Ha nem emlékszünk a múltra, elveszik a jövő is

A kísérleti megfigyelések szerint már hat hetes intenzív tanulás után 30 évet fiatalodott az agy

A múltunkhoz kötődő emlékek nélkül képtelenek vagyunk elképzelni a jövőt - kellenek azok az előhívható képek, amelyeket már átéltünk, és visszahívtunk legalább egyszer, ahhoz, hogy képet alkossunk arról, mit fogunk csinálni. Azt már régóta tudjuk, hogy az önismereti memória elvesztése azt eredményezi, hogy az emlékezetkieséses ember nehezen, vagy egyáltalán nem tudja elképzelni a jövőjét - friss kutatások azonban kiderítették, hogy ugyanez a helyzet a szemantikus tudás elvesztése esetén is.

"Nem igazán tudom, mit csinálnék, de nem valószínű, hogy túl sok mindent. Lehet, hogy csak néznék vissza a Földre... az biztos, hogy nagyon szokatlan lenne. Valószínűleg olyan dolog volna, amiről mesélhetnék, ha hazaérnék. Azért, mert nem történik velünk minden nap ilyen, ugye? Bár igazán messze van... Valójában nem is tudom, mert soha nem voltam ott, így nagyon nehéz tudni, mit csinálnék..."

Ezt a néhány mondatot egy idős, szemantikus demenciában szenvedő személy válaszolta arra a kérdésre, hogy mit tenne, ha eljuthatna a Holdra.

A szemantikus demenciával küzdő embereknek nehezükre esik felidézni a jelentől messze álló történéseket Forrás: SCANPIX/Johan Strindberg

A szemantikus demencia a demencia egy olyan fajtája, amikor nem az epizodikus emlékezetet veszítjük el, hanem a fogalmi, általános tudást: "egy kutatási alany úgy jellemezte a palacsintát, mint egy sós dolgot, ami egyébként finom, és valami különleges szószt tesz rá, ami olyan, mintha barbecue-szósz lenne, de nem az" - magyarázta Muireann Irish az ICOM6 memóriakonferencián tartott előadásában. A kutatónő a Sidney-i Idegtudományi Kutatóintézettel és a New South Wales-i Egyetem pszichológiai tanszékével karöltve készítette el azt a kutatást, amely rávilágít arra, hogy

nem csak az epizodikus, de a szemantikus tudás elvesztése is nehezíti a jövőbeli események elképzelését.

Ha nincs múlt, nincs jövő sem

Egy korábbi cikkünkben említettük, hogy ugyanazok az idegrendszeri hálózatokat, amelyek azért felelősek, hogy az egyedi emlékeket, eseményeket valamilyen módon leképezzük, és az előhívásnál elérjük, arra is használjuk, hogy a jövőbeli eseményeket is el tudjuk képzelni. Ha valakinél megsérül ez a folyamat, akkor nem csak a múltjából nem tud felidézni részleteket, de a jövőjét is nehéz elképzelnie.

Nem csak az epizodikus memória sérülése okozhatja a jövő elképzelésének nehézségeit Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Uwe Anspach

Egy nagyon híres kutató, Endel Tulving erre azt a metaforát használta, hogy ez egy olyan mentális időutazás, amelyet az emlékezeti rendszer tesz lehetővé számunkra. Segítségével vissza tudunk menni a múltba, és ugyanúgy előre a jövőbe is, de

ha elromlik a rendszer, akkor a jelenbe leszünk bezárva.

Hosszú távú, részletes terveket nem tudunk többé elmondani. Egy amnéziás személy nagyon leegyszerűsített dolgokat tud mondani az életéből – hogy dolgozott, és volt egy felesége-, de körülbelül ennyi.

A szemantika, a tárgyi tudás is számít

A legtöbb kutatás az önéletrajzi memória elvesztésének hatására koncentrált, Irish és kollégái azonban azt vizsgálták, hogy mi a helyzet, ha a szemantikus memória sérül. Ilyenkor a demens személy emlékszik a történésekre, csak a szavakat nem találja meg ahhoz, hogy leírja őket. A kutatás során arra jöttek rá, hogy nem elég, ha az epizodikus memóriánk sértetlen - ha el akarjuk képzelni a jövőt, akkor bizony a szemantikai tudásunknak is a helyén kell lennie.

A legnehezebb a szemantikus demenciával rendelkezők számára az, hogy a távoli, fantáziát és elképzelést igénylő történéseket tegyenek össze Forrás: AFP/DPA

A szemantikus demenciában szenvedő emberek a közelmúltból meglepően jól tudnak felidézni személyes történéseket, de nehézségekkel küzdenek, ha a közeljövőben bekövetkező eseményeket kell elképzelniük. Ezeket az eseményeket általában gondolkodással, logikával próbálják átalakítani, kevésbé az emlékeikre hagyatkozva.

A kutatás során demenciában (szemantikus demenciás és Alzheimer-kóros) szenvedő embereket és olyan kontrollcsoportot vizsgáltak, akik ugyanolyan tanultak, és nagyjából egyidősek voltak a vizsgált csoporttal, csak egészségesek. Mindegyiküktől azt kérték, hogy idézzenek fel egy olyan eseményt, ami a múlt évben történt velük, majd el kellett képzelniük valamit, ami a jövő évben fog történni. Ugyanerre megkérték őket tíz év távlatára is. A szemantikus demenciában szenvedő emberek számára

nehéz volt felidézni a távoli múltat, könnyű a közelit, de egyformán nehéz volt elképzelni, mit fognak csinálni jövő évben vagy tíz év múlva.

Minél távolabbra néznek, annál nehezebb a felidézés

A kutatók arra is rájöttek, hogy a szemantikus memória egyre fontosabbá válik, ahogyan távolodunk el a jelentől, mindkét irányban - ekkor ugyanis már egyre kevésbé az emlékeinkre, mint a tényekre és a valószínűleg megtörtént eseményekre támaszkodunk. A szemantikus demenciában szenvedő embereknek egy jövőbeni, elképzelt, elég valószínűtlen eseményt volt a legnehezebb elképzelni, hiszen ekkor nagyon messzi emlékeikre és főként szemantikus memóriájukra volt szükségük.

Múlt nélkül a jelenbe vagyunk bezárva Forrás: AFP / BSIP / Fernando Da Cunha

A kutatók azt kérték, hogy írják le, milyen lenne, ha a Holdra érkeznének, nagy részük pedig azt a konklúziót vonta le végül, hogy

mivel még soha nem járt ott, nem tudhatja pontosan.

Mindannyian megpróbálták körülírni az eseményt, de valahogy úgy sikerült, mint a cikk elején idézett néhány mondatban - összefüggéstelenül, zavartan.

Irish elmondta, hogy a szemantikus demanciában szenvedők jellemzően azt mondták, hogy ilyen lehetőség meg sem történhetne, ők soha nem mennének a Holdra, tudatosan / tudat alatt így kikerülve a válaszadást. A tárgyi memóriát elvesztő emberek egyébként is sokkal kevésbé rugalmasak, ha a gondolkozásról, elképzelésről van szó, mint azok, akik egészségesek, vagy az epizodikus memóriájuk sérül.