Német torpedók végezték ki a Titanic legendás mentőhajóját
Az U-55 és a megtorpedózott, süllyedőben lévő Carpathia
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
1918. július 17-én reggel 9 óra 15 perckor hosszú tajtékcsíkok szaladtak a brit királyi haditengerészet kötelékébe besorozott HMS Carapathia, katonai célra igénybevett óceánjáró felé. Az U-55 német tengeralattjáró becsapódó torpedóinak robbanása vetett véget a Titanic túlélőit hősiesen kimentő világhírű hajó pályafutásának. Amíg a Titanic sokat emlegetett magyar vonatkozásai a legendák világába tartoznak, addig az RMS Carpathiához valóban számos magyar szál kötődik.
Füst a láthatáron!
1918. július 17-e párás, fátyolfelhős reggelként virradt rá az Atlanti-óceán Írországtól délnyugatra fekvő víztömegére.
A császári német hadflotta már több napja bevetésen lévő U-55 jelzésű búvárnaszádja zsákmányra éhesen cirkált az óceán e sűrű hajóforgalmáról ismert, Kelta-tengernek nevezett részén. Wilhelm Werner „Kapitänleutnant", a tengeralattjáró parancsnoka, alig egy hónappal korábban, június 6-án töltötte be 30. életévét. Fiatal életkora ellenére már nagyon tapasztalt és rendkívül sikeres tengeralattjáró-parancsnoknak számított. Az első osztályú vaskereszttel és a Hohenzollern-renddel kitüntetett tiszt 1915. február 18-tól, tengeralattjáró-parancsnoki szolgálata megkezdésétől 1918. június 17. kora reggeléig összesen 69 ellenséges kereskedelmi hajót küldött a tenger fenekére, és ezzel az eredménnyel a császári haditengerészet egyik legsikeresebb tisztjének számított. A hadiszerencse ezen a párás kora reggeli napon sem hagyta cserbe Wilhelm Werner kapitányt. Reggel nyolc óra után pár perccel a szolgálatos őrszem a látóhatár fölé emelkedő füstcsíkot észlelt. Megszólaltak a csengők, a parancsnok azonnali riadót rendelt el, és a harcálláspontjára sietett. Az U-55 periszkópmélységig süllyedt, és kezdetét vette az ismeretlen gőzös hosszas, idegtépő becserkészése.
Fehér tajtékcsíkot húzva nesztelenül siklott a halál
Werner parancsnok a periszkóp okulárjára tapadva megállapította, hogy
a kiszemelt hajó egyetlen magas kéménye ellenére jóval nagyobb az átlagos kereskedelmi gőzösöknél,
mérete alapján valódi óceánjárónak tűnik.
A típuskönyvekben történt lázas lapozgatás után vált bizonyossá, hogy a Cunard hajózási társaság híres óceánjárója, a brit haditengerészet kötelékébe besorozott Carpathia került az U-55 torpedóvető csövei elé.
A Carpathia neve 1912. április 15-én vált világszerte ismertté, amikor a New Yorkból Fiumébe tartó óceánjáró útját megszakítva, a süllyedő Titanic mentésére sietett. Most azonban a brit haditengerészet György-keresztes lobogója alatt hajózott csapatszállítóként, ergo, katonai célpontnak számított.
(A korlátlan tengeralattjáró-háború meghirdetése után a német U-Boot-ok amúgy is minden ellenségesnek kikiáltott, vagy annak vélt civil hajót habozás nélkül megtámadtak. ) Az óceán felszíne alig fodrozódott, és a Carpathia a tengeralattjárókra halálos veszélyt jelentő kísérő rombolók nélkül, magányosan hajózott a nyugodt vizeken.
Werner parancsnok helyesbítette az irányszögeket, majd kiadta a parancsot a vetőcsövek elárasztására.
Az U-55 9 óra 15 perckor három torpedót lőtt ki egymás után a mit sem sejtő hatalmas gőzösre.
Odalent a verejtékszagú, fülledt levegőjű harcálláspontban Wilhelm Werner feszülten figyelte a stopper ketyegve szaladó mutatóját.
Örökkévalóságnak tűnő másodpercek után három távoli tompa dörej hallatszott, a „halacskák" – ahogy a haditengerészek hívják a torpedókat –, célba találtak.
Nyolcvan év után fedezték fel a Kelta-tennger fagyos mélyén
Az utolsóként kilőtt torpedó becsapódása pecsételte meg végleg a Carpathia sorsát.
Az U-55 támadása idején az óceánjáró nem szállított katonákat,
csak a 215 fős személyzet tartózkodott a fedélzetén. A három telitalálat ellenére, emberéletben szerencsére csak kevés kár esett, öt fűtő vesztette életét, amikor a második torpedó felrobbant a kazánháznál. Az életben maradt 210 tengerész csónakba tudott szállni, és déli 12 óra körül a helyszínre érkezett brit hadihajó valamennyiüket a fedélzetére vette.
A masszívan megépített, 164 és fél méter hosszú hajó nem egykönnyen adta meg magát: a Carpathiát, - a Titanic –történet második leghíresebb hajóját - három és félórás haláltusa után, délután 13 óra 40 perckor nyelték el örökre a hullámok.
A Carpathia több mint nyolcvan évig feküdt felfedezetlenül a Kelta-tenger sötét és hideg mélységeiben,
amikor 1999-ben a roncs felkutatására szervezett búvárexpedíció Írország partjaitól 120 mérföldre délre, 200 méteres vízmélységben megtalálta.
A roncs tulajdonjogát megszerzett amerikai társaság 2000-ben részvénytársaságot hozott létre a Carpathia kiemelése céljából, ám ez mind a mai napig nem történt meg.
Ugyanakkor több búvárexpedíció is leszállt a Titanic túlélőit egykor megmentő legendás hajóhoz, ami a világtörténelem leghíresebb hajókatasztrófájának ugyanolyan tengeralatti emlékművévé vált, mint maga a Titanic.
A Carpathiának valóban voltak magyar vonatkozásai
Noha sokan és régóta tudni vélik, hogy a Titanic, az „álmok hajója", számos magyar vonatkozással rendelkezett, soproni származású hajópincértől kezdve magyar túlélőkön és áldozatokon át egészen a híres hajózenekar állítólagos magyar művészéig,
ezek a történetek nem egyebek az urbánus folklór meseszerű legendáinál.
A Titanic magyar vonatkozásairól, és egyetlen valóban magyar származású, ám brit állampolgárságú áldozatáról korábbi cikkünkben írtunk részletesen.
A meseszerű történetekkel szemben kevésbé ismert tény, hogy a Titanic ugyancsak világhírű mentőhajója, a Cunard Line hajózási társaság RMS Carpathia gőzöse - ezzel szemben- számos valódi magyar vonatkozással rendelkezett.
Mi több, talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a hajó 1909 és 1915 között félig-meddig magyar óceánjáróként közlekedett Magyarország akkori egyetlen tengeri kikötője Fiume, és az észak-amerikai nagyváros, New York között.
Tetőzik a kivándorlás, egyre nagyobb óceánjárók épülnek
A 19. és a 20. század fordulóján kezdett tetőzni a kelet-európai kivándorlási hullám. Az Osztrák-Magyar Monarchiából és a balkáni, illetve dél-európai országokból tömegesen vándoroltak ki a jobb élet reményében többnyire nincstelen tömegek, a „lehetőségek hazájába", az Amerikai Egyesült Államokba.
Alig egyetlen évtized alatt, 1899 és 1910 között – a korabeli statisztikák szerint – 1 523 249 magyar állampolgár hagyta el az óhazát az új élet reményében. Az Európából Amerikába kivándorló hatalmas tömeg tengerentúlra fuvarozásában a nagy hajózási társaságok
már az 1890-es évek elejétől óriási üzletet láttak,
és e társaságok között kiélezett verseny kezdődött az atlanti átkelési piac minél nagyobb szeletének megszerzéséért.
Erre volt visszavezethető, hogy a 19. század utolsó éveitől kezdve a tőkeerős hajózási társaságok egyre hatalmasabb és egyre korszerűbben felszerelt óceánjárók tucatjait bocsátották vízre.
Magyar anyakikötője volt a Titanic mentőhajójának
A magyar országgyűlés 1903-ban a kivándorlás rendjét szabályozó törvényt fogadott el. A magyar kivándorlók komfortjának biztosítása és ellenőrizhetősége céljából a kormány az egyik legmegbízhatóbbnak tartott, és a 20. század első évtizedére magát piacvezetővé kinőtt kanadai bejegyzésű brit hajózási társasággal, a Sir Samuel Cunard által 1840-ben alapított Cunard Line-al kötött szerződést, a hazai kivándorlók Amerikába szállítására.
A Cunard számára ez annyira kecsegtető üzletnek bizonyult, hogy a kifejezetten kivándorlók utaztatására felállított Ultonia-osztályt
további egységekkel egészítette ki, amelyeknek magyaros hangzású neveket adott.
E hajók, a Pannonia, a Slavonia, és a Carpathia közül ez utóbbi épült meg utoljára. A Cunard még korábban megszerezte Nagy Britannia és az Egyesült Államok közötti postaforgalom lebonyolításának jogát, ezért valamennyi egysége,- így a Carpathia is - jogosult volt viselni a rangot jelentő RMS (Royal Mail Ship, azaz királyi postahajó) jelölést.
A Carpathia gerincét 1902. augusztus 26-án fektették le, a hajó pedig 1903. május 5-én állt szolgálatba. A Carpathia eleinte május és november között Liverpoolból, a téli hónapokban pedig Triesztből közlekedett New Yorkba. A kivándorlási hullám miatt akkora volt a jegyekre a kereslet, hogy az eredetileg 1700 fő befogadására alkalmas Carpathiát a Cunard igazgatósága 1905-ben átépíttette, amivel 2 550 főre nőtt a hajó befogadóképessége.
1909-ben a magyar királyi Belügyminisztérium új szerződést kötött a Cunard Line-al.
Ettől kezdve az RMS Carpathia a magyar közigazgatás alá tartozó Fiumében állomásozott,
ez lett az óceánjáró anyakikötője. A minisztérium azt is lefektette a szerződésben, hogy a zömében magyar utasokra tekintettel, valamint a nyelvi nehézségek áthidalására, a Cunard köteles bizonyos létszámban magyarokat alkalmazni a hajó személyzetében.
Magyarok a Carpathián, akik nem hétköznapi hősökké váltak
1912 áprilisának első napjaiban, a Carpathia személyzetéből még senki sem sejthette, hogy hajójuk neve hamarosan bevonul a hallhatatlanság világába. A Carpathia 1912. március 9-én futott ki Fiuméből hosszú útjára, és a Trieszt – Messina – Palermo – Nápoly útvonalon hajózva, Gibraltár érintésével március 29-én futott be New Yorkba, ahol a Cunard számára fenntartott Battery Park-i mólónál kötött ki.
A Carpathia április 11-én szedte fel a horgonyt, hogy 725 utassal a fedélzetén, visszatérjen Fiumébe.
A hajó tisztikarában ekkor két magyar is szolgált, a harmadosztály hajóorvosa, dr. Lengyel Árpád, valamint a fiumei tengerészeti akadémián végzett hivatásos tengerésztiszt, Ráth Gusztáv. ( Lengyel doktor előtt már szolgált egy magyar hajóorvos a Carpathián, dr. Kálmán Ernő, aki 1909-ben került a Cunardhoz.)
Hasonlóan a tisztikarhoz, a legénység, illetve a személyzet tagjai között is szép számmal akadtak magyarok;
Bóni János, Boris Antal és Boris István, Candriles Jozefin, Stern Fanni, Cservenka Etelka és Cservenka Júlia, Curatolo Gáspár és Mihály, valamint Fábián Attila. Ők valamennyien stewardként, ápolóként, illetve szobalányként szolgáltak a hajón, és hamarosan a hajózástörténet leghíresebb katasztrófájának váltak aktív részeseivé.
Eszeveszett vágta északra, alattomos jéghegyek között
A Carpathia Fiumébe tartó útja egészen 1912. április 15. kora hajnaláig eseménytelennek ígérkezett. A hajó parancsnoki tisztségét Arthur Henry Rostron, a Cunard alig három hónappal korábban a Carpathiára átvezényelt kapitánya látta el. Rostron már 27 éve szolgált a tengeren, tapasztalt és megfontolt parancsnok hírében állt.
A mennykő, ahogy mondani szokás, 1912. április 15-én éjfél után 25 perccel ütött be.
A Carpathia rádiótávírásza, Harold Thomas Cottam ekkor tért vissza a rádiósfülkébe, hogy kikapcsolja a gépeket. (A Titanic katasztrófája előtt még nem volt a hajókon 24 órás rádiós szolgálat.) Előtte - gondolta -, még megkérdi a Carpathiától több mint 100 kilométerre északra haladó Titanicot, hogy mi a helyzet a jéggel, amiről ő maga is több jelentést fogott az előző napon. Cottam legnagyobb megdöbbenésére azonban kollégája, Jack Philips azt közölte, a Titanic jéghegynek ütközött és süllyed, a Carpathia pedig amilyen gyorsan csak tud, siessen az utasok mentésére.
Cottam szeméből azonnal elpárolgott az álmosság, és a hídra rohant a hihetetlennek tűnő hírrel. A szolgálatos első tiszt felébresztette Rostron kapitányt, aki a hídon rövid számvetést végzett megállapítva, hogy a Carpathia 58 tengeri mérföld (107,4 km) távolságra tartózkodik a Titanic megadott pozíciójától. Rostron kapitány nem sokat habozott, hanem kiadta a parancsot, hogy a Carpathia azonnal forduljon meg, és teljes gőzzel induljon a bajba jutott óceánjáró mentésére.
Riasztotta a szolgálaton kívüli fűtőket, megkettőztette a figyelőszolgálatot,
a konyhának utasítást küldött, hogy legalább ezer főre főzzenek forró teát, kávét és levest. A stewardoknak meghagyta , hogy az összes pokrócot hordják elő, és szabadítsanak fel a szállásra alkalmas helyiségeket. Riasztották a hajó orvosait is.
A Carpathián három doktor szolgált, az első osztályon dr. Frank E. McGhee ír, a másodosztályon dr. Vittorio Risicato olasz,
a legnépesebb harmadosztályon pedig dr. Lengyel Árpád magyar hajóorvos.
A kapitány arra adott utasítást, hogy a hajó legalacsonyabban fekvő bejáratainál emeljék fedélzetre a feltehetően teljesen elcsigázott állapotba került túlélőket.
Ezért Lengyel doktor kapott megbízást a fedélzetre lépők elsődleges megvizsgálására. Rostron e döntésénél azt is figyelembe vette, hogy a három hajóorvos közül egyedül Lengyel doktor rendelkezett komolyabb mentőorvosi gyakorlattal.
Amikor befutott a Carpathia, a Titanic már az óceán mélyén hevert
Odalent, a Carpathia kazántermében a fűtők megkettőzött erővel lapátolták a szenet a kazánokba, aminek köszönhetően a gőzös rövidesen a megengedett maximális sebességét meghaladó szinte hihetetlen 17,5 csomós sebességre gyorsult fel. A hajó remegett és nyikorgott a már-már kazánrobbanást kockáztató túlhajszolt sebességtől.
Rostron a hídon állt, összeszorított fogakkal és mereven tekintett a Carpathia előtt tornyosuló sötétségbe.
Tisztában volt vele, hogy a saját hajóját és utasai életét is kockára teszi ebben az őrült vágtában. Hajnali 2 óra 45 perckor tűnt fel az első jéghegy, amelyet egyre újabbak követtek. Rostron azonban ennek ellenére sem csökkentette a sebességet; hiszen pontosan tudta, hogy emberek százainak élete múlik azon, milyen gyorsan érnek a helyszínre.
A Carpathia 3 óra 35-kor ért a Titanic elsüllyedési körzetébe, ám a személyzet a sodródó jégtáblákon kívül nem látott semmit mást. A kapitány kétségbeesésében parancsot adott a jelzőrakéták fellövésére.
Amint az első rakéta szétpukkant a hidegen sziporkázó csillagokkal telehintett égen, és vakító fehér fénnyel világította be az éjfekete óceán felszínét, mindenfelől apró fénypontok villantak fel; a Titanic mentőcsónakjaiban szorongó túlélők jelezték helyzetüket.
Mint Cameron filmjében - a Carpathia zuhogó esőben kötött ki New Yorkban
Az első túlélő hajnali négy óra után tíz perccel, az utolsó, Charles Lightholler, a Titanic másodtisztje pedig reggel nyolc óra harminckor lépet a gőzös deszkáira.
Összesen 705 túlélőt emeltek a Carpathia fedélzetére, akiket a magyar orvos fogadott elsőként.
Dr. Lengyel Árpád – kollégáival együtt – hősiesen és empatikusan kezelte és vigasztalta a sokkos állapotban lévő, fagyási és törési sérüléseket elszenvedett túlélőket. A doktor visszaemlékezése szerint leírhatatlan jelenetek játszódtak le a Carpathia fedélzetén, a hajót betöltötte a szeretteiket elvesztett túlélők sikoltozása és jajgatása.
A Carapathia 1912. április 18-án este fél tíz körül kötött ki a Battery Park-i mólónál,
ahol a zuhogó eső ellenére hatalmas tömeg várta.
Itt újabb drámai jelenetek játszódtak le, hiszen nagyon sokan csak ekkor szembesültek azzal, hogy elvesztették hozzátartozóikat.
Fiumétől az U-55 torpedóvető csöveiig
A Carpathia másnap, április 19-én szedte fel a horgonyt, hogy ismét nekivágjon a Fiuméig tartó hosszú útnak. Amint kisiklott a Husdon-folyóra, az Egyesült Államok haditengerészetének két zászlódíszbe öltözött rombolója siklott a gőzös mellé, díszkíséretként. Ahogy a gőzös felbukkant a hajózóvonalon, a hatalmas New Yorki kikötőben horgonyzó összes hajó félárbócra engedte lobogóját, és hajókürtjeit hosszú perceken át bőgetve tisztelgett a Carpathia hős személyzete előtt.
A Titanic túlélőit megmentő gőzös május 7-én vetett horgonyt a fiumei kikötőben.
A személyzet útja innen Budapestre vezetett, József királyi főherceg és felesége Auguszta főhercegné meghívására. Lukács László miniszterelnök magas állami kitüntetést adott át Rostron kapitánynak, a Carpathia személyzete és az MTK futballistái pedig május 12-én barátságos meccset játszottak egymással, amelynek jövedelmét teljes egészében a Titanic árváinak ajánlották fel.
A hős magyar hajóorvos, miután visszatértek Fiumébe, az átéltek hatására azonnal beadta leszerelési kérelmét a Cunardnál.
Lengyel doktor soha többé nem szállt tengerre.
A magyar orvos a Titanic túlélőitől számos köszönőlevelet kapott. A Cunard Line igazgatósága külön levélben fejzete ki elismerését, és a Liverpooli Hajótöröttek Társaságának ajánlására Lengyel doktor megkapta az angol ezüst tiszti érmet is.
A Carpathia ezután még 1915-ig teljesített tengerentúli járatokat Fiuméből.
A háború forgószele azonban ezt a jobb sorsra érdemes hajót is elérte. 1915-ben besorozták a Royal Navy kötelékébe, ahonnan egyenes út vitte a legendás gőzöst Wilhelm Werner „Kapitänleutnant" U-55-sének torpedócsövei elé.
A július 20-án Budapesten megnyíló Titanic-kiállítás külön szekcióban emlékezik meg a Titanic-történet leghíresebb magyar szereplőjéről, dr. Lengyel Árpádról, és az óceánjáró magyar legendáriumáról.
origo.hu
Drámai fordulat: megkezdte az orosz hadsereg a teljes kivonulást
borsonline.hu
Kitálalt a Házasság első látásra szakértője
metropol.hu
Döbbenetes hogy mivel van tele az eper
magyarnemzet.hu
Videón a titok, amiért Lunyin kivédte Bernardo Silva 11-esét
ripost.hu
"Ki fog látszani a s*nám" - Kiakadtak a túl szexi ruha miatt az olimpikonok
magyarnemzet.hu
Jürgen Klopp már másképp látja: Ma éjjel valami különleges történhet + videó
borsonline.hu
Jelentős változás lép érvénybe holnaptól a hazai kutakon
origo.hu
Haalandot keresik, Ancelotti szemöldöke legyőzte Guardiolát - mutatjuk a legjobb BL-negyeddöntős mémeket
she.life.hu
A hajszolt életvitel nem lehet kifogás, vedd komolyan a vashiányt (hirdetés)
videa.hu
Káposztás kofta, sült szeretetgolyók fűszeres paradicsommártásban -receptvideó (hirdetés)
origo.hu
Bayer Magyar Péternek: Kussolj és ne hazudozz!
origo.hu
