Tovább folyik a kutatás Leonardo da Vinci génjei után

új tévésorozatok jönnek, történelmi tévésotozatok, reneszánsz itália, Leonardo da Vinci szobra Firenzében
Vágólapra másolva!
Félelmetesen későn kezdtük el kutatni az európai reneszánsz egyik legnagyobb alakjának, Leonardo da Vincinek földi maradványait. Eddig megelégedtünk azzal, hogy valódi földi maradványai a 16. századi itáliai vallásháborúkban szétszóródtak. Most azoban a The Leonardo Project kutatói végre a híres polihisztor géntérképének nyomába eredtek.
Vágólapra másolva!

Az olaszországi Vinci városában található Museo Ideale kutatói indították el azt a kutatáscunamit, aminek most a folytatása a The Leonardo Project részletesebb géntérképezésének szándéka. Agnese Sabato történész és Alessandro Vezzosi, a múzeum igazgatója a híres polihisztor ma élő rokonait akarta azonosítani, hogy később vissza tudja majd kutatni: valóban Leonardo maradványai vannak-e a franciaországi Château d’Amboise kápolnájában.

Leonardo da Vinci szobra Firenzében Forrás: AFP/Manuel Cohen

Az élő rokonok már megvannak

„Hosszú időn keresztül bújtuk a francia és spanyol archívumok anyagát, és sírköveket is tanulmányoztunk” – nyilatkozta Vezzosi a portálnak. „Ez még csak a tudományos kutatás kezdete.” Az igazgató és Agnese Sabato történész még a Da Vinci család egy sírkövét is megtalálta. A kutatóknak

Leonardo nagyapjának, Antoniónak a jegyzeteiből kellett kihámozniuk,

amit tudtak – ő jegyezte fel például Leonardo születését is.

A kutatás eredménye az lett, hogy végül Leonardo 35 élő rokonát azonosították, köztük a híres rendező, Franco Zeffirelli is ott van. Rajta kívül többek között egy építész, egy rendőr, egy cukrász, egy könyvelő és egy nyugdíjas kovács a polihisztor apjának leszármazottja.

A festményekről szerzik az információt

A The Leonardo Project során antropológusok, művészettörténészek, genetikusok, genealógusok, mikrobiológusok, és sok más tudományág képviselői fogják folytatni a kutatást. A Human Evolution tudományos folyóiratban megjelentetett kutatási terv szerint az első lépés az lesz, hogy a polihisztor festményein található mikrobiomot (ez az emberi testben élő mikroorganizmusok alkotta ökológiai rendszer) megvizsgálják, és összevetik a felfedezett rokonokéval.

Leonardo festményeiből nyernek majd adatokat Forrás: Wikimedia Commons

Az így kapott adatok segíthetnek megállapítani, hogy a da Vinci-maradványokként számon tartott csontok valóban a reneszánsz polihisztorhoz tartoznak-e. Aztán lesznek még radarvizsgálatok, amelyek segítségével da Vinci apjának sírhelyét akarják megtalálni, valamint

megpróbálják azonosítani a mester ujjlenyomatait is a festményei segítségével.

Hogy nézett ki Leonardo?

Ha a várthoz hasonló mennyiségű genetikai információt sikerül összegyűjteni a polihisztorról, rengeteg olyan dolgot tudhatunk meg róla, ami ma még csak a találgatás része. Ha valóban az ő maradványai fekszenek a Château d’Amboise Szent Hubertus kápolnájában, megtudhatjuk, hogy nézett ki, és

milyen tulajdonságai tették ilyen tehetségessé,

nagy gondolkodóvá. "A kutatók azt remélik, hogy olyan széles genetikai profilt sikerül majd létrehozni, hogy jobban megérthessük a képességeit és a látásélességét" - írta a tudományos folyóiratban Jesse Ausubel, a projektet támogató Richard Lounsbery Alapítvány alelnöke.

A francia évek

Da Vinci 1516-ban I. Ferenc király hívására érkezett Franciaországba, az ekkor 64 éves polihisztor már bőven megalapozta hírnevét az uralkodó előtt. I. Ferenc egy mechanikus oroszlánszobor megépítésére kérte fel a művészt, és bár a projekt nem jutott tovább a vázlati fázisnál, a mester az országban maradt.

Leonardo da Vinci Forrás: Wikimedia Commons

Magával hozta három híres művét is, köztük a Mona Lisát (ezért található a mű most Párizsban). Ferenc Leonardót a Château d’Amboise-ba költöztette, ahol végül meg is halt 1519-ben - néhány történelmi verzió szerint jó barátja, a király karjai között. Eredetileg a Szent Hubertus kápolnába temették, de a vallásháborúk miatt a környéket annyiszor feldúlták, hogy a mostani DNS-vizsgálatok nélkül lehetetlen lenne megállapítani, valóban az ő maradványai fekszenek-e a sírban.