Nem az éhség vitte rá őseinket a kannibalizmusra

A prehisztorikus embert valószínűleg nem az éhségének csillapítása, hanem a gyakorlatiasság vagy az erőforrások és a területek védelme vihette rá a kannibalizmusra – állítja egy brit kutató.

A Brightoni Egyetem régészeként dolgozó James Cole összevetette az emberi hús kalóriaértékét azon állatokéval, amelyeket a mintegy hárommillió évvel ezelőtti őskőkorban vadásztak a prehisztorikus emberek, és amelyeknek a maradványait megtalálták a paleolit kannibalizmus nyomait őrző lelőhelyeken.

A szakember arra jutott, hogy az emberi vázizomzat "jóval kevesebb kalóriával bír, mint a hominidák által fogyasztott nagy testű állatok, köztük a mamutok, gyapjas orrszarvúak és őzek többsége".
Cole szerint a Scientific Reports című szakfolyóiratban közölt eredményei megkérdőjelezik azt az elgondolást, hogy a hominidák (emberfélék) kannibalizmusának hátterében kizárólag a táplálkozás állhatott.

A kutató szerint az

őskőkori kannibalizmusnak minden egyes esetben meg lehetett a maga kulturális kontextusa és oka".

Mint kifejtette: "bizonyos esetekben jelenthette a táplálékszerzés egy gyakorlatiasabb vagy alkalomszerű módját, ilyen lehetett például a természetes halált halt csoporttagok elfogyasztása". Más bizonyítékok azt sugallják, hogy a kannibalizmust "a csoportokon belüli és a csoportok közötti konfliktusok, egyebek között az erőforrások vagy a területek védelme vezérelhette".