Csak három holttest érkezett vissza a kozmoszból

A kozmonauták a start előtt, a Szojuz-11 kabinjában

1971. június 30-án, több mint háromhetes küldetés után a Szojuz-11 űrhajó problémamentes landolást hajtott végre a kazahsztáni sztyeppén. Az űrhajó fedélzetről a földi irányító központba beérkező adatok nem jeleztek semmilyen műszaki problémát. A fékezőernyők rendben kinyíltak, és az űrkabin előírásszerűen ért földet. A kabin ajtaját felnyitó műszaki személyzet azonban megdöbbenve látta, hogy három halott, üléseikbe szíjazott asztronauta tekint vissza rájuk, megüvegesedett szemekkel.

A végzetébe indul három űrhajós

A nagyszabású szovjet űrprojekt, a Szojuz-program második küldetése, a Szojuz-11 misszió 1971. június 6-án startolt el a bajkonuri űrrepülőtérről. A 11A511-es típusú Szojuz hordozórakéta

hatalmas lángcsóvát húzva emelkedett a magasba,

majd egyre nagyobb sebességre gyorsulva, hamarosan beleveszett az égbolt mélykékjébe. Az űrkabinban háromfős személyzet, Georgij Dobrovolszkij parancsnok, valamint Vlagyiszlav Volkov és Viktor Ivanovics Pacajev kutatóűrhajósok foglaltak helyet.

A Szojuz-11 személyzete Forrás: Amagh Planetarium

A küldetés fontos feladatot teljesített. A három űrhajósnak kellett beüzemelnie a sikeres amerikai Hold-programra adott szovjet válaszként az év április 19-én földkörüli pályára állított Szaljut-1 űrállomást, az űrkutatás történetének első, több kozmonauta fogadására alkalmas űrállomását, mivel az erre szánt előző misszió kudarcba fulladt.

A kozmonauták a start előtt, a Szojuz-11 kabinjában Forrás: Technet

A Szojuz-10 másfél hónappal korábban, április 23-án állt földkörüli pályára ugyancsak három kozmonautával a fedélzetén, hogy összekapcsolódjon a Szaljut-1-el, és a személyzet átszálljon az űrállomásra. Április 24-én megközelítették a Szaljut-1-et, ám

Vlagyimir Satalov parancsnok és személyzete a sikeres dokkolás ellenére sem tudtak átszállni az űrállomásra,

mivel műszaki hiba miatt nem lehetett kinyitni az ajtót.

A Szaljut-1 űrállomás Forrás: WDR

Az űrállomással összekapcsolt Szojuz-10 öt és félórás együttkeringés után levált a Szaljut-1-ről, majd április 25-én problémamentesen landolt a kazahsztáni Karagandi térségében. Így Dobrovolszkij parancsnokra és személyzetére maradt a történelmi küldetés végrehajtása.

Minden probléma nélkül sikerült a dokkolás

A Szojuz-11 a megközelítési manőver előtt orbitális pályára állt, 185, illetve 217 kilométer közötti magasságtartományban. Másnap, június 7-én néhány apróbb pályakorrekciót kellett elvégezni az űrállomás megközelítése céljából.

A dokkolás pillanatait megörökítő grafika Forrás: Pinterest

Az űrkabin automata üzemmódban közelített a Szaljut-1-hez,

az utolsó száz métert kézi vezérléssel tették meg az űrhajósok.

A legkritikusabb manővert, a dokkolást minden probléma nélkül sikerült végrehajtania Dobrovolszkij parancsnok személyzetének. Az elektromos és hidraulikus berendezések, valamint a zsiliprendszer ellenőrzése után, az űrhajósok - ez alkalommal, sikerrel - kinyitották a beszállóajtót, majd a Szojuz-11 személyzete átszállt az űrállomásra.

A Szojuz-11 kozmonautái sikeresen teljesítették az űrállomással való dokkolást Forrás: Space Fact

A kozmonauták összesen 22 és fél napot töltöttek el a Szaljut-1 fedélzetén. Az űrkutatás történetében ez volt az első alkalom, hogy űrhajósok dolgoztak egy Föld körül keringő űrállomáson.

Kiélezett űrverseny folyt a két nagyhatalom között

Az űrállomás kifejlesztését a szovjet Hold-program leállítása tette lehetővé. Az 1950-es évek végén kibontakozó űrverseny első szakaszát egyértelműen a Szovjetunió nyerte meg.

A Szputnyik-1 műholdat 1957. október 4-én állította pályára a Szovjetunió, az űrverseny élére kerülve ezzel Forrás: Gregory R. Todd

1957. október 4-én pályára állították a Szputnyik-1 műholdat, a történelem első, orbitális pályán keringő mesterséges égitestét, és 1961. április 12-én a Vosztok-1 űrhajó fedélzetén a Szovjetunió juttatta el az első embert is a világűrbe, Jurij Alekszejevics Gagarin személyében.

Gagarin (a kép jobb szélén) Hruscsov szovjet pártfőtitkár (középen) és tartalék társa, Tyitov társaságában, sikeres űrrepülése után Forrás: Wikimedia Commons

A világraszóló sikerekre adandó válaszként, John F. Kennedy elnök alig egy bő hónappal Gagarin űrrepülése után, 1961. május 25-én bejelentette, hogy Amerika az évtized végéig embert küld a Holdra.

Az amerikai elnök bejelentésével a két nagyhatalom között zajló űrverseny új szakaszába érkezett.

Eleinte a szovjetek sem mondtak le arról, hogy az Egyesült Államokat megelőzve ők legyenek az elsők, akik végrehajtják a holdutazást.

Kennedy elnök 1961. május 25-én bejelenti, hogy Amerika még az évtized vége előtt, embert küld a Holdra Forrás: Wikimedia Commons

A Szojuz hordozórakéta kifejlesztése is ezt a célt szolgálta, ám a technikai versenyben ez alkalommal Amerika bizonyult erősebbnek. Miután az Apolló-11 asztronautái, Neil Armstrong és Edwin Aldrin 1969. július 20-án a Holdra léptek,

a szovjet emberes holdutazási program is végleg törlésre került.

Az így felszabaduló pénzt az első űrállomás, a Szaljut-1 megépítésére fordították. A Szaljut-1-et egy Szojuz űrhajó, valamint a katonai Almaz automata űrállomás moduljaiból állították össze.

Szergej Koroljov, a szovjet-orosz űrhajózás atyja (a kép bal szélén) Forrás: Wikimedia Commons

A közel 16 méter hosszú, 4 méter széles, három modulból álló űrállomást 1971. április 19-én, a Szaljut-program keretén belül egy Proton-K típusú hordozórakéta segítségével állították alacsony földkörüli pályára. Az űrállomás beüzemelése második kísérletre, a Szojuz-11 személyzetének sikerült.

Minden a terv szerint történt, mégis három holttest landolt

A Szojuz-11 kozmonautái háromhetes küldetésük során csillagászati és geofizikai megfigyeléseket, valamint orvos-biológiai kísérleteket végeztek az űrállomás fedélzetén. Az űrhajósok június 29-én fejezték be a Szaljut-1-en teljesített missziójukat. Miután átpakoltak a Szojuz-11 kabinjába, lezárták az ajtókat, és elkezdték a leválási manővert.

A Szojuz űrhajók mind a mai napig szolgálatban állnak Forrás: Astronautica

Minden tervszerűen történt, és másnap, június 30-án az űrkabin a repülési terv szerinti időpontban lépett be a magas légkör felső rétegeibe, megkezdve a fékezési és leszállási manővert. Ekkor megszakadt a rádiókapcsolat a földi irányítással, ám emiatt senki sem aggódott, mivel ez a leszállási manőver velejárója volt.

Az aerodinamikai fékezés feltételei rendben voltak, és a fékezőrakéták is kifogástalanul működtek.

A Szojuz-11 miután levált az űrállomásról, rendben hozzákezdett a leszállási manőver előkészítéséhez (a kép illusztráció) Forrás: Space Fact

Az alsó, sűrű légrétegekbe érve automatikusan kinyíltak a fékezőernyők, és a leszállás rendben megtörtént. A földet ért űrkabinhoz siető műszaki személyzetet azonban döbbenetes látvány fogadta, amikor kinyitották a beszállónyílás hermetikusan lezárt ajtaját. Odabent Dobrovolszkij, Pacajev, és Volkov teste élettelenül csüngött a beszíjazott ülésekben.

Mindhárom kozmonauta halott volt.

A kiegyenlítő szelep meghibásodása okozta a végzetes balesetet

A szakemberek azonnal megkezdték a furcsa baleset hatósági kivizsgálását.

Végül, a fedélzeti adatrögzítők kiértékelése vezette nyomra a szakértőket

a rejtélyes haláleset okát illetően. Megállapították, hogy a leszállási manőver közben a kabin kiegyenlítő biztonsági szelepe műszaki hiba miatt kinyitott, és emiatt megfulladtak az űrhajósok.

A technikai személyzetet megdöbbentő látvány fogadta, miután felnyitotta a Szojuz-11 kabinajtaját (a kép illusztráció) Forrás: Space Safety Magazine

A baleset idején a kozmonauták nem viseltek szkafandert,

ami pedig megvédte volna őket. Megjegyzendő, hogy ekkoriban még nem volt kötelező előírás a szkafander viselése a leszállási manőver során .

A három kozmonauta letakart holtteste, miután kiemelték őket a Szojuz-11 kabinjából Forrás:Historical Times

A három kozmonauta halálát okozó baleset okainak feltárása után áttervezték a Szojuz űrhajót, és kötelezően előírták a szkafander viselését mind a start, mind pedig a landolási manőver teljes időszakaszára.

Az eredetileg háromszemélyes Szojuz űrkabint kétfősre redukálták.

A középső ülést ugyanis el kellett távolítani ahhoz, hogy a szkafanderek oxigénellátását biztosító készülékeknek helye legyen.

A Szojuz-11 katasztrófája után áttervezték a típust Forrás: Space Fact

Az elektromos rendszer egyszerűsítése céljából a napenergiás energiaellátást akkumulátorosra cserélték. Ez ugyan a korábbiakhoz képest lecsökkentette a Szojuz űrhajók repülési idejét, de mivel ezeket az űrhajókat elsősorban az űrállomások kiszolgálására tervezték, nem pedig hosszú idejű űrrepülésekre, mindez nem jelentett különösebb problémát.

A Szojuz-11 három űrhajósának felravatalozott holtteste a moszkvai Vörös-téren, az állami dísztemetésen Forrás: Astronautica

A Szojuz űrhajócsalád mind a mai napig szolgálatban áll.

Az amerikai űrsikló-program befejezése óta kizárólag ez a jól bevált és megbízható típus látja el a Nemzetközi Űrállomás kiszolgálását. A Szojuz-11 kozmonautáit a Kreml falába, a szovjet-orosz hősök hagyományos panteonjába temették, Jurij Gagarin síremléke mellé.