„Már a középiskolában érdekelt az, hogy milyen éjszakai rovarok csoportosulnak az utcai lámpáknál” – mesélte Florian Altermatt, aki jelenleg Zürichi Egyetem evolúcióbiológusa.
Már akkor feltűnt, hogy a városokban kevesebb faj jön a lámpákhoz, mint vidéken”
– folytatta a kutató. Altermatt és munkatársa, Dieter Ebert elhatározta, hogy kísérleti körülmények között is megvizsgálja, valóban ez-e a helyzet.
A kutatók az úgynevezett pókhálós molyokat szemelték ki a kísérlethez. Először a lepke lárváit gyűjtötték be városi és vidéki helyszínekről Franciaországban és Svájcban. Ezután a lárvákat felnevelték.
A kikelt molyokat – 320 vidéki és 728 városi lepkét – szabadon engedték egy sötét szobában, amelynek a távoli végén egyetlen egy fluoreszcens lámpa világított. Szinte az összes vidéki moly a lámpához repült,
a városi molyoknak csak mintegy kétharmada reagált hasonlóan.
A többiek ott maradtak az elengedési pont közelében, átellenben a lámpával.
A Biology Letters folyóiratban megjelent eredmények arra utalnak, hogy a fényszennyezett területeken létrejött egy evolúciós alkalmazkodás. Az ilyen változás rengeteg moly életét megmentheti, mivel korábbi tanulmányok szerint minden éjjel rovarok százai halhatnak éhen egyetlen utcai lámpánál.
A viselkedésnek azonban árnyoldalai is vannak. Altermatt úgy véli, hogy ez az adaptáció igazából nem tudja ellensúlyozni a fényszennyezés okozta kárt. Például azért, hogy elkerüljék a fényes városi lámpákat, a molyoknak kisebb területen kell tartózkodniuk, így kevesebb növényt poroznak be, és kevesebb párral találkoznak.