Egy lépéssel közelebb a második Föld megtalálásához

Vágólapra másolva!

219 új bolygójelöltet tartalmaz a NASA Kepler űrteleszkópjának most nyilvánosságra hozott friss katalógusa. A potenciális planéták közül 10 Föld-nagyságú, ráadásul csillaguk lakhatósági zónájában keringenek, ami azt jelenti, hogy a folyékony víz jelenléte sem kizárható rajtuk.

Stvorecz Adrián

Vágólapra másolva!

csillagászat Univerzum űrteleszkóp planéta Világegyetem bolygó NASA Kepler-űrtávcső szuperföldek világűr űrtávcső további kutatások szükségesek Föld űrkutatás

Az adatokat a bolygóvadász Kepler űrteleszkóp szolgáltatta, amely 2009 márciusa és 2013 májusa között nagyjából 145 ezer Nap-típusú csillagot azonosított a Hattyú csillagképben. Ez első hallásra biztatónak tűnik, ám hiába keringhetnek lakható égitestek körülöttük, a mi életünkben biztosan nem jutunk el ezekbe a távoli, több százezer fényévre fekvő világokba.

Felmerülhet tehát a kérdés, mi haszna van akkor kémlelni a kozmosz távoli tartományait? Nagyon is sok, állítják a kutatók, ugyanis az adatok alapján következtetni lehet arra, pontosan milyen gyakoriak a Föld-szerű bolygók és milyen eséllyel találhatunk rá a lehetséges földön kívüli életre.

Fogtuk a teleszkópunkat és megszámoltuk, hány Földhöz hasonló planéta van az égbolt e részén"

– mondta a NASA sajtótájékoztatóján Susan Thompson, a SETI egyik munkatársa, a Kepler kutatómunkájában részt vevő szakember.

A 10 új jelölttel immár 49-re nőtt azon potenciális planéták száma, amelyek alkalmasak lehetnek az élet hordozására, állítja a csillagász.

Nem csak a távolságon múlik az élet jelenléte

A bejelentésen a kutatók nem árultak el sokat a 10 ígéretes planétajelöltről. Mindössze annyit tudni, hogy durván akkorák, mint szülőbolygónk és a csillaguk lakhatósági zónájában keringenek, vagyis nagy valószínűséggel folyékony víz van a felszínűkön.

Ez persze messze nem garancia arra, hogy az élet virágozna rajtuk, a csillagtól való távolság mellett még sok egyéb tényező befolyásolja a lakhatóságot.

Szükség van például stabil atmoszférára, lemeztektonikai folyamatokra vagy arra, hogy az adott planéta ne legyen kötött tengelyforgású, azaz ne mindig ugyanazt az arcát mutassa a csillaga felé.

A legújabb adatokból kiindulva a Kepler-küldetésben dolgozó kutatók úgy gondolják, még számtalan Föld-szerű bolygó vár felfedezésre, ugyanis a NASA űrteleszkópja nem képes minden égitestet kiszúrni.

Ha egy planéta elhalad a csillaga előtt, akkor kitakar valamennyit annak fényéből, és e fényességváltozás alapján következtetnek a szakemberek a megfigyelt bolygó létére és méretére. Ezt a bolygókeresési metódust - melyet tranzitmódszernek nevezünk - alkalmazza a Kepler is.

A technika hátránya, hogy csak azokat a bolygókat tudja kimutatni, amelyeknek a pályasíkja felénk néz.

A jelöltek többsége mini-Neptunusz

A nyilvánvaló nehézségek ellenére a Kepler napjainkig 4034 bolygójelöltet azonosított, közülük 2335 létét pedig meg is erősítették a csillagászok. Ez a szám viszont még csak az út kezdete, az űrtávcső az éjszakai égboltnak csupán 0,25 százalékát térképezte idáig fel.

400 Keplerre lenne szükségünk ahhoz, hogy a teljes eget lefedjük"

– mondta a sajtóeseményen Mario Perez, a Kepler-program kutatója.

A projektben szintén résztvevő Benjamin Fulton csillagász szerint a felfedezett bolygójelöltek nagy része úgynevezett „mini-Neptunusz". E bolygótípus méretét tekintve a Föld és a naprendszerbeli gázóriások közé esik. Szintén gyakoriak a szuperföldek, melyek Földünkhöz hasonló összetételű, de valamivel nagyobb tömegű exobolygók (Naprendszeren kívüli planéták).

Nem a Kepler az egyetlen távcső, ami a második Földet keresi

A 2009-ben útnak indított Kepler a NASA első missziója, amelynek célja a nagy valószínűséggel lakható, Földhöz hasonló méretű bolygók felfedezése. Első bevetése - melynek során az északi félteke egének egy részét vizsgálta - 2013-ban ért véget. A begyűjtött információk elemzése, értelmezése és megerősítése hosszú éveket vett igénybe, ennek eredménye a most nyilvánosságra hozott katalógus.

Több nagyobb és kisebb hiba kijavítása után 2014-ben kezdődött a K2-misszió, amely során az űreszköz az égbolt nagyobb területét figyeli meg, és több különböző űrbéli objektumot (szupernóvákat, kisebb, fiatal csillagokat, illetve üstökösöket, aszteroidákat) is tanulmányoz.

Természetesen nem a Kepler az egyetlen, Földhöz hasonló bolygók után kutató eszköz. Az év elején a 60 centiméter tükörátmérőjű chilei robotteleszkóp, a TRAPPIST segítségével hét Föld-nagyságú planétát azonosítottak a kutatók egy vörös törpénél.

Jelen ismereteink alapján ezek a csillagok a leggyakoriabbak az univerzumban. Hírhedtek arról, hogy rendkívül aktívak, heves kitöréseket produkálnak, vagyis nem biztosítanak túlságosan kedvező környezetet az élőlények megjelenéséhez. Kutatásuk ennek ellenére fontos, mert paradox módon mégis e csillagok körül kering a legtöbb olyan kőzetbolygó, amelyen a tudósok az élet nyomait keresik.