Extrém ritka bálnafaj bukkant fel Alaszkánál

Déli simabálna az argentínai Valdés-félszigetnél, egy bálnafigyelő csónak alatt

Rendkívül ritka csendes-óceáni simabálnát sikerült megfigyelni Alaszka partjainál. Az önálló fajként csak 2000-ben leírt tengeri emlős az egyik legritkább cetféle, állományát mindössze harminc-negyven egyedre becsülik.

Egyszerre két példányt sikerült megfigyelni

Az amerikai Nemzeti Oceanográfiai és Atmoszférakutató Hivatal (NOAA) 2017. augusztus 11-én közreadott felvételén egy rendkívül ritka csendes-óceáni északi simabálna (Eubalaena japonica) levegőért jön a felszínre a Bering-tengeren, az alaszkai partok közelében fekvő Bristol-öbölben.

Az egyik augusztus hatodikán megfigyelt példány Forrás: MTI/AP/NOAA Fisheries/-------------------

A ritka bálnafaj észlelése és megörökítése e hónap hatodikán történt. A NOAA egyik munkatársa műszerrel bemérte a veszélyeztetett emlősfaj két példányát, és az egyikükből szövetmintát is sikerült vennie.

Az intézmény becslése szerint mára mindössze 30-50 csendes-óceáni északi simabálna maradt fenn,

így ez a faj egyike a legritkább tengeri emlősöknek.

Sima ügy volt elejteni, innen kapta a nevét

Egészen 2000-ig úgy vélték a tengerbiológusok, hogy az északi simabálna (Eubalanea glacialis) egyetlen fajt alkot. Az ekkor elvégzett alapos DNS-vizsgálatok azonban bebizonyították, hogy a Csendes-óceán északkeleti régiójában honos simabálnák

atlanti rokonaiktól eltérően önálló fajt alkotnak.

Egy északi simabálna a borjával Forrás: NOAA Fisheries

Ez a szilás cetek alrendjébe (Mysticeti) tartozó, önálló családba sorolt csoport ma a világtenger legkisebb egyedszámú, és ezért legritkább cetféléje. A faj angol elnevezése (right whale, azaz sima bálna) még a korai bálnavadászat idejére vezethető vissza.

Ez a lassú mozgású és szelíd óriás volt a csónakból kézzel legkönnyebben elejthető bálnafaj,

amelynek elejtése „sima ügynek" számított.

A kézi szigonyos bálnavadászat korában csaknem teljesen kiirtották Forrás: Reddit

Ez a tulajdonsága okozta a faj végzetét is, mivel már a 18. század végére annyira megritkult az állományuk, hogy kihaltnak vélték.

Hajók és leszakadt hálók veszélyeztetik a maradék állományt

Valójában azonban egy rendkívül kis egyedszámú csoportjuk fennmaradt. Az Atlanti-óceánban élő északi simabálnák jelenlegi populációját 400 egyedre becsülik,

a még ennél is jóval ritkább csendes-óceáni faj egyedszáma ennek mintegy a tizede.

A simabálnák szívesen ugranak Forrás: NOAA Fishieries

Noha 1986 óta tilos a bálnavadászat, e kipusztulás szélén álló, szigorúan védett csoport lélekszáma folyamatosan zsugorodik,

továbbra is az emberi tevékenységgel összefüggésben.

A lassú mozgású simabálnákra a legfőbb veszélyt a hajók és a leszakadt, az óceánon sodródó halászhálók jelentik.

Elszarusodott kinövések látszanak a fejükön

A simabálnák családjához (Eubalaneaidae) összesen négy faj tartozik, a már említett északi, illetve csendes-óceáni simabálna mellett a déli simabálna (Eubalanea australis), és a grönlandi bálna (Balanea mysticetus).

A simabálnák egyik jellegzetessége a fejet elborító szarukinövések tömege Forrás: Ocean Sound Library

A simabálnák nagy testű állatok, a kifejlett példányok testhossza elérheti a 15 -19 métert,

testtömegük pedig akár a 96 tonnát is. Az újszülöttek emberi léptékkel nézve ugyancsak méretesek, a borjak átlag 5 méteresen jönnek a világra. Testük rendkívül zömök,a hatalmas fej a test mintegy negyedét teszi ki. Közös jellemzőjük, hogy nincs hátúszójuk, a fejükön pedig jellegzetes, elszarusodott nagy kinövések láthatók, amelyeken a bálnatetűnek nevezett (Cyamis sp.) parazita rákok telepednek meg.

Akár egy órát is képesek a víz alatt maradni

A család legnagyobb egyedszámú faja a déli simabálna (Eubalanea australis) amelyet a világtenger néhány pontján, így például a fokföldi Hermanus (Dél-Afrikai Köztársaság), vagy Argentínában a Valdés-félsziget környékén a turisták is megfigyelhetnek.

Dál-Afrikában Hermanus környékén közelről is szemügyre vehetők ezek a ritka óriások Forrás: Naturaliste Charters

Az ugyancsak extrém ritka grönlandi bálna (Balanea mysticeti) kizárólag a Bering-tengerben él. A grönlandi bálnákat úgy lehet megkülönböztetni az északi simabálnáktól, hogy az előbbiek fején nincsenek szarukinövések.

A simabálnák kiválóan merülnek, akár 60 percig is képesek a mélyben maradni

egyetlen lélegzetvétellel, bár ennél általában rövidebb ideig, 10-20 percig tart egy-egy lemerülésük.

Déli simabálna az argentínai Valdés-félszigetnél, egy bálnafigyelő csónak alatt Forrás: Barcroft Media/Justin Hofman

Szívesen ugranak, és gyakran az oldalukra feküdve napoznak a tenger felszínén. Planktonszűrögető életmódot folytatnak, táplálékukat apró rákok (krill), pelágikus csigák, és a kagylók lárvái alkotják.

Hím kardszárnyú delfin. A kardszárnyú delfinek fenyegetést jelenthetnek a simabálnaborjakra Forrás: Elter Tamás

Természetes ellenségük a kardszárnyú delfin (Orcinus orca), valamint egyes nagyobb cápafajok. E ragadozók nem a felnőtt állatokat, hanem a kisebb bálnaborjakat támadják meg.