„Ez a Föld legkevésbé felderített környezete" – mondta Tim O'Hara az AFP hírügynökségnek. O'Hara, a Victoriai Múzeum munkatársa a vezető kutató a The Investigator kutatóhajó fedélzetén.
Élénkvörös, tüskés sziklarákok, felfújt tengeri varangyok, vak tengeri pókok és mélytengeri angolnák kerültek a gyűjtőhálóba azóta, hogy a kutatók május 15-én elindultak útjukra a tasmaniai Launcestonból észak felé a Korall-tengeren.
Az úton találkoztak egy furcsa arcnélküli hallal, amelyről korábban egyszer tettek említést, a HMS Challenger úttörő tudományos csoportja 1873-ban. Ők Pápua-Új-Guinea partjainál figyelték meg az állatot.
„Nincs szeme vagy látható orra és a szája alul helyezkedik el" – mondta O'Hara. Ilyen nagy mélységekben olyan sötét van, hogy az élőlényeknek gyakran nincs szemük, vagy biolumineszcencia segítségével maguk állítják elő a „világítást".
Másik érdekes lelet egy ragadozó szivacs volt, amely halálos szilíciumtüskékkel van felfegyverkezve. A tépőzárhoz hasonló tüskékkel apró rákokat fog el, majd lassan megemészti őket ott, ahol csapdába estek. Ez a módszer jelentősen különbözik a legtöbb mélytengeri szivacs táplálkozásától. Ezek általában baktériumokat és más egysejtű szervezeteket szűrnek ki az elhaladó áramlatokból.
„27 kutató utazik a fedélzeten, akik mind szakterületük vezető szakemberei, és ők azt mondták nekem, hogy az általunk talált lények nagyjából egyharmada új faj" – mondta O'Hara. A kutatók eddig már több ezer mintát gyűjtöttek be, és még két hét hátravan az útból.