Nőies férfiak és férfias nők: nem genderek, hanem vikingek
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Szerették a luxuscikkeket, és divatosan öltözködtek. A férfiak nőiesek, míg a nők férfiasak voltak. Lehettek szőkék, vörösek, de sötét hajúak is. Manapság gyakran mosódnak össze a legendák és a valóság képei, ahogy egyre több figyelem irányul az ősi viking harcosokra.
Nem voltak piszkos és ápolatlan barbárok
Valamiért a legtöbben úgy látják maguk előtt a vikingeket, mint akik mosolygós, ám durva harcosok, akiknek a szája sarkából még egy kis hab is előbukkan.
A népi kultúra valamiért kissé „mocskosan" ábrázolja őket.
„Számos régészeti lelet csipeszeket, fésűket, körömreszelőket, fültisztító pálcikákat és fogpiszkálókat tárt fel a viking korból" – mondja Louise Kæmpe Henriksen, a Roskilde Viking Hajmúzeumának kurátora. – „A leletek szerint a tisztaság sokat jelent a vikingek számára, és a középkori Angliában írott források is ezt a nézetet támasztják alá."
Azt, hogy a népszerű ám téves vélekedéssel szemben a vikingek egyáltalán nem „koszos barbárok" voltak, több középkori forrás is megerősíti. „Vagy meghódították vagy már tervezték elfoglalni az ország legjobb városait" – írja 1220-as krónikájában John of Wallingford, miután a vikingek leigázták Angliát. – „Közben számtalan furcsa pillanatot okozott a meghódított területek lakosainak, hogy a vikingek vitték magukkal az olyan szokásaikat is, mint például a hajnali fésülködési rituálé vagy épp a szombati fürdések. Emellett igen gyakran cserélték a ruhájukat és ezekkel a jelenségekkel gyakran felhívták magukra a figyelmet."
Ráadásul szokásaik több esetben rendkívül szimpatikussá váltak az őslakosok körében,
és a viking férfiak így tudták meggyőzni a nemesek leányait, hogy azok a szeretőik legyenek.
Divatos volt a hosszú bajusz
A vikingeknek azonban nem volt elegendő hogy tiszták legyenek. A hajukat is gondosan megtervezték. „A képforrásokból tudjuk, hogy a vikingeknek szépen ápolt szakálla és mindig jól tervezett frizurája volt – teszi hozzá John of Wallingford. – „A férfiak hosszabb bajuszt és rövid hajat növesztettek, de a szakálluk lehetett rövid és hosszú is, ám közös jellemzőjük volt a jól ápoltság és borotválkozás." Ezt a viking férfiakról szóló leírást is több forrás is támogatja.
Az egyik egy faragott férfifej, amit az Oseberg-hajó temetőinél találtak Norvégiában.
A férfi ápolt hajat és elegáns, hosszú bajuszt visel, amely összeért a szakállával, de nem fedte be az arcát.
Ez nyilvánvalóan egy klasszikus körszakállt takar. Egy másik forrás arra a névtelen, régi angol levélre hivatkozik, amelyben egy férfi arra figyelmezteti testvérét, hogy kövesse az angolszász gyakorlatot, és ne járjon „dán módon borotvált nyakkal és vak szemmel".
A nők általában hosszú hajat viseltek, melyet a tarkón összecsomóztak, majd ezt egy színes szalaggal kötötték át, amit belefontak a hajukba. Ehhez a hajviselethez általában egy főkötő vagy sál is társult.
A szarvas sisakot csak az Asterixben viseltek
Ha a vikingeket rajzfilmekben, képregényekben vagy filmekben látjuk, gyakran olyan sisakkal ábrázolják őket, amelyet két szarv díszít. Ám a nem képzeletszülte vikingek több okból sem viselték ezeket a fejfedőket.
Egy igazi harci helyzetben például a tülkök, szarvak nem lettek volna túlzottan praktikusak,
mivel harc vagy épp zsákmányszerzés közben bármibe beleakadhattak.
Harcban a valódi vikingek védősisakokat használtak, és kardokkal illetve lándzsákkal voltak felfegyverkezve. Az Asterix-sisakos ábrázolás csak a 19. század végétől kezdett elterjedni a skandináv harcosokról a népszerű Wagner-opera nyomán, amelyben a gonosztevők pont ilyen sisakokat viseltek.
A fegyverek fejezték ki a viking harcos rangját
A fegyverek a harcosok gazdagságát, társadalmi helyzetét is jelképezték. A kis fejszék és kések alapvetően mindenki számára elérhető szerszámok voltak,
míg a lándzsákat és kardokat csak az elit engedhette meg magának.
„Igen magas rangot kellett betölteni ahhoz a viking társadalomban, hogy valakit a kardjával együtt helyezzenek végső nyugalomra" – mondja Peter Pentz viking fegyverszakértő, a Dán Nemzeti Múzeum kurátora.
„A közönséges vikinget fejszével és késsel temették el, bár azt nem tudjuk, hogy ezeket fegyverként vagy eszközként használták, mert az előkerült leleteket ugyanúgy használhatták faágak vágására, mint gyilkolásra. A kardot viszont egészen más presztízzsel társították." A kard mellett a vikingek nyilat illetve hegyes lándzsát használtak, de több esetben találtak a sírokban kerek pajzsokat is, amelyeket a társadalmi rangtól függően bőr, vagy egyszerű festés borított.
Bizony gyakran fájt a vikingek háta is
A mai ember vikingekről alkotott romantikus képe alapján talán nehéz elképzelni , hogy az egykor élt vikingek is pontosan úgy néztek ki, mint a mai ember. Na jó, egy árnyalatnyival azért mégis másként. A régészeti feltárások tanulsága szerint a vikingek anatómiája nagyon hasonló volt a miénkhez azzal az eltéréssel, hogy
az ősi dánok átlagosan nyolc-tíz centiméterrel voltak alacsonyabbak a ma élő rokonaiknál.
Louise Kæmpe Henriksen úgy véli, hogy a harcosok testalkatát kemény fizikai munkával edzették.
„Azt feltételezzük, hogy az ősi vikingek rendkívüli izomzattal rendelkeztek és megjelenésük is a kemény munkát tükrözte" – mondja. – „Szinte valamennyi viking küzdött két nagyon kellemetlen betegséggel: egyrészt az osteoarthritis, azaz az ízületi bántalmak jellemezték mindennapjaikat, másrészt pedig fogászai problémákkal is küzdöttek."
„Miközben a vikingek folyamatosan hódították meg a világot, az ételek széles választékát zsákmányolták – tette hozzá Lise Lock Harvig, a Koppenhágai Egyetem Törvényszéki Orvostudományi Tanszék antropológiai régésze, aki az ősi sírokból származó csontvázakat vizsgálja. – „Ennek ellenére sem táplálkoztak túl egészségesen, és talán ennek tudható be az is, hogy a gyerekeik elég lassan fejlődtek, és nem is nőttek túl magasra."
A viking nők férfias arcéllel rendelkeztek
A régészeti feltárások arra is rámutattak, hogy
a férfiak koponyái kissé nőiesebbek, a hölgyeké viszont valamennyivel férfiasabbak volt annál, amit ma látunk.
„Őszintén szólva gyakran elég nehéz pontosan meghatározni a viking korszakból talált csontvázak nemét" – mondja Harvig. – „Ez főként a koponyák miatt okoz problémát, a nőiesebb, illetve férfiasabb formák miatt.
Természetesen ez nem az összes csontvázra vonatkozik, de jelentős részükre igaz." Harvig azt is hozzáteszi, hogy a viking nők gyakran hangsúlyos állkapocscsonttal és szemöldökkel rendelkeztek, míg a férfiaknál ezek az anatómiai jellemzők inkább nőiesebbnek számítottak. A régészeknek ezért nehéz néha a dolguk, amikor a koponya alapján próbálják meghatározni az ősi csontmaradványok nemét.
Valamennyi vörös démon volt?
A feltárt csontvázakon talált bőrmaradványok nagyon hasonlítanak a ma élő dánok többségének bőréhez. A genetikai vizsgálatok azt is kimutatták, hogy bár a mondák világa szinte mindig vörös hajjal ábrázolja a vikingeket,
akadtak köztük szőkék, sőt sötét hajúak is.
Csakúgy, mint ahogy ezt a Vikingek című nagysikerű sorozatban láthatjuk. A szőke vikingek elsősorban Észak-Skandináviában, a mai Stockholm környékén éltek, míg az ország nyugati részén és Dániában inkább a vörös hajúak éltek.
Persze nem volt mindenki skandináv származású a viking társadalomban. Harvig ezt azzal magyarázza, hogy az akkori Dániában több kultúra is keveredett. „Az ír évkönyvekben a dán és norvég származású vikingeket „sötét bőrűeknek és gyönyörű szőkéknek" titulálták" – írja Louise Kæmpe Henriksen, a kortárs ír „dubgaill" és „finngaill" kifejezések kapcsán.
Előbbit a vikingek újonnan érkezett rivális csoportjaira, utóbbit a hosszú időt Írországban töltött harcosokra használták.
A Dán Nemzeti Múzeum szerint a tudományos körökben folyamatos vita folyik e szavak pontos jelentéséről.
Kész divatguruk - A vikingek értékelték a színeket, mintákat
Nem véletlen, hogy a vikingek ruházati stílusát szinte az egész világon csodálták. A régi, korabeli ábrázolások és rajzok is
mind-mind pozitív benyomást keltenek az öltözködési szokásaikkal kapcsolatban.
„Az angolszász viking királyt, Nagy Knutot az 1030-as évektől jól ápolt és elegánsan öltözött férfiként ábrázolják hegyes cipővel, szalagokkal díszített zoknival, csinos nadrággal és térdig érő tunikával, valamint egy sikkes köpennyel" – mondja Henriksen.
– „A vikingek szemlátomást értékelték a színeket és mintákat, de a divat régiónként változott. Viszont az, hogy miként nézett ki pontosan eme ősi nép mindennapi viselete, a mai napig rejtély számunkra."
„A vikingek ruházatának nagy része a múlt homályába vész, és az elképzeléseink azokon a tárgyakon és textíliákon alapul, melyeket a sírokban találtunk" – mutat rá Ulla Mannering, a Dán Nemzeti Múzeum Textilkutató Központja Dán Nemzeti Kutatási Alapítványának régésze.
– „A ruházatot ráadásul nagyon nehéz pontosan rekonstruálni, és azt sem tudhatjuk, hogy a vikingekkel együtt eltemetett ruhadarabok ugyanolyanok voltak-e, mint amiket hétköznapokon viseltek."
Heveder fogta össze a nők ruháját
A kutatók egyet biztosan tudnak: a férfi és a női öltözékek között nagy különbségeket találhatunk. A hölgyek a viking korban hosszú, földig érő ruhákat viseltek.
A régészek számos övcsatot találtak a sírokban, ami azt jelzi, hogy a nők egyfajta hámruhát viseltek,
amelyeket a két vállnál egy-egy hevederszerű eszköz tartott.
Más leletek viszont arra utalnak, hogy a nők úgymond „beépített" ujjú ruhákat viseltek, olyanokat, amelyeket már a mai viselethez hasonlóan varrtak meg. A kétrétegű ruha belsejében egy vászonlap kapott helyet, egyfajta alsószoknyaként. A külső ruhákat általában meleg de tartós anyagból, legtöbbször gyapjúból készítették.
Mindent tudtak, amit a luxusról és a színekről tudni kell
A férfiak elsősorban ugyanazokat az anyagokat viselték nagy előszeretettel, mint a nők. A kétrétegű öltözet náluk is egy belső vászonbélésből állt, ami leggyakrabban egy hosszú inget jelentett, amelyre tipikusan gyapjúkabátot húztak.
Természetesen a viking férfiak nadrágot viseltek,
ami lehetett hosszabb vagy rövidebb is, de jellemzően többnyire térdig ért.
A vikingek mindent tudtak a színekről és a luxusról" – mondja Mannering. – „A legkedveltebb színnek a kék és a piros számított ebben a korszakban, ráadásul a férfiak és nők általában mintás, színes ruhát viseltek, rávarrt szalagokkal." Hozzáteszi, hogy a régészeknek sikerült az egész színpalettát felölelő leletekre bukkanniuk a feltárások során.
A vikingek jól ismerték az olyan luxuscikkeket, mint a selyem vagy éppen az ezüst és arany szállal varrt kelméket. Természetesen ezeket az exkluzív szöveteket nem a köznép, hanem csak a viking elit néhány tagja viselhette.
Túlélhető egy kardhegy is a csípőben
Azt egy pillanatig sem kérdőjelezi meg senki, hogy a vikingek izmosak voltak. Testalkatukat a gazdálkodói, fizikai munka, máskor pedig a harci kiképzés és a csaták edzették.
Sérüléseiket és sebeiket azonban nehezen mutatják meg az ősi csontvázak,
amelyeken a test felszínét ért vágások például egyáltalán nem látszanak.
„Néhány viking férfi csontvázában találtak például kardhegyet, és a harci sérülést az alany egészen biztosan túlélte, majd láthatóan ezzel élte tovább a mindennapjait" – mondja Harvig. – „A csontvázakon talált nagyobb károsodás sem ritkaság, amiből arra következtetünk, hogy némelyik viking igen csúnya hegekkel járhatott. Ennek az az oka, hogy akkoriban nem rendelkeztek a sebek és sérülések hatékony kezelésének mai, modern módszereivel."