Hatalmas cápaszörny akadt horogra Ausztráliában

A támadási statisztikák nem igazolják a cápáktól való félelmet

A három, emberre nézve potenciálisan legveszedelmesebbnek tartott cápafaj, a nagy fehér, a tigris, és a bikacápa közül utóbbi a legkisebb. Az átlagosan két és fél, három méter hosszú, ám a legerősebb harapással rendelkező ragadozó egy ritka nagy, több mint négy és félméteres példánya akadt horogra az ausztráliai Új-Dél-Wales vizein.

Minden eddiginél nagyobb bikacápa akadt horogra

Az Offshore Fishing NSW horgászszervezet osztotta meg Facebook oldalán azt a fotót, amelyen egy, az átlagnál sokkal nagyobb bikacápa látható. Az óriási ragadozó az ausztráliai Új-Dél-Wales tartományban található New Castle partjainál akadt horogra. Kifogása előtt másoknak is szemet szúrt a környék part menti sekély vizeiben cirkáló hatalmas bikacápa.

Minden eddiginél nagyobbnak tűnő példány akadt a halász horgára Forrás: Offshore Fishing NSW/Facebook

Egy szemtanú, Richard Benson elmondta, nagy valószínűséggel ezt az óriást látta Salts Bay vizein, amint éppen egy márna rajra támadt.

Az állat teljes testhossza 4,5 méter, és ezzel nagyobb, mint az eddigi rekordernek számító, és a Dél-afrikai Köztársaság indiai-óceáni partvidékén 2009-ben kifogott 4,2 méter hosszú bikacápa volt.

A fogás azonban nem váltott ki osztatlan elismerést,

többen is megkérdőjelezték az ilyen típusú sporthorgászat értelmét.

A képmontázs jól szemlélteti a kifogott cápa óriási méretét a horgászhoz viszonyítva. A montázs jobb szélén egy bikacápa látható Forrás: Offshore Fishing NSW

„ Ha a cápáknak valóban természetes prédái lennénk, akkor úgy hullanánk mint a legyek, hiszen naponta milliók mennek a vízbe" – kommentálta a fogást egy helyi búvár, Scott Monch.

Ezt a vélekedést a támadási statisztikák is messzemenően alátámasztják,

hiszen éves átlagban 70-80 cápatámadást regisztrálnak világszerte, amelyből 5-10 a halálos esetek átlaga. (A közelmúltban volt olyan év is, amikor nem történt halálos kimenetelű cápatámadás.)

A támadási statisztikák nem igazolják a cápáktól való félelmet Forrás: Elter Tamás

Ehhez képest – ugyancsak éves átlagban – nagyságrenddel több ember veszti életét kígyómarás miatt ( átlag 50 ezer áldozat), kutyaharapás következtében (átlag 20 ezer ember), de még víziló, sőt, szarvasmarha-támadásban is.

Potenciális veszélyt jelent a legagresszívabb cápafaj

A bikacápát (Carcharhinus leucas) a kékcápa-alakúak rendjébe (Carcharhiniformes) tartozó, és összesen 49 cápafajt magába foglaló kékcápafélék családjába (Carcharhinidae) sorolják. A kifejlett egyedek közül a hímek a kisebbek, amelyek átlagos mérete 1,6 -2,2 méter, az ennél nagyobb nőstények testhosszúsága pedig 1,8 -3,2 méter körül mozog.

Az igen agresszív faj hírében álló bikacápa a búvárokkal szemben általában közömbösen viselkedik Forrás: Luis Javier Sandoval/Pro Dive Mexico

A három és fél méternél hosszabb példányok igen ritkák,

a 4 métert elérő, vagy ezt meghaladó testhosszal rendelkező egyedek pedig extrém ritkának számítanak. A bikacápát tartják a legagresszívebb cápafajnak. Az emberre is potenciális veszélyt jelentő sekélyvízi ragadozó kozmopolita faj, a világtenger legtöbb trópusi, illetve szubtrópusi partszakaszán előfordul.

A bikacápa elterjedtségét bemutató térkép Forrás: Blue Wildreness, Kwazulu-Natal, South Africa

Az indopacifikus régióban a kelet-afrikai partvidéken különösen gyakori, Szomáliától Dél-Afrikáig. Amíg azonban a szuperhalin (túl sós vizű) Perzsa-öbölben például honos fajnak számít , ahol gyakran felúszik a Tigris és az Eufrátesz folyamokon, addig a Vörös-tengerből hiányzik. Az indopacifikus térségben a Kaliforniai-öböl és a perui partvidék jelenti elterjedésének keleti határát.

A bikacápa kifejezetten sekély vízi faj Forrás: Pinterest

Az atlanti régióban a karibi-térségben közönségesnek számít;

a meleg Golf-áramlatot követve egészen New Jerseyig felúszik.

A kelet-atlanti partvidéken Marokkótól a Guineai-öbölig számít honosnak.

Jól alkalmazkodik az édesvízhez

A bikacápa kifejezetten sekélyvízi faj, amely egy-két méteres vízmélységtől legfeljebb 30-40 méter mélységig fordul elő.

A faj egyedi tulajdonsága, hogy képes elviselni az egészen szélsőséges sótartalom ingadozást,

sőt jól adaptálódik az édesvízhez is. Különös előszeretettel keresi fel a folyótorkolatok csökkentsós, és a behordott üledéktől zavaros vizeit.

A bikacápa prédáját általában rajhalak alkotják Forrás: Bull Sharks

Szívesen beúszik a nagyobb folyamokba, e szokásával függ össze például, hogy Dél-Afrikában zambézi cápaként emlegetik.

Az atlantikumban sem ismeretlen ez a szokása;

az eddigi távolsági rekorder bikacápát az Amazonasban fogták ki, a torkolatvidéktől 4000 kilométer távolságra, de gyakran felúszik a Mississippin is.

A bikacápa felső állkapocsban ülő háromszög alakú fűrészezett szélű fogazata Forrás: Elter Tamás archívuma

A közép-amerikai Nicaragua-tóban él egy teljesen limnikus, azaz az édesvízi körülményekhez adaptálódott csoportjuk. A bikacápa meglehetősen agresszív, és annak ellenére, hogy elsősorban rajhalak alkotják a táplálékát, megtámadja a méretesebb tengeri állatokat, sőt időnként az embert is.

Hasig érő vízbe is kiúszik

A bikacápa elsősorban a sekély vízben fürdőzők számára lehet veszedelmes,

ugyanis akár hasig érő egyméteres vízbe is kiúszik.

Az ISAF (International Shark Attack File) összesítése szerint, eddig 100 olyan támadás ismert, amelynek hátterében dokumentálhatóan a bikacápa állt, és ebből 27 eset végződött halállal.

A bikacápa általában hátulról és a lábak felől támad az emberre Forrás: Elter Tamás archívuma

A sekély, partközeli felszíni vizeken jóval gyakoribbak a bikacápa támadások, mint a víz alatt,

ezt a légzőkészülékes búvárok tapasztalatai, és a statisztikai adatok egyaránt alátámasztják. Búvárok elleni regisztrált támadásból 4 ismert, az is igaz, hogy ebből három volt halálos kimenetelű. Búvár ellen az utolsó, halállal végződött bikacápa támadás a Bahama-szigeteki híres cápás merülőhelyen, a Tiger Beach-en történt, 2008. február 24-én.

A bikacápa kézből való etetése nem minden kockázat nélküli mutatvány Forrás: Origo

Az áldozatot, Markus Groh osztrák légzőkészülékes búvárt, a combján marta meg etetés alatt egy bikacápa. A bécsi illetőségű búvárnak olyan súlyos volt a sérülése, hogy a heveny kivérzés miatt életét vesztette.

Ennél erősebben egyetlen cápa sem harap

A bikacápa rendelkezik a legerősebb harapással,

a harapás ereje elérheti a 4,2 tonna/cm2 harapáserőt.

Csupán összehasonlításként: ugyanez az érték a nagy fehér cápánál (Carcharodon carcharias) 1,6 tonna/cm2.

A bikacápa egyike a legagresszívebb cápafajoknak Forrás: Elter Tamás archívuma

A bikacápa harapása lapos, háromszög alakú, és fűrészes szélű fogazatának köszönhetően különösen mély, és erősen roncsolt sérüléseket ejthet. A faj nem számít veszélyeztetettnek, és jelenleg nem is áll védelem alatt.