A teknőspáncél korai evolúciója régóta foglalkoztatta a kutatókat. „Tudtuk az ősmaradványokból és a mai teknősök páncélfejlődéséből, hogy a páncél kialakulásához vezető első lépés a bordák kiszélesedése volt" – mondta a Current Biology folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője, Tyler Lyson, a Denveri Természettudományi Múzeum szakértője.
Noha a határozottan kiszélesedett bordák elsőre nem tűnnek olyan jelentős változásnak, mégis nagy hatással voltak a négylábú állatok légzésére és mozgására.
Mivel a bordák – a teknősök kivételével – szinte minden állatnál részt vesznek a légzésben és a mozgásban, meglehetősen „unalmas", egyhangú csontok. Alakjuk és felépítésük nagyjából egyforma a kígyóktól, a dinoszauruszokon át az emberig.
A teknősöknél azonban a bordák nagyon jelentősen módosultak,
és meghatározó módon részt vesznek a páncél felépítésében.
A páncél fejlődésének és funkciójának megértéséhez a döntő lökést az a néhány nemrég felfedezett úgynevezett prototeknős-fosszília adta, amelyet Dél-Afrikában fedeztek fel.
Az Eunotosaurus africanus prototeknős nagyjából 260 millió éve élt az akkor meglehetősen kietlen vidéken.
Az egyik kulcsfontosságú ősmaradványt egy nyolcéves fiú, Kobus Snyman találta az apja telkén. Ezen a kivételes épségben megmaradt leleten jól kivehető a nagyjából 15 centiméteres prototeknős teste a széles bordákkal, valamint a végtagok is. A leletek alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy
a prototeknős páncélzata elsősorban a talajban való alagútásást segítette.
A föld alá bújva az állatok képesek voltak túlélni a perm-triász kihalási eseményt mintegy 252 millió évvel ez előtt.
Ez után még nagyjából 50 millió évet vehetett igénybe, amíg a prototeknősök kiszélesedett bordáiból kialakult a ma is jól ismert teljes páncél.