A hétágú-koronás Vaslady Churchill szellemében politizált

Margaret Thatcher a 20. századi történelem markáns egyénisége volt

Nagy Britannia első női miniszterelnöke az angol történelmi panteon rendkívüli egyéniségei között foglal helyet. A nemzeti szuverenitás jegyében azt a klasszikus reálpolitikát folytatta, amit legfőbb példaképe Winston Churchill is; minden külpolitikai kérdésben elsődleges szemponttá téve a brit nemzeti érdekeket. Kérlelhetetlenül kemény céltudatossága miatt a szovjet sajtó ragasztotta rá a rendkívül találó Vaslady elnevezést.

A második világháború vége Nagy Britanniát a világ további sorsát eldöntő győztes nagyhatalmi triász egyik tagjaként érte. A világégésben alaposan meggyengült szigetország 1945-ben azonban már nem a régi önmaga volt; a háború utáni európai rendezésben főként a véres globális konfliktus lángtengerében felemelkedett két szuperhatalom, az Amerikai Egyesült Államok, valamint a sztálini Szovjetunió akarata érvényesült elsősorban.

Margaret Thatcher a 20. századi történelem markáns egyénisége volt Forrás: Wikimedia Commons

1947-ben India függetlenné válásával elkezdődött a brit gyarmatbirodalom szétesése is.

Az 1950-es évekre a történelem egyik legerősebb korábbi világhatalma európai középhatalommá zsugorodott. A brit tradíciók azonban nem múltak el nyomtalanul; az angol politikát sohasem nyűgözte le Robert Schuman európai egységről, és a nyugati világ integrációjáról szőtt álma.

Szimplán induló értelmiségi karrier

Ma már biztosan állíthatjuk, hogy Margaret Hilda Thatcher, (leánykori nevén: Margaret Hilda Roberts) aki a vidéki Anglia szülötte, és aki 1925. október 13-án a lincolnshire-i Granthamben látta meg a napvilágot, a 20. századi angol, valamint az egyetemes történelem egyik legkiemelkedőbb politikus-egyénisége. 1947-ben a patinás Oxfordi Egyetemen szerzett vegyészdiplomát.

Margaret Hilda Roberts kisiskolásként ( a képen középen jobbra) Forrás: Wikimedia Commons

A diploma megszerzése után úgy tűnt, hogy a kutatóvegyészként elhelyezkedett Ms. Thatcherre szokványos értelmiségi pályafutás vár, a BX Plastics Részvénytársaság alkalmazottjaként. A közéleti kérdések iránt kiemelkedő érdeklődést tanúsító ifjú vegyészmérnök hölgy azonban nem érte be a lombikokkal, 1951. januárjában belépett a torykhoz, a Konzervatív Pártba.

Margaret Thatcher lényegében ugyanazt a klasszikus reálpolitikát folytatta, mint példaképe, Winston Churchill Forrás: Wikimedia Commons

Nem csak a politikai karrierje, hanem magánélete szempontjából is sorsdöntőnek bizonyult ez a lépés; itt ismerkedett meg ugyanis az elvált és jómódú üzletemberrel, Denis Thatcherrel, aki már decemberben oltár elé vezette Margaret Hilda Roberts-et. Az ambiciózus Mrs. Thatcher 1953-ban vegyészdiplomája mellé jogi oklevelet is szerzett.

Az oxfordi kutatóvegyészségtől a toryk elnöki székéig

Az 1959-es választásokon nyert először képviselői mandátumot a brit parlamentbe, Finckley választókerületében győzedelmeskedve a munkáspárti jelölttel szemben. 1961-ben Harold Macmillan kabinetjében vált először politikai karrierje során kormánytaggá, nyugdíjügyi államtitkárként.

Harold Macmillan miniszterelnök kabinetjében volt először kormánytag Margaret Thatcher Forrás: Wikimedia Commons

A közéletben eltöltött korai évek alatt kristályosodtak ki benne azok a politikai nézetek, amit később thatcherizmusként ismert meg a világ.

Politikai nézetei először 1966-ban, a Konzervatív Párt konferenciáján kaptak szélesebb körű publicitást.

Margaret Thatcher élesen bírálta a Munkáspárt szerinte elhibázott és zsákutcának minősülő gazdaságpolitikáját.

Thatcher éles bírálattal illette a költségvetést mértéktelenül eladósító munkáspárti kormányok gazdaságpolitikáját Forrás: Wikimedia Commons

Hibának tartotta a munkáspárti kormányok gazdasági életbe történt erőteljes beavatkozását, az államosításokat és adminisztratív eszközökkel végrehajtott vállalat-összevonásokat csakúgy, mint a rendkívül magas, és a brit nemzetgazdaság hanyatlását okozó adókat. A Konzervatív Pártban egyre nagyobb befolyásra szert tevő

Margaret Thatcher mereven ellenezte Nagy Britannia európai közösségi tagságáról megkezdett tárgyalásokat.

Úgy vélte, hogy a szigetország belépése az Európai Közösségbe (az Európai Unió jogelődje, a szerk.) egyenértékű lenne a brit szuverenitás feladásával.

A brit konzervatívok idegenkedtek Robert Schuman egységes Európáról szóló elképzelésétől Forrás: Congress Library

Az 1970-es választásokat a Labour elvesztette, megbukott a Wilson-kormány, és a toryk kerültek ismét hatalomra. A brit közjogi hagyományoknak megfelelően II. Erzsébet királynő a Konzervatív Párt elnökét, Edward Heath-et kérte fel kormányalakításra,

amelyben Margaret Thatcher az oktatásügyi tárcát kapta meg.

Ironikus módon Nagy Britannia az európai integrációval szemben erőteljesen szkeptikus Thatcher minisztersége idején, 1972-ben lépett be az Európai Közösségbe.

Sir Edward Heath miniszterelnök, és a Konzervatív Párt elnöke Forrás: Wikimedia Commons

A Konzervatív Párton belül az európai integrációval kapcsolatos nézeteltérések is szerepet játszhattak abban, hogy 1975. február 11-én a toryk tisztújító kongresszusán - sokak meglepetésére – Margaret Thatcher nyerte meg az elnöki poszt betöltéséért folytatott versengést, a túlzottan integráció-pártinak tartott hivatalban lévő elnökkel, Edward Heath-el szemben.

Új korszak veszi kezdetét a brit történelemben

Az 1979-es választásokon ismét a konzervatívok győzedelmeskedtek, ezért a pártelnök, Margaret Thatcher kapott kormányalakítási megbízást a királynőtől.

Az 1979. május 4-én megalakult Thatcher-kormánnyal új korszak vette kezdetét a brit történelemben.

A rendkívül határozott, churchilli elveket követő és vasakaratú új miniszterelnök rövidesen megmutatta Nyugat-Európának és az egész világnak is, hogy a britek korántsem csak passzív tagjai az Európai Közösségnek és a nemzetközi politikának.

Az 1979. május 5-én megalakult Thatcher-kormánnyal új korszak kezdődött Nagy Britannia történetében Forrás: Wikimedia Commons

Nagy Britannia 1972-ben történt belépése az Európai Közösségbe az első években semmiféle javulást sem hozott a szigetországnak. Természetesen azt sem szabad elfelejteni, hogy az 1973. októberi izraeli-arab háború után

az arab olajtermelő országok által egységesen bevetett olajembargó, recesszióba döntötte a nyugat-európai országokat.

Mindenestre, az európai közösségi tagság iránt a többség által érzett kezdeti lelkesedés az 1970-es évek végére igencsak lelohadt.

Az 1973. októberi arab-izraeli háború következményei recesszióba taszították a világgazdaságot Forrás: AFP/Shlomo Arad

A nemzetközi politikában történt változások mellett a brit nemzetgazdaság mélyrepüléséhez a korábbi kormányok elhibázott gazdaságpolitikája is erőteljesen hozzájárult. A brit történelem első, a Downing Street 10-be beköltöző női miniszterelnöke úgy látta, hogy az ország helyzetén csak radikálisan új szemlélettel, és mélyreható reformok bevezetésével lehet segíteni.

Szárba szökő thatcherizmus

Margaret Thatcher az Egyesült Államokban szárnyat bontott, és Milton Friedman Nobel-díjas közgazdász nevével fémjelzett neokonzervatív gazdaságpolitikai irányvonalat tette magává, kiegészítve azt saját , önálló elképzeléseivel. A thatcherizmus olyan neokonzervatív gazdasági és közpolitika, amely elvetette a társadalmi viszonyok túlszabályozását,meghirdette a minél kisebb állami beavatkozás gyakorlatát azt is elfogadva, hogy a társadalmon belül elkerülhetetlenek a szociális különbségek.

Margaret Thatcher neokonzervatív gazdaságpolitikát veztett be Forrás: Wikimedia Commons

Thatcher kabinetje túllépett a direkt szabályozáson azt hirdetve, hogy a legszükségesebb keretek kijelölésén kívül a piaci szereplőkre kell bízni a gazdasági viszonyok alakítását. A thatcehrizmus számos eredményt mutatott fel a gazdaság és a régóta betegeskedő államháztartás rendbetételében,

ám korántsem volt mentes bizonyos társadalmi ellentmondásoktól.

A korábbi magas szociális kiadások drasztikus megnyirbálása, számos társadalmi réteg életét nehezítette meg, vagy lehetetlenítette el. A miniszterelnök ellene volt a szakszervezetek túlhatalmának, amelyet igyekezett is drasztikusan megkurtítani.

Támogatta a csillagháborús tervet

Margaret Thatcher a külpolitikai prioritások áthangolásában Winston Churchill szellemiségét követte. Csakúgy, mint nagynevű elődje,

az Egyesült Államokat tette meg Nagy Britannia elsőszámú külföldi szövetségesének.

Ebben nem csak Ronald Reagan amerikai elnökkel fennálló őszinte és bizalmas barátsága játszott szerepet, hanem Európa-szkepticizmusa, és a nemzeti szuverenitás jegyében a mindenkori brit érdekeknek megfelelő külpolitika iránti igény is.

Margaret Thatcher szoros szövetségese, és bizalmas barátja volt Ronald Reagan amerikai elnöknek Forrás: White House Official Photo

Az ő nevéhez kötődik az „atlanti gondolat”, amely a nyugat-európai országokhoz és az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatrendszert az egymást kiegészítő kölcsönös érdekekre helyezte oly módon, hogy megmaradjon a szigetország önálló külpolitikai cselekvési szabadsága.

Kommunista pártok nemzetközi találkozója Moszkvában, a bal szélen Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP főtitkára. Brezsnyev nevéhez fűződik a "pangás időszaka" a Szovjetunióban Forrás: AFP

Thatcher teljes mellszélességgel támogatta az amerikai elnök által 1983-ban meghirdetett úgynevezett csillagháborús tervet, amely a fegyverkezési verseny minőségileg új, és rendkívül költséges szakaszával akarta térdre kényszeríteni a brezsnyevi „pangás éveiben” gazdaságilag erősen meggyengült Szovjetuniót.

Churchillhoz hasonlóan a kommunizmus kérlelhetetlen ellenfele volt

Ugyancsak támogatta a közép-hatótávolságú amerikai nukleáris ballisztikus rakétarendszer nyugat-európai NATO-tagállamokba történő telepítését. Churchillhez hasonlóan Thatcher is a Szovjetuniót tekintette a nyugati világot érintő legnagyobb fenyegetésnek.

Churchill a Szovjetuniót tekintette az Európát fenyegető legnagyobb veszélynek a második világháború után Forrás: AFP

A szovjet veszély mindig is jelen volt, és jelen marad”

- sommázta véleményét a „Vaslady”. A Szovjetunió 1979. decemberi afganisztáni kalandja, valamint a közepes-hatótávolságú nukleáris rakéták Európába telepítése a hidegháború végén ismét veszélyesen kiélezte a két nagy atomhatalom közötti szembenállást. Margaret Thatcher más nyugat-európai országok, elsősorban a Német Szövetségi Köztársaság és Franciaország óvatos, békülékenyebb politikájával szemben ebben a kérdésben is Ronald Reagan oldalára állt, nem törődve az európai vezetők többségének rosszallásával, akik az amerikai-angol „kardcsörtetést”az 1975-ös helsinki enyhülési folyamat megtorpedózásának tekintették.

Az 1979-es afganisztáni szovjet kaland ismét kiélezte a hidegháborús fenyegetést Forrás:Wikimedia Commons

A történelem azonban bebizonyította, hogy mind Reagan, mind pedig legfőbb európai szövetségese, Thatcher, jól értékelték a korabeli nagyhatalmi-katonapolitikai helyzetet, mivel a Szovjetunió valóban belerokkant a rá kényszerített újabb fegyverkezési versenyben, ami 1991-ben a rendszer teljes megsemmisüléséhez vezetett.

Gyarmati csetepaté az atomrakéták fenyegető árnyékában

Margaret Thatcher hosszú, tizenegy évig tartó miniszterelnöksége alatt végig nagy hangsúlyt fektetett a brit nemzeti érdekek érvényesítésére a nemzetközi politika porondján.

Ennek egyik legemlékezetesebb epizódja az 1982-es falklandi válság, illetve angol-argentin háború volt.

A brit gyarmati területnek számító apró és kietlen dél-atlanti szigetcsoportot Argentína mindig is saját felségterületének tartotta. 1982. április elején, a szorult helyzetben lévő argentin katonai junta a britek által alig őrzött szigetcsoport megszállásával a nacionalista érzelmeket szerette volna felkorbácsolni, saját helyzetének stabilizálására.

Az 1982-es falklandi válság Nagy Britannia teljes győzelmével végződött Forrás: Military History

Margaret Thatcher azonban a falklandi válságban is bebizonyította, hogy rászolgál a Vaslady névre; jelentős összevont brit haderőt küldött a térségbe,

amely megsemmisítő vereséget mért a területfoglaló argentinokra.

A 700 millió fontot felemésztő, és komolyabb brit emberveszteséget is okozó gyarmati kaland azonban Nagy Britanniában is egekbe emelte a nemzeti büszkeséget, és persze a miniszterelnök „Maggy” népszerűségét is.

Már a nyolcvanas években is kísértett a brexit

Nagy Britannia az 1980-as években egyre markánsabban érvényesítette saját gazdasági érdekeit az Európai Közösséggel szemben. Az 1984-es fontainebleau-i kormányfői találkozón majdnem kenyértörésre került sor Thatcher és kollégái között, a költségvetési visszatérítések kérdésében. Andreas Papandreu görög miniszterelnök különösebb diplomáciai finomkodás nélkül megjegyezte: „Nagy megkönnyebbülést jelentene, ha Nagy Britannia távozna a Közösségből.”

Közös brit és amerikai kormányülés a Fehér Házban, Margaret Thatcher miniszterelnök és Reagan amerikai elnök részvételével Forrás: White House Official Photo

Francois Mitterand francia elnök pedig arra tett javaslatot, hogy Anglia szüntesse meg közösségi tagságát, és helyette létesítenek különleges partneri viszonyt. Tehát, a brexitnek voltak már több évtizedre visszanyúló előzményei.

Francois Mitterand francia köztársasági elnök Forrás: Wikimedia Commons

Végül is sikerült elsimítani a nézeteltéréseket, ám Margaret Thatcher mindig tudott a szorosabb integráción fáradozó európai kollégáinak nehéz napokat okozni, például a már a 80-as évek második felében felvetett áruk szabad áramlása elvének blokkolásával, valamint annak elvetésével, hogy a protekcionizmus elleni védekezés kérdése kikerüljön a tagállami hatáskörből.

Főrendként nem politizált többé

Annak ellenére, hogy tizenegy évig maradt a Downing Street 10. lakója, az 1980-as évek végére –elsősorban az egyre nagyobb elégedetlenséget kiváltó neokonzervatív gazdaságpolitikája miatt – jelentősen visszaesett a népszerűsége.

George Bush amerikai elnök, és a Vaslady Forrás: Wikimedia Commons

Ezt érzékelve, 1990. novemberében lemondott pártelnökségéről, és benyújtotta lemondását a királynőnek miniszterelnöki tisztségéről is. Távozása után II. Erzsébet királynő - érdemei elismeréseként-

hétágú-koronás főnemesi, bárói címet adományozott Margaret Thatchernek,

megtéve őt Kesteven bárónőjének.

A Vaslady temetése Forrás:Wikimedia Commons

Főnemesi rangra emelésével Thatcher bárónő élethosszig szólóan a Lordok Házának tagjává vált, ám az aktív politizálástól végleg visszavonult. 2013. április 8-án, nyolcvanhét éves korában hunyta le örökre szemét a 20. századi angol történelem egyik legmarkánsabb egyénisége. Theresa May-nek, Nagy Britannia második női miniszterelnökének feladja a leckét a thatcheri életmű.