A holdhal genomszekvenciájának meghatározásában a Kínai Nemzeti Génbank és a szingapúri A*STAR kutatói, többek közt a Nobel-díjas Sydney Brenner, vettek részt. Az eredményeket a GigaScience szabad hozzáférésű folyóiratban publikálták.
A bizarr külsejű holdhal (Mola mola) a trópusi és a mérsékelt övi tengeri zónákban él. Előfordul a Földközi-tengerben is. 2,7 méter hosszúra nőhet, tömege akár a 2,3 tonnát is elérheti.
Annak ellenére, hogy étrendje – amely főként medúzákból áll – tápanyagban szegény, a holdhal szokatlanul gyorsan növekszik. Tömege majdnem egy kilogrammal gyarapodik naponta, más halak napi 0,02-0,5 kilogramm gyarapodásával szemben. Az extrém növekedési ráta mellett a nőstények minden más gerincesnél több petét termelnek, akár 300 milliót is egy alkalommal. Külseje is nagyon bizarr, mert nincs farka, ezért csonkának tűnik a kinézete.
„2002-ben szekvenáltuk a gömbhal (Takifugu rubripes) genomját” – mondta Byrappa Venkatesh, aki a projekt kezdeményezője és társvezetője volt az A*STAR-nál. „A gömbhal és a holdhal ugyanabba a rendbe tartozik, de drámaian különbözik a felépítésük. Ezért készséggel vállalkoztunk a holdhal genomjának szekvenálására, és annak összehasonlítására a gömbhaléval, hogy meghatározhassuk a holdhal leszármazási vonalában bekövetkezett génváltozásokat, amelyek támpontot adhatnak a holdhal különös fenotípusának magyarázatához.”
A kutatók megállapították, hogy több gén játszik szerepet abban, hogy a holdhalban a többi halhoz képest nagyon gyorsan fejlődik a növekedésihormon-jelzés, ami megmagyarázhatja az állat nagy méretét és gyors növekedési ütemét.
A porcképződében szerepet játszó géneknél is találtak eltéréseket. Ezek magyarázhatják, hogy a holdhal belső váza nagyrészt porcból és nem csontból áll.
A holdhal genomjának további vizsgálata hozzájárulhat a többi hal és más gerinces morfológiájában mutatkozó eltérések genetikai hátterének jobb megértéséhez is.