Világhíres „szürke farkas” az Adriai-tenger mélyén

Az Isztriai-félsziget déli végén fekvő népszerű Stoja-strand fürdőzői aligha sejtik, hogy a vadregényes, karsztos sziklákkal tagolt öböl nyílt tenger felé néző végén egy sokat látott második világháborús német tengeralattjáró, az U-81 roncsát rejti a hullámsír. Az U-81 története olyan, mintha csak a Wolfgang Petersen rendezte ikonikus mozifilm, a „Das Boot” képkockái elevenednének meg szemeink előtt, a történelem egyfajta valóságaként.

Az észak-adriai térség különösen gazdag történelmi értékű hajóroncsokban. Ezek közül jó néhányat a Földközi-tenger leglátványosabb roncsai között tartanak nyilván, de akad köztük olyan is, például a Brioni-szigetektől hat tengeri mérföldre nyugatra, a nyílt vízen nyugvó, az Adria Titanicjának is nevezett Baron Gautsch utasszállító gőzös, amelyet a nemzetközi búvárközösség a világ tíz leglátványosabb hajóroncsa közé sorol.

A német tengeralattjáró-flottában összesen 40 ezer tengerész szolgált a második világháború idején. Közülük 30 ezer soha sem tért vissza Forrás: Das Boot

Ha az Isztriai-félsziget térségében hullámsírban nyugvó hajókat a történelmi érték oldaláról szeretnénk számba venni, az 1944. január 9-én Pula mellett elsüllyedt U-81 német tengeralattjáró bizonyosan dobogós helyezést érdemel.

Kivételesen hosszú volt az élete

A második világháború kitörésekor, 1939. szeptember elsején a Karl Dönitz ellentengernagy parancsnoksága alatt álló U-Boot-flotta alig 52 egységből állt. A háború elején a német búvárnaszádok zömét a VII. B, illetve VII. C típushoz tartozó, nagy hatótávolságú, óceánjáró képességekkel rendelkező tengeralattjárók alkották.

Az U-81 La Spezia kikötőjében Forrás: Bundesarchiv

A 67 méter hosszú és 870 tonna vízkiszorítású dízel-elektromos hajtással rendelkező VII. típusú búvárnaszádok 15 700 kilométeres harcászati hatósugara lehetővé tette, hogy portyáikat az Egyesült Államok, vagy Brazília, illetve Dél-Afrika partvidékéig terjesszék ki.

VII. C típusú búvárnaszád fennmaradt és kiállított példánya Forrás: Wikimedia Commons

A tengeralattjáró-háború, az „atlanti csata” első, 1939 őszétől 1941 őszéig tartó szakaszában Dönitz admirális és az Oberkommendo Marine (Haditengerészeti Főparancsnokság)

legfőbb célja Anglia utánpótlási vonalainak elvágása, és a szigetország kiéheztetése, térdre kényszerítése volt.

Ehhez azonban jelentős tengeralattjáró-flottára lett volna szükség, ezért gyorsították fel a búvárnaszád-építési programot.

Karl Dönitz vezértengernagy, 1943 januárjától a német haditengerészet, a Kriegsmarine főnöke. Előtte mint a tengeralattjáró-flotta parancsnoka szolgált Forrás: Wikimedia Commons

A brémai Vulkan- Vegesacker Werft hajógyárban 1940. május 11-én vízre bocsátott U-81-et is e célok jegyében állították szolgálatba 1941. április 27-én.

Az U-Boot-flotta történetében csak kevés olyan egység akadt, amelyik eljutott a 18. harci bevetéséig.

Az U-81 ebből a szempontból szerencsés csillagzat alatt futott le a sólyáról, hiszen annak ellenére, hogy 17, egyenként többhetes hadiportyán vett részt, egészen 1944 januárjáig kitartott a szerencséje.

Jelenet az ikonikus "Das Boot" című háborús filmből. Csak nagyon kevés tengeralattjáró érte meg a tizedik vagy azt meghaladó bevetést Forrás: Das Boot

Ugyanez mondható el mindkét parancsnokáról is; eltérően annyi társuktól, Friedrich Guggenberger és Johann-Otto Krieg korvettkapitányok nem a tengeren, hanem magas kort megélve „ágyban és párnák” között hunytak el.

Mint a Das Boot-ban: Gibraltárnál majdnem bekapták

1941 elejétől, amikor már elegendő mennyiségű tengeralattjáró és kiképzett legénység állt Dönitz admirális rendelkezésére, kezdetét vette a Wolfpak, azaz a „farkasfalka” elnevezésű, új és roppant hatékony harcászati taktika. Ennek lényege, hogy a tengeralattjárók egy-egy csoportját az Atlanti-óceán meghatározott, az Anglia felé tartó konvojok útvonalába fekvő térségébe irányították.

Az U-81 visszatér 12. bevetéséről Forrás: Torpedo-los.narod.rus

Amikor valamelyik járőröző U-Boot felfedezte a konvojt, nem intézett ellene támadást, hanem rátapadt a kereskedelmi hajókra,

és rádión riasztotta a falkához tartozó tengeralattjárókat.

Csak miután a többi tengeralattjáró is a helyszínre érkezett, indítottak együttes és ismétlődő támadásokat a konvojok ellen, súlyos veszteségeket okozva ezeknek.

Az észak-atlanti konvojvadászat életveszélyes vállalkozás volt minden tengeralattjáró számára Forrás: WW2

Az U-81 1941. szeptember 1-től három farkasfalkában is részt vett; az első, a „Markgraf” (őrgróf) fedőnevű műveletben a legkeményebb észak-atlanti területen, Grönland térségében vetették be.

Az U-Boot legveszedelmesebb ellenfele a romboló volt Forrás: Das Boot

E hadművelet után a BdU ( Dönitz törzse)

arra utasította Guggenberger korvettkapitányt, hogy búvárnaszádjával törjön át a Gibraltári-szoroson,

és csatlakozzon az olaszországi La Speziában állomásozó 29. U-Boot-flottillához. Az U-81 1941. október 30-án a kora esti órákban érkezett a britek által szoros felügyelet alatt tartott és ezért életveszélyes Gibraltári-szoroshoz.

Friedrich Guggenberger, az U-81 parancsnoka Forrás: Bundesarchiv/Schwarz

Guggenberger kapitány tengeralattjárójának sem sikerült a szoroson történő átcsúszás; egy portyázó brit Consolidated PBY Catalina típusú hidroplán felfedezte, és mélységi bombákat dobott az U-Bootra.

A Gibraltári-szoroson történt első áttörési kísérlet során repülőgépek támadták meg az U-81-et Forrás: WW2 History

A németek pechjére, ezzel még nem értek véget a megpróbáltatások,

ugyanis egy kétmotoros Hudson bombázó is beszállt a halálos táncba.

Az U-81 túlélte a támadást, ám megsérült, ezért Guggenberger parancsnok úgy döntött, hogy visszafordul Brestbe.

Bosszút állt a Bismarckért

Az U-81-et ért sérüléseket gyorsan kijavították. November 12-én éjszaka, második nekifutásra sikerült is észrevétlenül átjutniuk a veszélyes szoroson.

A hadiszerencse ettől kezdve tartósan a német U-Boot mellé állt,

ugyanis másnap, november 13-án délelőtt 53 kilométerre Gibraltártól, a torony őrszolgálatosai füstöt észleltek a horizonton.

A HMS Ark Royal és kísérőhajói Forrás: Royal Navy Archive

Guggenberger korvettkapitány azonnal merülést rendelt el, és elkezdte a felfedezett hajókötelék megközelítését. Nem is remélhetett nagyobb szerencsét, ugyanis a Máltáról Gibraltárba igyekvő „Force H” kötelék keresztezte útjukat, a brit flotta, a Royal Navy egyik büszkeségével, a modern HMS Ark Royal repülőhordozóval az élen.

Egyedül csak az erős kíséret volt aggasztó;

az Ark Royalt egy csatahajó, egy cirkáló és három romboló kísérte.

A HMS Ark Royal hordozó és a fedélzetéről felszállt Swordfish torpedóvető gépek. Az Arky Royal részt vett a Bismarck elsüllyesztésében Forrás: Wikimedia Commons

Guggenberger kapitány azonban nem habozott, és kiadta a támadási parancsot.

Három torpedót lőttek ki a repülőgép-hordozóra,

negyven méter széles léket robbantva a HMS Ark Royal kormányfél felőli (jobb) oldalán, a vízvonal alatt.

A torpedótalálattól megdőlt HMS Ark Royal. Nem tudták bevontatni Gibraltárba Forrás: Royal Navy Archive

A telitalálat után a brit rombolókon volt a sor;

összesen 130 mélyvízi bombát dobtak a lemerült U-81-re,

amely a csodával határos módon komoly sérülés nélkül túlélte a támadást, és sikerült elmenekülnie.

A HMS Petard romboló Forrás: Royal Navy Archive

Másnap, november 14-én a vontatókötélre vett HMS Ark Royal - fél évvel azután, hogy 1941. május végén részt vett a német szupercsatahajó, a Bismarck elsüllyesztésében - maga is a hullámsírba merült. Guggenberger parancsnokot e haditettéért Hitler Adolf személyesen tüntette ki a Vaskereszt lovagkeresztjével.

A tizennyolcadik bevetésére futott volna ki

1943 nyarán, a szövetségesek szicíliai partraszállása és Mussolini bukása után a La Speziában állomásozó 29. U-Boot-flottilla egységeit a németek által megszállt Polába (ma Pula, Horvátország) helyezték át. Ekkor már az ugyancsak lovagkereszttel kitüntetett Johann-Otto Krieg korvettkapitány volt az U-81 parancsnoka.

Johann-Otto Krieg korvettkapitány Forrás: U-Boot Archive

(Freidrich Guggenberger 1942 novemberétől a világháború végéig Dönitz admirális törzsében szolgált.)

Az U-81 a Földközi-tengeren további hadisikereket aratott,

elsősorban Szíria és Libanon partjai közelében brit konvojok elleni rajtaütésben.

Hosszú pályafutása alatt az U-81 28 hajót süllyesztett el összesen 79 677 BRT mennyiségben, és ezzel az eredménnyel a 15 legsikeresebb német tengeralattjáró közé került.

A tengeralattjáró-flottánál a háború derekától egy-egy tengerész átlagos "élettartama" három-hat hónap volt Forrás: WW2 History

1944. január 9-én futott volna ki a tengeralattjáró-flottánál már szinte hihetetlennek tűnő 18. harci vállalkozására. Délelőtt 11.30-kor, a pulai hadikikötő közelében műszaki próba közben érte bombatalálat, amikor az amerikai 15. légi hadsereg város fölé érkezett 107 Boeing B-17 repülő erődje megkezdte a kikötői létesítmények bombázását.

Boeing B-17 négymotoros nehézbombázók, a "repülő erődök" Forrás: U.S. Air Force Archive Photo

A találattól végzetesen megsérült tengeralattjáró perceken belül elsüllyedt;

de a 46 fős személyzetből 44 tengerésznek sikerült kiúsznia a közeli partra. 1944 áprilisában megpróbálták kiemelni a 36 méteres mélységbe süllyedt U-Bootot, ám a sérült hajótest kettétört a műszaki mentési kísérlet során.

Búvárok az U-81 roncsa felett Forrás: Elter Tamás archívuma

A torony mögött letört tatszekció, belsejében a hatalmas MAN dízelagregátorokkal mind a mai napig megtekinthető; a gyakorlott roncsbúvárok számára a kék Adria napfényben csillogó felszíne alatt nyugvó U-81 a történelem egyedülállóan izgalmas relikviája.