Tűz és füst kísérte két hatalmas kráter kirobbanását

Két hatalmas lyukat hozott létre Szibériában a föld alól kirobbanó metángáz – állítja szemtanúk elbeszélése alapján a Siberian Times és az Orosz Tudományos Akadémia.

A Szibéria északi részén lévő Seyakha falu környékén élő rénszarvaspásztorok június 28-án tűzre és füstre lettek figyelmesek, a jelenséget szeizmikus műszerek is érzékelték. A Siberian Times újságírója a helyszínre ment, ahol fényképezőgépével megörökítette az újonnan keletkezett lyukat. A másik, korábban ismeretlen krátert az Orosz Tudományos Akadémia munkatársai – szintén szemtanúi beszámolók alapján - a szibériai Tyumeny régióban találták meg - írja az orosz lapra hivatkozva a Live Science.

Amikor Szibéria állandóan fagyott talajrétege, a permafroszt megolvad, hirtelen hatalmas mennyiségű metán szabadul fel, ami robbanáshoz vezet.

Hogy ez milyen gyakran következik be, nem tudni, az érintett térségek ugyanis rendkívül távol esnek a lakott területektől, így kiterjedt kutatómunkák sem folynak a régiókban. A tudósok ugyanakkor egyetértenek abban, hogy a globális felmelegedés miatt a permafroszt erőteljes olvadásnak indult.

A Jamal-félszigeti kráter. Ez is hasonló módon jött létre Forrás: Siberian Times

Pingó!

Permafrosztnak számít az olyan talaj, amely legalább két éven át fagyott állapotban van. Bármilyen organikus anyag – legyen az növény vagy állat -, ha elpusztul, a jég csapdájába esik. Az Arktisz felmelegedésével ez a talaj azonban egyre vékonyabb lesz, ezzel párhuzamosan pedig a fagyott szerves anyag is felenged és bomlani kezd, a folyamat gyúlékony gázokat – például metánt – szabadít fel.

Néhány esetben a metánkibocsátás lassan megy végbe, más esetekben a talaj drámai pusztulása következik be és úgynevezett termokarsztok jönnek létre. E képződmények földcsuszamlásoknak, gödröknek, krátereknek tűnhetnek, egyes termokarsztokban pedig tavak is keletkezhetnek.

2017. július 2.

Korábbi kutatások már kimutatták, hogy az erőteljes felmelegedés szó szerint robbanásszerű változásokat idézhet elő a tájképben.

Idén júniusban a Spitzbergák és a Norvégia közötti régióban tömegével fedeztek fel krátereket, amelyek közül több mint száznak 300-1000 méter közötti az átmérője, mélységük pedig a 30 métert is eléri. Az arktiszi tengerfenéken a jég nagyjából 12 ezer évvel ezelőtt visszahúzódott, ami destabilizálta az alatta lévő metánkészleteket.

Az ilyen, 50 métert is meghaladó, pingóknak nevezett kidudorodások pusztulása akár 1 kilométer széles krátereket is létrehozhat az óceán fenekén.

Nem csak a robbanások miatt kell aggódni

Hasonló történhet napjainkban Szibériában, pingók ugyanis a szárazföldön is előfordulhatnak. Ha az olvadás üteme túlságosan gyors, akkor a rénszarvaspásztorok által kiválóan leírt tüzes robbanásokkal az ősi, tengerfenéken található kráterekre emlékeztető képződmények születnek.

A hatóságok most amiatt aggódnak, hogy hasonló, kiszámíthatatlan robbanások gázvezetékeket vagy vasutakat rongálhatnak meg, esetleg emberéletekben tehetnek kárt.

Természetesen ez csak a probléma egyik oldala. A felszabaduló metán sokkal erősebb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid. Ha a permafroszt összes jege elolvad, egyes modellek szerint az így kiszabaduló metán miatt a Föld hőmérséklete akár 4 Celsius fokkal megemelkedhet.