Éjjeliedényben akarták visszaküldeni Hitlernek lovagkeresztjeiket

Az 1945 március 6-án a balaton és a Velencei-tó között kibontakoztatott "Tavaszi ébredés" hadművelet volt a második világháború utolsó német offenzívája

1945. március hatodikán, hajnali négy órakor mennydörgésszerű robajjal keltek életre a Velencei-tó és a Balaton között a legnagyobb titokban összevont német harccsoport álcázott lövegei. Félórás intenzív tüzérségi előkészítés után, a kora reggel ködös szürkeségében, szállingózó hóesésben, több száz harckocsi és rohamlöveg lendült támadásba, hogy áttörje és kettévágja a szovjet 3. ukrán front arcvonalát, és kijusson a Dunához. Így kezdődött a Tavaszi ébredés (Unternehmen Frühlingserwachen) hadművelet, a második világháború európai hadszínterének utolsó kétségbeesett német offenzív kísérlete a Vörös Hadsereg előretörésének megállítására.

Megindul a végső roham a Harmadik Birodalom ellen

1945. január 6-án Winston Churchill, a londoni háborús kabinet feje sürgős üzenetet küldött Joszif V. Sztálinnak. A brit miniszterelnök – az 1944. december 16-án az Ardennek térségében elindított és a szövetségeseket súlyos helyzetbe hozó váratlan német ellentámadás miatt – azt kérte a szovjet diktátortól, hogy amennyiben lehetséges, indítson minél előbb a szövetségeseket tehermentesítő támadást a keleti fronton.

Az 1945. március 6-án a Balaton és a Velencei-tó között indított "Tavaszi ébredés" hadművelet volt a második világháború utolsó német offenzívája Forrás: Bundesarchiv

Sztálin már másnap válaszolt az aggódó brit miniszterelnöknek,

megígérve, hogy előre hozza azt az előkészítés alatt álló és három szovjet hadseregcsoporttal tervezett támadást, amely Németország keleti területeinek elfoglalását célozta.

Winston Churchill miniszterelnököt komolyan aggasztotta az ardenneki német offenzíva, ezért 1945. január 6-án segítséget kért Sztálintól Forrás: Wikimedia Commons

Sztálin megtartotta Churchillnek tett ígéretét, és a Vörös Hadsereg elsöprő erejű offenzívát indított keleten. Georgij K. Zsukov marsall 1. belorusz frontja január 17-én elfoglalta Varsót, 19-én elesett Lódz, és 1945. január 20-án Ivan Konyev marsall 1. ukrán frontja átlépte a német határt. Két nappal később Konyev hadseregcsoportjának egyik páncéloséke pedig Breslautól északra kijutott az Oderához.

Georgij K. Zsukov marsall, Eisenhower tábornokkal (a kép bal szélén) az angolszász szövetséges haderő főparancsnokával Forrás: Origo

Ezzel egyidejűleg Rokoszovszkij marsall 2. belorusz frontja is támadásba lendült a Balti-tenger mentén, szétszabdalva és bekerítve a Danzig térségében védekező német alakulatokat.

Guderian Berlin védelmére vezényelte volna a nyugatról kivont erőket

Az Ardennekben elindított nagy erejű német ellentámadás a kezdeti sikerek után, 1945 januárjának első napjaiban a szövetségesek erősödő ellenállása és utánpótlási, elsősorban üzemanyag-ellátási gondok miatt megállt. Adolf Hitler nagy reményeket fűzött a Herbstnebel (Őszi köd) fedőnevű hadművelethez,

amelytől egyenesen azt várta, hogy kettévágja és megsemmisíti a német határra felsorakozó angolszász haderőt,

ám ennek ellenére január 16-án, a tarthatatlanná vált fronthelyzet, valamint a keleten elindult szovjet offenzíva hatására kénytelen volt végleg leállítani a támadást.

A 6. SS-páncéloshadsereg egyik Királytigris nehézharckocsija az ardenneki áttörés idején. A hadsereget 1945. január 8-án kivonták a nyugati frontról, és rövid pihentetés után Magyarországra vezényelték Forrás: Bundesarchiv

A balul végződött ardenneki ellentámadás mind élőerőben, mind pedig technikában súlyos, pótolhatatlan veszteségeket okozott a Wehrmachtnak és a Waffen-SS-nek, azonban lélegzetvételnyi szünethez juttatta nyugaton a német hadvezetést. Az amerikaiakat ért jelentős veszteségek miatt ugyanis el kellett halasztani a Rajnához tervezett szövetséges áttörést.

Heinz Wilhelm Guderian vezérezredes, a modern páncélos hadviselés egyik legnagyobb teoretikusa 1945 januárjában az OKH vezérkari főnökeként többször is szembeszállt Hitlerrel Forrás: Mary Evans Picture Library

Ezt az átmeneti szünetet kihasználva Hitler ismét az egyre aggasztóbb keleti front felé fordíthatta figyelmét.

Heinz Guderian vezérezredes, a kiváló páncélosstratéga, ekkor már mint a szárazföldi haderő, az Oberkomanndo des Heer (OKH) vezérkari főnöke, rögtön felismerte, hogy a keleti fronton elindított szovjet offenzíva fő csapásiránya Berlin. Ezért Guderian a január 23-án Hitlernél megtartott helyzetmegbeszélésen határozottan azt követelte, hogy a nyugatról kivont csapatokat, elsősorban a 6. SS-páncéloshadsereget, haladéktalanul vezényeljék át az Odera-Neisse védelmi vonalra.

Berlinnél is fontosabb volt a zalai olaj

Hitler azonban az Oderánál kialakult helyzet ellenére is másként értékelte, hogy mi a legsürgetőbb hadászati prioritás. Az 1944. augusztus 23-i román átállás miatt nemcsak a Hans Freissner vezérezredes parancsnoksága alatt álló dél-ukrajnai hadseregcsoport semmisült meg, hanem súlyos csapás érte a német hadigazdaságot is a ploesti olajmezők elvesztése miatt.

Adolf Hitler különös jelentőséget tulajdonított a zalai olajnak Forrás: Bundesarchiv

1945 első hónapjaiban a hadviselés folytatásához elengedhetetlenül szükséges üzemanyag 80 százaléka már kizárólag a Nagykanizsa környéki zalai olajmezőkről származott, de a Harmadik Birodalom erősen recsegő-ropogó hadiipara a dunántúli bauxitot sem nélkülözhette.

Budapest ostroma egyike volt a második világháború legpusztítóbb és legjobban elhúzódó városcsatájának Forrás: DPA/AFP/Verwendung weltweit, usage worldwide, Please check additional restrictions!, Bitte Einschränkungen der Handelsrechte beachten!/Agentur Voller Ernst

A Führer ezért elhatározta, hogy a még rendelkezésére álló hadászati tartalékokat a Dunántúlon veti be, a zalai olajmezők biztosítása céljából. 1945 februárjában a németek számára a magyarországi helyzet mindennek volt mondható, csak éppen rózsásnak nem.

Otto Herbert Gille Obergruppenführer, a IV. SS-páncéloshadtest parancsnoka Forrás: Bundesarchiv

A Vörös Hadsereg 1944. december 24-én bezárta a magyar főváros körüli ostromgyűrűt, és Budapest – IV. SS-páncéloshadtest sikertelen felmentési kísérletei után – február 13-án az oroszok kezére került. Fjodor Tolbuhin marsall 3. ukrán frontja szilárd hídfőállásokat épített ki a Duna túlsó partján. A szovjet hadvezetés többek között e hídfőkből tervezte a 4., a 2., és az 1. ukrán frontok támogatásával a Bécs, illetve keletosztrák területek elleni offenzívája kibontakoztatását.

Hitler vakon bízott a 6. SS-páncéloshadseregben

Az elmúlt időszak megrendítő csapásai megviselték Hitlert, megőszült, és hirtelen éveket öregedett.

A Führer a nyomasztó gondok elől álomvilágba menekült,

és nem volt hajlandó szembenézni a drámai valósággal. Ismét egy nagy, az oroszokat megállító, tavasszal elindítandó offenzívát vizionált, csökönyösen figyelmen kívül hagyva a harctéri realitásokat.

1945 elejére Hitler már teljesen leépült, és nem tűrte, hogy ellentmondjanak neki Forrás: Bundesarchiv

Egyre inkább elhatalmasodott benne az a meggyőződés, hogy a Dunántúlról elindított német offenzíva fogja megfordítani hadiszerencséjét, ezért minden óvatos ellenvéleményt kíméletlenül lesöpört az asztalról.

Tábornoktársai többségétől eltérően Guderian nem tett lakatot a szájára,

hanem bátran felvállalva a konfrontációt Hitlerrel, többször – nem egyszer hangos veszekedésbe torkollóan – követelte, hogy csoportosítsák át a tartalékokat Berlin védelmére.

Otto Wöhler gyalogsági tábornok (a kép bal oldalán) Ferdinand Schörner tábornagy társaságában. Wöhler tábornok 1945 márciusában a Dél hadseregcsoport parancsnoka volt Forrás: Bundesarchiv/Mittelstaedt, Heinz

A Führer azonban hajthatatlan maradt, és kiadta a parancsot a dunántúli ellentámadás, az Unternehmen Frühlingserwachen (Tavaszi ébredés) fedőnevű hadművelet előkészítésére.

Német páncélosalakulat valahol a Dunántúlon 1945 márciusában, a Tavaszi ébredés hadművelet idején Forrás: Bundesarchiv

Az offenzíva koordinálásával Otto Wöhler gyalogsági tábornokot, a Dél hadseregcsoport parancsnokát bízta meg.

A hadműveleti terv szerint három lépcsőben bontakozott volna ki a grandiózus ellentámadás,

amelynek gerincét Hermann Balck vezérezredes 6. hadserege, valamint a harcedzett és Josef (Sepp) Dietrich Oberstgruppenführer (a Waffen-SS-ben ez a vezérezredesinek megfelelő tábornoki rendfokozat volt) parancsnoksága alatt álló 6. SS-páncéloshadseregnek a Velencei-tó és a Balaton közötti területről elindított csapása alkotta volna.

Josef (Sepp) Dietrich (a kép bal szélén), a 6. SS-páncéloshadsereg parancsnoka Forrás: Bundesarchiv

Balck, valamint Dietrich hadseregeinek az volt a feladata, hogy a Sárréten át törjenek ki a Dunához, és vágják ketté Tolbuhin hadseregcsoportját. Ezután a német támadóerőnek északra kellett volna vonulnia a Duna mentén, visszafoglalnia Budapestet, majd előretörni egészen a Tisza vonaláig.

Wöhler tábornok Dél hadseregcsoportja biztosította volna a támadás szárnyát,

és e harccsoportra hárult a 3. ukrán front bekerített egységeinek a felszámolása is a hadműveleti terv szerint.

Nem hallgattak a magyar vezérkari tisztek figyelmeztetésére

Hitler türelmetlen sürgetése miatt alig néhány hét maradt az offenzíva előkészítésére, így a német stratégáknak nem volt sem idejük, sem pedig lehetőségük a terepviszonyok alapos megvizsgálására. A német támadócsoportba osztották be Heszlényi József altábornagy leharcolt 3. magyar hadseregének megmaradt alakulatait is.

Hermann Balck vezérezredes, a 6. hadsereg parancsnoka Forrás: Bundesarchiv/Bauer

A magyar vezérkari tisztek megismerve a főcsapás tervezett irányát,

azonnal figyelmeztették a német parancsnokságot a Sárrét páncélosok számára rendkívül kedvezőtlen terepviszonyairól.

A német hadvezetés azonban nem törődött e figyelmeztetéssel, és semmit sem változtatott a támadás tervén. Az ellenoffenzíva végrehajtására papíron komoly csapásmérő erőt vontak össze a németek, 10 páncélos- és 12 gyalogoshadosztályt, köztük olyan félelmetes hírnévre szert tett elitalakulatokat, mint a 6. SS-páncéloshadsereg kötelékébe beosztott 1. Adolf Hitler Leibstandarte vagy az ardenneki ütközetben a kegyetlen fanatizmusáról hírhedtté vált 12. Hitlerjugend, valamint az ugyancsak harcedzett veteránokból álló 9. Hohenstauffen SS-páncéloshadosztályokat.

A 6. SS-páncéloshadsereg egyik Királytigris nehézharckocsija a dunántúli offenzíva idején Forrás: Bundesarchiv

Sepp Dietrich alá tartozott az ugyancsak kipróbált veteránokból álló és Otto Herbert Gille Obergruppenführer (altábornagy) által vezényelt IV. SS-páncéloshadtest is, a Nordland és a Wiking hadosztályokkal.

Összesen 140 ezer katona, 700 harckocsi és rohamlöveg, valamint több ezer löveg, illetve aknavető sorakozott fel

az álcázott megindulási körletekben, Hitler utolsó offenzívájára. Még ha papíron impozáns is volt ez az erő, a valóságban a hadosztályok többsége nem volt teljesen feltöltve.

Német gyalogos alegység a Tavaszi ébredés hadművelet idején Forrás: WW2

Különösen a 6. SS-páncéloshadsereg szenvedett el jelentős ember és technikai veszteségeket az ardenneki offenzíva idején, amit a rövid bajorországi pihenő alatt sem sikerült teljesen pótolni. A támadó hadseregek álcázott felvonultatása már február 22-re befejeződött.

A szovjetek tisztában voltak a készülődő német offenzívával

A szovjeteket nem érte váratlanul az ellenoffenzíva, annak ellenére sem, hogy a németeknek gyakorlatilag észrevétlenül sikerült összevonniuk a támadóerőket.

A szovjet katonai hírszerzés részinformációi alapján ugyanis Tolbuhin rájött a németek szándékára.

A marsall ezért úgy döntött, hogy a saját, előkészítés alatt álló támadó hadműveletét egyelőre elhalasztja, mélységi állásokat épít ki, és csak a német előretörés felfogása után indítja el offenzíváját.

Fjodor Tolbuhin marsall, a 3. ukrán front parancsnoka Forrás: Ria/Novosty

Moszkvában a Sztavka jóváhagyta Tolbuhin marsall tervét;

a 3. ukrán front egységei így felkészülve várták a német támadást. A német harccsoportosítással szemben álló szovjet erők valóban félelmetesek voltak. Tolbuhin 3. ukrán frontja 5 hadseregből állt, 1 gépesített, 2 harckocsis és 1 lovassági hadtesttel kiegészülve. A szovjet marsall alá 37 hadosztály, 400 ezer katona, 400 harckocsi és rohamlöveg, valamint 1000 repülőgép tartozott.

Maximillian de Angelis gyalogsági tábornok Forrás: Bundesarchiv

Március 5-én Maximillian de Angelis gyalogsági tábornok harccsoportjának 4 hadosztálya délről elterelő támadást intézett Sarohin vezérőrnagy 57. hadserege, illetve az 1. bolgár, valamint a 3. jugoszláv hadsereg alakulatai ellen. Ez a művelet azonban csak a március 6-án hajnali négykor elindított általános nagy német offenzíva „bemelegítőjének" volt tekinthető.

Tolbuhin marsallnak is voltak meleg pillanatai

Március 6-án a szürkületi csendet szétoszlató félórás intenzív tüzérségi előkészítés után a gyalogságtól kísérve támadásba lendültek Balck és Dietrich tábornok páncélosai. Balszárnyon a 6. hadsereghez tartozó egységek Zahavajtev vezérőrnagy 4. gárdahadseregét, a 6. SS-páncéloshadsereg alakulatai pedig Gagen vezérőrnagy 4. szovjet hadseregét támadták meg.

Lőállásban várakozó Waffen-SS katonák a dunántúli ellentámadás idején, 1945 márciusában Forrás: Bundesarchiv

A ködös borongós idő megakadályozta a Luftwaffe taktikai repülőerőinek bevetését,

ami pedig komoly segítséget jelentett volna a német támadás kibontakozásában. Az előrehaladást jelentősen lelassította az olvadó hótól felázott süppedős talaj, amelyen még a gyalogság is csak nehezen verekedte át magát, a német nehézpáncélosok pedig szinte rögtön elakadtak. A rettenetes talajviszonyok és a szívós szovjet védekezés ellenére a támadás lassan teret nyert, a német alakulatok az első két nap alatt 8 kilométert nyomultak előre, ami március 10-én 25 kilométeres mélységgé nőtte ki magát.

Német nehézharckocsik felvonulóban a dunántúli ellentámadás idején Forrás: Bundesarchiv

Tolbuhin marsall számára riadóként hatott az a rossz hír,

hogy az I. SS-páncéloshadtest magasabb egységei (az Adolf Hitler Leibstandarte és a Hitlerjugend páncéloshadosztály) március 10-én széles fronton elfoglalták a Sió csatorna egy szakaszát, és egészen az ozorai, a simontornyai, illetve a mezőszilasi szovjet hídfőkig törtek előre. Március 12-én a 12. SS Hitlerjugend páncéloshadosztály Simontornyától nyugatra erőszakos átkelést hajtott végre a Sión, és sikerült kiépítenie egy 2,5 kilométer széles, és mintegy másfél kilométer mély hídfőállást a csatorna déli oldalán, ahonnan menetből ostrom alá vette Simontornyát.

Waffen-SS katonák pihennek a harc szünetében, valahol a Dunántúlon Forrás: Bundesarchiv

A mindenre elszánt, fanatikusan harcoló SS-katonák elfoglalták a város keleti részét,

és a kora estig tartó öldöklő utcai közelharcban kijutottak a vasútállomásig. Március 13-án a 23. SS-páncéloshadosztály alakulatai benyomultak Sáregresre. A német offenzíva azonban lelassult, az ingoványos talajon sorra elsüllyedtek a nehézpáncélosok, és kezdett kifogyni az üzemanyag is.

Sokkal több nehézpáncélossal végzett a Sárrét, mint a szovjet tüzérség

Tolbuhin a 4. és a 26. szovjet hadsereg között a 6. SS-páncéloshadsereg által ütötte rést csak a tartalék, Trofimenko vezérezredes 27. hadseregének bevetésével tudta elreteszelni, de több tartaléka nem maradt.

A szovjet ellentámadás hadműveleti vázlata Forrás: Wikimedia Commons

Nemcsak a németeket, hanem Tolbuhint is gyötörte az utánpótlás problémája.

A Dunán még zajlott a jég, ami megakadályozta, hogy pontonhidakon szállítsák át az erősítést és a muníciót. Végül ideiglenes függőhidakkal, illetve a Duna medrébe lefektetett olajvezetékkel sikerült úrrá lenni az égető utánpótlási gondokon.

Tolbuhinnak is akadtak gondjai és meleg pillanatai Forrás: WW2

Amikor Wöhler tábornok, a Dél hadseregcsoport parancsnoka – látva a Tavaszi ébredés kifulladását –, március 14-én harcba vetette egyetlen tartalékát, a mintegy 200 harckocsival és rohamlöveggel felszerelt 6. páncéloshadosztályt,

Tolbuhin helyzete átmenetileg válságosra fordult.

A sikeres ellenlökés sem oldotta meg azonban az alapproblémát; a németeknek elfogyott az üzemanyaguk, és – szemben az oroszokkal – nem volt miből pótolni súlyos veszteségeiket.

Sepp Dietrich Hitlernél. Dietrich azon kevesek közé tartozott, akivel – régi mozgalmi barátságuk okán – Hitler tegeződött Forrás: Bundesarchiv

A németek nehézpáncélosaik háromnegyed részét ekkorra már elvesztették. Jelentős részüket nem is az ellenség lőtte ki, hanem a Sárrét fogságába esve, saját kezelőszemélyzetük volt kénytelen felrobbantani ezeket a harceszközöket.

Szemjon Tyimosenko marsall Forrás: Wikimedia Commons

A 3. és a 2. ukrán front felügyeletét ellátó Szemjon Tyimosenko marsall Tolbuhin szorult helyzetét észlelve úgy döntött, hogy Malinovszkij marsall 2. ukrán frontjából átmenetileg Tolbuhin rendelkezésére bocsátja erősítésként Glagojev vezérezredes 9. páncéloshadseregét, valamint a 6. gárda-harckocsihadsereget.

Hitler parancsa ellenére vonultak vissza az SS-alakulatok

Az erős szovjet ellentámadás március 16-án bontakozott ki a Velencei-tótól északnyugatra fekvő állásokból.

A szovjet támadó manőver azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy elvágja és bekeríti a 6. SS-páncéloshadsereg,

illetve Balck vezérezredes egységeit. A visszavonulást biztosító folyosó óráról órára szűkebb lett, ám Hitler a bekerítés súlyos veszélye ellenére sem akart hallani az offenzíva leállításáról és a német alakulatok hátravonásáról.

Kilőtt német Jagdpanther páncélvadász Forrás: Bundesarchiv

Ekkor olyasmi történt, ami korábban egyszerűen elképzelhetetlen lett volna;

a harcedzett SS-alakulatok Hitler parancsa ellenére megkezdték a visszavonulást.

Március 19-én, a második világháború egyik legelkeseredettebb ütközetében a 8:1 számbeli fölényben lévő ellenség szorításából a 6. SS-páncéloshadseregnek sikerült kivágnia magát. Balck tábornok 6. hadseregének zömét azonban bekerítették a szovjetek. Amikor a berlini kancelláriára befutott az SS-csapatok parancs ellenére történt visszavonulásának híre, Hitler éktelen haragra gerjedt.

Dietrich (a kép jobb szélén) amikor elolvasta Hitler parancsát csak annyit mondott, "Adolf megőrült!" Forrás: WW2

Defetizmust, gyávaságot emlegetett, és magánkívül azt üvöltötte, hogy az SS is elárulta.

Az őrjöngő Führer elrendelte, hogy a visszavonulásban részt vett SS-egységek valamennyi katonáját, rendfokozatra tekintet nélkül, megszégyenítésként meg kell fosztani karszalagjaiktól.

Heinrich Himmlernek, az SS vezetőjének nem nagyon akaródzott kimenni a veszélyes dunántúli frontra Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Magához rendelte Heinrich Himmlert, és azt az utasítást adta a Reichsführer-SS-nek, hogy azonnal utazzon Magyarországra, és személyesen gondoskodjon parancsa végrehajtásáról.

Himmlernek azonban esze ágában sem volt kimenni a veszélyes dunántúli frontra,

hanem megállt Bécsben, ahonnan távirati úton továbbította Dietrichnek Hitler parancsát.

Rozsdás éjjeliedényben küldték volna vissza a Führernek lovagkeresztjeiket

Az öreg harcos, amikor elolvasta a Führer ukázát, törzsfőnöke, Fritz Kraemer tábornok visszaemlékezése szerint dühében elvörösödött, és csak annyit mondott,

Adolf megőrült!"

(Az egykori bajor rendőrőrmesterből lett hadseregparancsnok szinte a kezdetektől fogva részt vett a náci mozgalomban, először Hitler sofőrjeként, majd mint testőrségének megszervezője, illetve parancsnoka. Ahhoz a kevés régi mozgalmi emberhez tartozott, akivel Hitler tegeződött.)

Sepp Dietrich Hitler parancsát elolvasva letépte nyakából a lovagkeresztet, és a sarokba hajította Forrás: Bundesarchiv

Dietrich ezután azt mondta Kraemernek, hogy nem fogja kihirdetni a Führer parancsát, majd letépte a nyakában függő, tölgyfalombbal, kardokkal, valamint gyémántokkal ékesített lovagkeresztjét, és a sarokba vágta. Végül azonban mégis kihirdették a parancsot, ami óriási felzúdulást váltott ki az iszonyatos vérveszteségeket elszenvedett SS-alakulatok katonáiból.

Visszavonuló német alakulat a Dunántúlon 1945. március 16. után Forrás: Bundesarchiv/Woscidlo, Wilfried

Az Adolf Hitler Leibstandarte hadosztály egyik legsikeresebb és legrámenősebb páncélos parancsnoka, az ardenneki áttörés alkalmával alakulatával legmesszebbre előretört Joachim (Jochen) Peiper SS-Standartenführer (ezredes) azt javasolta többszörösen kitüntetett tiszttársainak,

hogy lovagkeresztjeiket egy rozsdás éjjeliedénybe helyezve küldjék vissza Hitlernek.

Joachim Peiper azt javasolta tiszttársainak, hogy lovagkeresztjeiket egy rozsdás éjjeliedényben küldjék vissza Hitlernek Forrás: Bundesarchiv

A Tavaszi ébredés március 25-re végleg kifulladt. Mivel Wöhler tábornoknak nem volt ideje a megindulási körletek mögött mélységben tagolt védelmi állásokat kiépíteni, a német haderő szétzilált egységei, köztük a 6. SS-páncéloshadsereg maradványai nem tudtak megkapaszkodni a Dunántúlon; Hitler halálfejes légiósai 1945. április első napjaira végleg kiszorultak Magyarországról.