2013 legszenzációsabb hazai régészeti híre kétségkívül az volt, amikor dr. Pap Norbert és dr. Fodor Pál professzorok, a Pécsi Tudományegyetem nemzetközi kutatócsoportjának vezetői bejelentették, hogy Szigetvár határában megtalálták Szulejmán feltételezett szigetvári temetkezési helyét.
A fontos archeológiai felfedezés híre gyorsan eljutott a határokon túlra, és felkeltette a nemzetközi közvélemény figyelmét, aminek újabb állomásaként július 5-én a leghíresebb török uralkodó, Szulejmán szultán rokonai, két oszmán hercegnő is felkeresi legendás ősük temetkezési helyét
Négyszázötven évvel Zrínyi Miklós gróf eposzszerűen hősies, ám sikertelen várvédelme után ismét az Oszmán-ház tagjai keresik fel Szigetvárt. Igaz, hogy most nem a próféta zászlaja alatt vonuló százezres sereg élén, hanem két arisztokrata hölgy, a Párizsban alkotó híres írónő, Kenize Mourad, valamint a még távolabbra szakadt rokon, a Mexikóvárosban élő Mediha Nami Osmanoglu de Fernandez személyében.
Az 1940-ben született Kenize Mourad hercegnő V. Murád szultán dédunokája,
akinek távoli felmenői között szerepel Szulejmán is.
Kenize Mourad hercegnő „Szultána” című családregényét 2007-ben magyar nyelven is kiadták, aki könyvbemutatója alkalmából járt először Magyarországon. Mediha Nami Osmanoglu de Fernandez több évet élt hazánkban, amikor férje töltötte be Mexikó budapesti nagyköveti posztját. Mindkét oszmán hercegnő azt a képet őrzi rólunk és országunkról, amit a törökök többsége,
miszerint a magyarok barátok és nyelvrokonok,
és sokkal kedvesebbek, mint például az osztrákok.
Érdekes végiggondolni, hogy a 2013-ban megkezdett ásatások hogyan nőtték ki magukat a világtörténelem egyik legjelentősebb uralkodóháza, az Oszmán-dinasztia ma is élő leszármazottainak egyfajta családi eseményévé. Az oszmán hercegnők igencsak különlegesnek ígérkező mai, július 5-i szigetvári látogatásáról az Origo a helyszínről fog beszámolni.