A Sattahip Naval Base Thaiföld legnagyobb haditengerészeti bázisa. A sattahipi hadikikötő a nagy múltú, és jelenleg 130 felszíni egységből álló Thai Királyi Haditengerészet kiemelten fontos támaszpontja. A bázison szolgáló haditengerészeknek újabban egy nem várt, és nem is a tenger felől érkező „ellenséggel" kell felvenniük a küzdelmet.
Sattahip a thai fővárostól, Bangkoktól délkeletre, a Sziámi-öböl csücskében fekszik, nem messze a híres üdülővárostól, Pattajától.
A várost övező dzsungel, más állatfajok mellett a Sziámi-félszigeten igen elterjedtnek számító majmok, a közönséges makákók (Macaca fascicularis) hazája.
Az elmúlt évek nagy építkezései, így többek között a haditengerészeti bázis bővítése a dzsungeltől vett el újabb területeket.
A makákók emiatt egyre jobban rákaptak a városi "életmódra",
ami többek között könnyen megszerezhető élelemforrást jelent az állatok számára.
A makákó inváziót nem úszta meg a Thai Királyi Haditengerészet sem; az utóbbi időben egyre nagyobb számmal lepik el a majmok a sattahip-i támaszpont területét.
Az ember közelségét megszokott állatok egyre vakmerőbbé válnak.
A majomhordák a támaszpont területén komolyan akadályozzák a forgalmat, betörnek az irodákba, szétszórják a dokumentumokat, és megrágják a vezetékeket. Élelem után kutatva bemásznak a raktárakba, és megdézsmálják a katonáknak szánt élelmiszerkészleteket.
A sattahipi haditengerészeti bázison a majmok inváziója miatt áldatlan állapotok alakultak ki.
Okosak, de problémát jelentenek. Elegem van belőlük!"
- fakadt ki a bázis parancsnoka a Wall Street Journal tudósítójának. A zoológusok tízezerre becsülik a bázis közvetlen közelében élő makákó populáció egyedszámát. Az állatok az eredeti élőhelyüknek számító erdős területek zsugorodása miatt hódítják meg a lakott környeztet.
A haditengerészeti kikötőben olyan nagy problémát okoznak az ott megtelepedett majmok, hogy
a hadsereg zoológus szakértők bevonásával vizsgálja a probléma felszámolásának lehetőségeit.
A legfontosabb feladatnak a majompopuláció további elszaporodásának megakadályozását tartják.
Ezzel kapcsolatban vetődött fel a hímek sterilizálásának ötlete, amelyet nem a hagyományos ivartalanítással, hanem a hím majmok ondóvezetékeinek elkötésével hajtanának végre. A tervezett beavatkozás sikere azonban több szempontból is kétséges. Egyrészt olyan nagyszámú majomról van szó, hogy valamennyi hím egyed befogása és sterilizálása szinte lehetetlen feladat.
Másrészt a katonáknak számolniuk kell a természetvédő szervezetek tiltakozásával is.
Alternatív megoldás lehet a bázis környékén megtelepedett majmok összegyűjtése
és áttelepítése a távolabbi dzsungelekbe. A majmok befogása és áttelepítése azonban szintén komplikált és költséges művelet. Miközben a haditengerészeti vezetők a megoldást keresik, tovább tart a kéretlen látogatók garázdálkodása a támaszponton.
A közönséges makákó a keskenyorrú (óvilági) majmok alrendjébe (Catarrhini), és a cerkóffélék családjába (Cercopithecidae) tartozó főemlős. Eredeti élőhelye Indokína, a Fülöp -, és a Szunda-szigetek, valamint az indiai-óceáni Nicobar-szigetcsoport.
A faj azonban már meghonosodott Mauritiuson, sőt, a csendes-óceáni Palau-szigetekre, valamint Dél-Kínába is behurcolták.
A makákók általában vegyes, 10-100 fős hordákban élnek. Annak ellenére, hogy fán lakó életmódot folytatnak, otthonosan mozognak a talajon, sőt még a vízben is. A majmok világán belül egyedi szokásuk, hogy az árapály-övben rendszeresen begázolnak a tengerbe, rákokat, kagylókat, és kisebb halakat zsákmányolnak.
A közönséges makákóknak rendkívül jó az alkalmazkodóképességük, erre vezethető vissza jelenlétük a délkelet-ázsiai városokban is. Egyes településeken annyira elszaporodtak, hogy a kártételük is jelentősnek számít, főleg amikor csapatokban fosztogatják az ültetvényeket.
Egyes kultúrákban, így például a hinduknál szent állatként tiszteleik, ami elősegíti egyes vidékeken, például az indonéziai Balin tömeges elszaporodásukat.