„Vidám” horrormesékkel nevelték a gyerekeket a 19. században

Struwwelpeter
Az újjlevágó szabó az Ollókezű Edward őse
Vágólapra másolva!
Mai szemmel nézve minden jóérzésű szülő elborzad Hoffmann nevelő célzattal írt gyerekmeséitől. Válogatott borzalmak, például az ujjszopás miatt levágott hüvelykujj, a levesevés megtagadása miatti csonttá fogyás és hasonlók szerepelnek benne. Még szörnyűbb a dolog, ha tudjuk, hogy eredetileg mindezt egy hároméves gyereknek írták.
Vágólapra másolva!

Dr. Heinrich Hoffmann, a frankfurti elmegyógyintézet főorvosa 1845 karácsonyára mesekönyvet írt versben, hozzá ijesztő illusztrációkkal kedveskedett hároméves Carl fiának. (Heinrich Hoffmann nem tévesztendő össze a korábban élt, híres névrokonával, E. T. A. Hoffmann-nal, akinek egyik leghíresebb története a Diótörő, és meséiből Offenbach írt operát.)

Hátborzongató nevelő mesék

A német gyerekkönyv leghíresebb figurája

Struwwelpeter (a magyar fordításban Kócos Peti),

akinek a neve adta a könyv címét. Hoffmann rövid, verses, illusztrált formában hat (amelyet a későbbi kiadásokban kilencre bővítettek) hátborzongató, az erkölcsös életre nevelő történetet ír le.

Struwwelpeter személyesen Forrás: Wikisource

Az egyikben egy fiú teljesen lefogy és meghal, miután visszautasítja a levesét, egy másik a kutyaharapás okozta fájdalomtól ágynak esik, ugyanis rosszul bánt egy kutyával és az bosszút áll rajta. Egy újabb „rossz gyerek"

sokat szopta a hüvelykujját, ezért levágták azt

(az ítéletet végrehajtó szabó figurájából ered az Ollókezű Edward története), Kócos Peti bűne pedig az, hogy nem vágja le a körmét, nem fürdik és nem fésülködik. Büntetése határozott és kegyetlen: mindenki gúnyolja és kiközösíti őt, azaz megvonják tőle a szeretetet.

A levesevést megtagadó fiú Forrás: Wikisource

A szerecsenfiú története

Ezenkívül van benne egy történet a gonosz vadászról, akinek a nyúl ellopja a puskáját, hogy megleckéztesse.

A nyúl viszi a puskát Forrás: Wikisource

A kötet mai szemmel nézve talán egyik legérdekesebb története a szerecsenen gúnyolódó fehér gyerekek sorsa. Őket egyenesen a Mikulás bünteti meg. A pozitív mondanivaló ellenére ezt a történetet később sokat bírálták a nyelvezete és a fekete fiú ágyékkötős ábrázolása miatt (a fehér fiúk rendes európai öltözete mellett).

Részlet a szerecsenfiú történetéből

"A Mikulás felforrt dühében,
Ezt láthatod itt a képen.
Megragadta a három gyereket,
Karjukat, fejüket, zekéjüket, mellényüket,
Akik már nem oldhattak kereket.
Bemártja a tintába őket,
Vilmos és Lalkó nyekergett,
Hiába kért Gáspár segítséget.
Tetőtől talpig tintásan
Kerülnek elő mindhárman.


Itt láthatod, mily feketék lettek,
Feketébbek, mint a szerecsen gyerek!
Napsütésben menetel most a fura kis csapat:
Elől a mór, mögötte meg három pacni szalad.
S ha nem nevetnek oly gúnyosan,
A régi színük máig megvan."
(Fordította: ELTE team)

Vékonyka kötet

Hoffmann eredetileg hosszú és nem igazán találó címet adott a könyvnek:

Lustige Geschichten und drollige Bilder mit 15 schön kolorirten Tafeln für Kinder von 3–6 Jahren (Vidám történetek és mulatságos képek 15 színes táblával, 3-6 éves gyerekek számára),

de később csak Struwwelpeter (magyarul Kócos Peti és más mesék) néven jelentették meg a művet.

Az ujjlevágó szabó az Ollókezű Edward őse Forrás: Wikisource

Maga a könyv vékonyka, összesen 15 lapból áll, amelynek csak az egyik oldalára nyomtattak, a másikat üresen hagyták. Hoffmann beszámolója szerint karácsonyi ajándékként állította össze a könyvet hároméves fia számára. Egy kortárs emlékei szerint azonban a könyv keletkezése korántsem volt ennyire spontán: az orvos többször is bevetette a történeteket fiatal betegei kezelésében.

Számtalan kiadást élt meg

Hoffmann könyvklubbeli barátai – akiknek volt némi ráhatásuk a német könyvkiadásra – buzdították a szerzőt, hogy tegye hozzáférhetővé a művét a nagyközönség számára is. Az első kiadás legalább 1500 (lehet, hogy 3000) példányban jelent meg, és két év alatt elfogyott. A második kiadásban több változtatást hajtottak végre az eredeti rajzokon.

A gonosz kutyabántalmazó Forrás: Wikisource

A későbbi kiadásokban tovább finomították az illusztrációkat, Kócos Petit tették a címlapra és további történeteket fűztek a könyvhöz.

A kötet történetei németül és magyarul a Magyarul Bábelben oldalon érhetők el. Az első kiadás teljes szövege és illusztrációs anyaga a Wikisource-on, a bővített, átdolgozott verzió a Project Gutenberg oldalon található meg.