repülési irányhoz képest. A katasztrófa kivizsgálása során megállapították, hogy ezt a mintegy két fokos irányeltérést útja során végig tartotta is a 007-es járat.

A KAL 007-es járat útját ábrázoló térkép. A szaggatott vonal az eredeti irányvonalat, a fekete pedig a tényleges útvonalat mutatja Forrás: Wikimedia Commons

A Boeing a repülés 30. percében már tíz kilométerrel tért el az eredeti iránytól,

és ez a távolság a harmadik repülési órában 200 kilométerre növekedett.

A KAL 007-es járat greenwichi idő (GMT) szerint 15 óra 50 perckor már annyira eltért az eredeti repülési irányától, hogy Kamcsatka felett belépett a szovjet légtérbe, holott attól jó 300 kilométerrel délebbre kellett volna haladnia.

Hidegháborús hisztéria a Távol-keleten

A hidegháborús években Kamcsatka és Szahalin zárt területnek számított az ottani titkos szovjet rakétabázisok miatt. Az 1980-as évek elején részben a Szovjetunió afganisztáni kalandja, részben pedig az 1980-as elnökválasztást megnyert republikánus elnök, Ronald Reagan konfrontációt sem kerülő új külpolitikai irányvonala miatt, a két nagyhatalom közötti viszony különösen feszültté vált.

Ronald Reagan amerikai elnök Forrás: White House Official Portrait

1982 novemberében az elhunyt Leonyid Iljics Brezsnyevet Jurij Andropov, a KGB volt elnöke követte a pártfőtitkári székben. Az új amerikai irányvonalra adott válaszként a szovjetek Andropov főtitkársága alatt kezdték meg a közepes hatótávolságú, több nukleáris robbanófejjel felszerelt SS-20 hadászati ballisztikus rakéták Német Demokratikus Köztársaság (NDK) területére való telepítését, amit Reagan elnök nagyarányú fegyverkezési programja, az úgynevezett csillagháborús terv meghirdetése követett.

Jurij Andropov szovjet pártfőtitkár (a kép bal szélén) Jaruzelski tábornokkal Forrás: Origo

A szovjet atomrakétákkal teletűzdelt kamcsatkai térség ezért - érthető okokból -, az amerikai katonai felderítés egyik „kedvenc" területe volt azokban az időkben. 1983. szeptember elején Kamcsatka csendes-óceáni térségében még javában tartott a szovjeteket különösen idegesítő amerikai „Cobra Ball" fedőnevű hírszerzési-harcászati gyakorlat, amelynek során az amerikai légierő csúcstechnikával felszerelt Boeing RC-135-ös felderítőgépei rendszeresen alig pár száz méterre járőröztek a szovjet légtérhatártól.

Négy hajtóműves Boeing RC-135-ös amerikai hadászati felderítőgép Forrás: USAF

A Szovjet Honi Légvédelem távol-keleti parancsnoksága ezért különösen érzékenyen reagált minden olyan berepülésre, ami Szahalin és a Kamcsatka-félsziget térségét érintette.

Magasba emelkednek a szovjet vadászgépek

Amint a szovjet katonai radarok befogták a KAL 007-es járat Boeingjét, azonnal négy Mig-23-as elfogóvadász emelkedett a magasba. A szovjet vadászokból álló kötelék azonban anélkül tért vissza a bázisára, hogy a radar-, illetve a vizuális kontaktust fel tudták volna venni a légtérsértő géppel.

A Boeing 747-230 pilótafülkéje Forrás: Wikimedia Commons

A légtérsértési incidenst azonnal jelentették a távol-keleti katonai körzet parancsnokának,

Valerij Kamenszkij tábornoknak. Eközben a KAL 007-es járat addigi irányvonalát tartva, közel egyórás repülés után 17 óra 45 perckor elhagyta Kamcsatkát, és kirepült az Ohotszki-tenger fölé. A szovjet légvédelmi parancsnokságon percről percre nőtt az idegesség.

Szuhoj Szu-15 szovjet elfogó vadászgép Forrás: Wikimedia Commons

Az ismeretlen gép ugyanis nyílegyenesen Szahalin szigete felé haladt, ami még Kamcsatkánál is szigorúbban védett katonai területnek számított. A szovjet idegességet csak fokozta, hogy éppen másnapra terveztek egy, a SALT-2 szerződés rendelkezéseit sértő szupertitkos rakétakísérletet az SS-25 ballisztikus hadászati rakétával.

Milyen civil? Átrepült Kamcsatka felett!

A szovjet parancsnokságon azonban attól is igen paprikás volt a hangulat, hogy nem sokkal a KAL 007-es járat felbukkanása előtt

egy „különösen pimasz" amerikai RC-135-ös szinte a szovjet légtérhatárt súrolva repülte végig ugyanezt a térséget.

Amikor a dél-koreai Boeing az Ohotszki-tenger felett a nemzetközi légtérben haladva továbbra is Szahalin irányába repült, a távol-keleti légvédelmi parancsnokság központjában elszakadt a húr: 17 óra 49 perckor kiadták az első parancsot a légtérsértő gép lelövésére.

A szovjet parancsnokságon végül elszakadt a húr, és parancsot adtak a dél-koreai gép megsemmisítésére Forrás: Aviation

A Szokol légi bázison éppen készültséget adó két Szuhoj Szu-15 elfogó vadászgépe kapta meg a közvetlen parancsot az ismeretlen gép elfogására. A parancs vétele után a Szuhojok azonnal végigdübörögtek a betonon, és utánégetőikből hosszú lángcsóvát húzva meredeken felemelkedtek, hogy néhány pillanat múlva elnyelje őket az éjszakai sötétség.

A szovjet vadászok nem tudták felvenni a kapcsolatot a dél-koreai utasszállítóval Forrás: Military Jets

A KAL 007-es járat 18 óra 15 perckor ismét belépett a szovjet légtérbe, ekkor már Szahalin felett, ahol a két Szuhoj és egy időközben szintén riadóztatott MiG-23 várta.

A két Szu-15 az ismeretlen gép nyomába eredt,

és az erre rendelt nemzetközi frekvencián többször is megpróbálták felvenni a kapcsolatot a gép pilótáival, azonban a dél-koreai Boeing nem válaszolt. A két szovjet vadászgép közül ekkor az egyik a sötétbe burkolózó óriásgép mellé repült. A pilóta jelentette, hogy jól látszanak a gép villanófényei, és a repülő egy nagy, négy hajtóműves gép.

A gép lelövésére parancsot adó Kornyukov tábornok Putyin elnök társaságában Forrás: Величкин Сергей/Величкин Сергей

A közlés csak megerősítette a szovjetek gyanúját, hogy egy magáról megfeledkezett amerikai RC-135-ös kémrepülő a légtérsértő, hiszen annak is négy hajtóműve van. Kamenszkij tábornokban – nyilván, a felelősség súlyától is – azonban maradtak kérdések.
Kamenszkij tábornok: "Ki kell deríteni, lehet-e ez valami civil gép, vagy isten tudja, kicsoda."
Kornyukov: "Milyen civil? Átrepült Kamcsatka felett! Azonosítás nélkül jött be az óceán felől. Kiadom a tűzparancsot, ha átlépi az államhatárt."

Drámai párbeszéd, amely megpecsételte 269 ember sorsát

Solkov századosban is felvetődött a kérdés, hogy esetleg nem egy utasszállító lehet-e az ismeretlen gép, ám ezt a lehetőséget Kornyukov tábornok elvetette. A szovjetek igen gyanúsnak találták azt a körülményt, hogy az ismeretlen gép semmilyen frekvencián nem hajlandó válaszolni. Ez a KAL 007-es járat tragédiájának valóban egy igen érdekes és megmagyarázatlan kérdése.

A 747-230-as Jumbo Jet fülkéjében háromfős személyzet foglalt helyet Forrás: Wikimedia Commons

A repülési adatrögzítők hangszalagja szerint ebben a kritikus időszakban Csung Bjung-in kapitány a tokiói légi irányítással kommunikált,

tehát kizárható, hogy műszaki meghibásodás akadályozta volna meg a szovjet vadászoknak adandó választ.

A sötétben csak a gép villanófényei látszottak jól Forrás: Wikimedia Commons

A szovjet parancsnokságon percről percre növekedett a feszültség, amit az alábbi párbeszéd is jól jelez:

Tyitovnyin: "Majsztrenko ezredes elvtárs, itt Tyitovnyin."
Majsztrenko ezredes (operatív ügyeleti tiszt, harcirányítási központ): "Igen".
Tyitovnyin: "A parancsnok azt parancsolta, hogy a célt meg kell semmisíteni, ha megsértette az államhatárt."
Majsztrenko: "...Lehet, hogy utasszállító. Minden megfelelő lépést meg kell tenni az azonosításra."
Tyitovnyin: "Azonosítás folyamatban van, de a pilóta nem lát. Sötét van. Még most is sötét van."
Majsztrenko: "Jól van, rendben. A feladat megfelelő. Ha nincsen kivilágítva, akkor nem lehet utasszállító gép."

Elindulnak a halál rakétái

Miután semmilyen kapcsolatfelvételi kísérlet nem vezetett eredményre, a 805-ös hívójelű Szu-15 pilótája, Oszipovics őrnagy megkapta a parancsot a gép lelövésére. Oszipovics őrnagy 18 óra 26 perckor, valamivel több mint fél perccel még az előtt, hogy a KAL 007-es elhagyta volna a szovjet légteret, két R-98-as levegő-levegő légiharc-rakétát lőtt ki a Boeingre.

Két rakétát indított a Szu-15-ös elfogó vadász a dél-koreai Boeingre Forrás: Aviation

Az ismertté vált rádióforgalmazási adatok szerint

a dél-koreai gép ezután még 10 percig repült,

miközben folyamatosan és gyorsan vesztette a magasságát. A Boeing 747-es, fedélzetén 269 emberrel, 18 óra 37 perckor becsapódott a Japán-tenger víztömegébe. A katasztrófát senki sem élte túl.

Titkosították az adatrögzítők hanganyagát

Az eset hatalmas nemzetközi felháborodást váltott ki, Reagan elnök a KAL 007-es járat lelövését újabb bizonyítékként idézte annak alátámasztására, hogy a Szovjetunió a „gonosz birodalma".

Koreai szakértők a KAL 007 járat tengerből kiemelt roncsdarabjaival Forrás: AFP

A szovjet haditengerészet szeptember 15-én megtalálta és kiemelte a dél-koreai Boeing repülési adatrögzítőit,

az úgynevezett fekete dobozokat, ám egészen a Szovjetunió összeomlásáig ezek nem voltak hozzáférhetők, tartalmukat titkosították.

Síró hozzátartozók a szöuli reptéren Forrás: AFP

Az adatrögzítőket Borisz Jelcin elnök az új idők szellemisége jegyében, 1993-ban átadta a dél-koreai kormány képviselőinek.

A katasztrófa még több mint harminc év távlatából is komoly kérdéseket vet fel.

A jelenleg leginkább elfogadott álláspont szerint a dél-koreai gép Kamcsatka fölé tévedését a gép tehetetlenségi navigációs rendszere (INS) okozhatta, mivel annak giroszkópjait a pilóták valószínűleg nem az előírásoknak megfelelően, a gép álló helyzetében, hanem már gurulás közben pörgették fel.

Borisz jelcin orosz elnök átadja a koreai kormány képviselőinek a KAL 007 járat fekete dobozait Forrás: AFP/Choo Youn-Kong

Ezért a hosszú repülési idő alatt a gép sebességéhez hozzáadódott a gurulás sebessége is, eltérést okozva a beprogramozott irányszögben.

Talán sohasem fog kiderülni, mi volt a valóság

Még ha ez el is fogadható, arra már nehezebb magyarázatot találni, hogy a szovjet légtérben történt jó egy órás repülés alatt – annak ellenére, hogy a KAL 007-es járat fedélzeti rádiója bizonyíthatóan kifogástalanul működött – a személyzet miért nem reagált a szovjet vadászgépek üzeneteire.

A Deep Drone mélytengeri roboteszköz a KAL 007 járat roncsainak keresésére indul Forrás: Ph1 Fel Barbante

Az is kérdéses, a szovjetek miért nem tudták azonosítani, hogy civil gép repül a légterükben, hiszen ha a transzponder be volt kapcsolva (a transzponder felszállás előtti bekapcsolása kötelező), akkor a készülék által automatikusan sugárzott jelekből ezt azonnal meg kellett volna állapítaniuk. Más a helyzet, ha a transzponder nem működött, ám akkor az a kérdés, hogy vajon miért nem?

Ha a személyzet kikapcsolta, akkor nagyon súlyos mulasztást követett el,

és ez újabb kérdést vet fel, hogy vajon miért?

A KAL 007-es járatot lelövő Szu-15 vadászgép pilótája, Oszipovics őrnagy 1996-ban Forrás: James Hill

Több konspirációs elmélet is született a KAL 007-es járat tragédiájával kapcsolatosan, amelyek közül az a legelterjedtebb, hogy a gép titkos kémfeladatot hajtott végre abban bízva, hogy még a szovjetek sem mernek lelőni egy civil utasszállító gépet. Mint tudjuk, nem így történt. A KAL 007-es járatból alig maradtak roncsdarabok, és csak nagyon kevés emberi maradványt találtak meg a mentőegységek. Valószínű, hogy a hidegháborús korszak egyik legnagyobb port felvert incidensének titkait mindörökre elnyelte a Japán-tenger.