Múltkori cikkünkben már bemutattuk a bizarr küllemű arcnélküli halat, melyről azt írták a kutatók, hogy
„nincs szeme vagy látható orra és a szája alul helyezkedik el".
Ilyen nagy mélységekben olyan sötét van, hogy az élőlényeknek gyakran nincs szemük, vagy biolumineszcencia segítségével maguk állítják elő a „világítást".
Az újabb felfedezés mellet azonban még az arcnélküli hal is kifejezetten szépnek tűnik.
A mélytengerben uralkodó körülmények – nagy nyomás, sötétség stb. – teljesen eltérnek a felszíniektől. Ennek következtében az ott élő állatok sokszor torzaknak tűnnek a szemünkben, holott kiválóan alkalmazkodtak az egyedülálló környezetükhöz.
Ilyen a vak tengeri kígyóhal, amely inkább hasonlít valamilyen idegen bolygóról származó lepke hernyójára semmint halra. Átlátszó bőrével, fejletlen izomzatával, kopoltyújával és csontvázával (amely csak részben keményedett meg), ez a vak hal látszólag az evolúció csődje.
De abban a környezetben, ahol nincs fény és kevés az élelem, a kígyóhal egyszerűen a legjobbat hozza ki a lehetőségekből.