Hidegháborús techverseny eredménye az autokorrekt

Techniciens en situation dans la salle informatique Technicians in situation in the computer room

Az Egyesült Államok hidegháborús technológiai törekvésének ma is sok eredményét használjuk – de kevesen gondolnák, hogy ezek közül az egyik pontosan az automatikus szövegkiegészítés, vagyis az autokorrekt. A módszer ősatyját egy kínaiul nem tudó feltaláló alkotta meg, aki mégis kínai nyelven működő számítógépet készített.

1959-et írunk. A Dwight D. Eisenhower elnöksége alatt álló Egyesült Államok a hidegháború derekán egyelőre nem sok technológiai újítást tud felmutatni, amivel biztosíthatná jelentős szerepét a világ nagyhatalmai között. A nyomás hatalmas: 1957-ben a Szovjetunió bemutatja a Szputnyik-1-et, és ezzel bebizonyíítja, hogy korántsem fogja elbagatellizálni a versengést nyugati ellenlábasával.

A Szputnyik-1 fontos része volt az űrversenynek Forrás: Wikimedia Commons

1958-ban Kína kommunista vezetősége, Mao Ce-tunggal az élen elindítja a nagy ugrást (amelynek célja az volt, hogy az alapvetően mezőgazdasági jellegű, elmaradott Kínát néhány év alatt fejlett ipari országgá tegye), 1959 tavaszán pedig Fidel Castro és gerillái száműzetésbe hajszolják Kuba elnökét, Fulgencio Batistát.

Az USA-nak sürgősen lépnie kell,

ha demonstrálni akarja, hogy még mindig van helye a világhatalmak asztalánál, és versenyképes ellenfelet tud felmutatni a kommunista blokk országaival szemben.

A kínai propaganda díszeszköze

Az egyik lehetséges lépésnek pedig az első kínai nyelvű számítógép megalkotását határozták meg – írja a The Atlantic. Korábban csak a latin ábécé betűit használó gépek léteztek – a bonyolult kínai írásrendszert használó gép megalkotására még egy szakember sem vállalkozott. Kína ekkoriban még nem az a modern technológiai nagyhatalom volt, mint amivé mára vált, ezért egy kínai nyelvet használó számítógép tökéletes lehetőséget adott arra, hogy Eisenhower a kapitalizmus ajándékaként átadja a kommunista kínai kormánynak, némi hátsó propagandaszándékkal, természetesen.

Eisenhower óvatosan közelítette meg a kínai számítógép ötletét Forrás: Origo

A geopolitikai dráma központjában ott volt egy „Sinotype”-nak nevezett, Samuel Hawks Caldwell nevéhez fűződő tervezet is. Nem nehéz kitalálni, hogy sikerült-e megépíteni a gépet, ha tudjuk, hogy Caldwellt ma már a kínai számítógépek atyjának nevezik.

Érdekes, hogy az ilyen motivációkkal rendelkező Caldwell (aki egyébként zseniális mérnök volt, és a Massachusetts Technológiai Intézet – MIT – professzoraként kereste a kenyerét) sok mindenhez értett, kivéve a kínai nyelvhez –

se beszélni, se írni nem tudott kínaiul, mégis célul tűzte ki, hogy megalkossa az első kínai számítógépet.

Ezen hiányosságai nem állították meg törekvéseiben, MIT-n tanuló kínai diákját kérte meg arra, hogy segítsenek megérteni, hogyan is épülnek fel a nyugati szemmel bonyolultnak tűnő írásjelek.

A számítógép magától alkotja a karaktereket

Caldwell hamar rájött, hogy a kínai diákok is hasonlóan tanulják az írást, mint a latin ábécét használók: gyakorlatilag nem írják, hanem rajzolják a betűket, és tollvonásonként memorizálják a karaktereket. Kiderült, hogy minden kínai írásjelet egy csapat tollvonásnyi vonal alkot – Caldwell pedig úgy gondolta, hogy erre építve, ha beprogramozza a kínai írásjeleket alkotó különböző tollvonásokat egy számítógépbe, akkor az maga képes lesz megalkotni a karaktereket.

A professzor segítségül hívta a Harvardon tanító kollégáját, Lien-Sheng Yangot, akivel közös munkájuk során kétezer, általánosan használt kínai szó különböző tollvonásait jegyezték le. A kutatók huszonkét különböző beprogramozandó vonásban egyeztek meg, ami tökéletesen illett a 22 karakteres nyugati írógépes billentyűzethez.

A 22 jelből álló sor tökéletesen ráillett a latin betűs írógépbillentyűzetre Forrás: AFP/JOHN MACDOUGALL

Caldwell a QWERTY kiosztás helyett kínai tollvonások jeleit helyezte a billentyűzetre, amelynek segítségével a használója megalkothatta az írásjeleket. A professzor azt is felfedezte, hogy a kínai karakterek „betűzéséhez” nem feltétlenül kell minden vonást begépelni, hogy a számítógép következtetni tudjon arra, az írója mit szeretne kifejezni. Ez volt az az észrevétel, aminek köszönhetően a telefonjaink nap mint nap megkeserítik az életünket, ha valakivel írásban szeretnénk beszélgetni –

megszületett ugyanis az autokorrektúra, vagyis az automatikus kitöltés őselődje.

Caldwell felfedezte, hogy egy 15 tollvonásból álló karakterhez általában elég csak az első hat tollvonást begépelnie ahhoz, hogy a Sinotype kitalálja, mit akar leírni.

A hadsereg is beszáll

A kínai írásjeleknél ez kevésbé problémás, mint a latin ábécét használó szavaknál, így Caldwell feltételezte, hogy ezzel az újítással már olyan gyorsan lehet használni egy kínai nyelvű számítógépet is, mint egy latin betűkkel működőt. A projektet gyorsan támogatni kezdte az amerikai hadsereg és a légierő is – Caldwellnek azonban nem voltak hátsó szándékai a felfedezésével. A saját szavaival élve „egy kínai nyelvű írásjeleket használó számítógép előremozdítja a kommunikációt az emberek között, a békét pedig még egy kommunikációs újítás sem veszélyeztette”. Persze a hadsereg kicsit máshogy látta a dolgot: ők a lehetőséget látták benne arra, hogy kínai nyelvű propagandát terjeszthessenek hatalmas mennyiségekben.

Mao Ce-tung képe a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 65. évfordulója előtti napon Forrás: AFP/Greg Baker

1959-ben az USA vezetősége már attól tartott, hogy maga Kína fogja megelőzni az országot azzal, hogy bejelenti: megalkotta az első, kínai nyelven operáló számítógépét. Az állami tanácsosok erősen azt javasolták az elnöknek: minél előbb hozza nyilvánosságra azt, hogy Caldwell valójában már megcsinálta azt, amire a kínai oldalon annyira készülnek – Eisenhower azonban nem tett semmit. A közhangulat egyre inkább megkérdőjelezte a Sinotype hatékony működését, és kétségek merültek fel a használhatósággal kapcsolatban is. Az amerikai elnök is pontosan ezért késlekedett a hivatalos bejelentéssel:

előbb teljesen biztosra akart menni, hogy valóban úgy működik a gép, ahogyan azt beharangozták.

Caldwell halálával félrecsúszott a projekt

1960-ban azonban Caldwell meghalt, és a vezető mérnök nélkül a projekt majdnem a feledésbe merült. Különböző szervezetek próbálták életben tartani és fejleszteni a Sinotype-ot: a CIA, a RAND Corporation, az IBM, az MIT mind beletették a saját szakértelmüket. A gép új neveket is kapott: volt Sinowriter, Chi-coder és Ideographic Encoder is. Bár a Sinotype valószínűleg soha nem úgy fejlődött, ahogyan Caldwell eltervezte volna,

az általa megalkotott alapok képezik a kínai nyelven működő számítógépek gerincét.

Még az 1980-as években is felhasználták a tollvonásokra épülő billentyűzetét és a mögötte működő algoritmusokat is. A Sinotype II nevű projekt pedig már nem ezt a billentyűzetet használta, hanem átváltott az elképesztően népszerű kínai pinjinre, azaz a kínai fonetikus ábécére.

Caldwell alapvető tervei azonban még ennek a második prototípusnak is az alapját képezték – nemhiába nevezik a mai napig a kínai számítógépek atyjának. Számunkra pedig az automatikus kitöltés a professzor távoli hagyománya – azt, hogy ez szerencse vagy sajnálatos következmény, döntse el mindenki maga.