Vírus tizedeli Ausztráliában a nyulakat, örülnek a helyiek

nyúl
Ausztráliába a telepesek hurcolták be a nyulakat
Vágólapra másolva!
Egy véletlenül elszabadult vírus irtja az ötödik kontinens egyedi élővilágát "agyonrágó" nyulakat, a legújabb felmérés szerint egyre jobb a helyzet.
Vágólapra másolva!

Ausztráliában jó 150 évig tartott a "nyúlpestis": a tapsifüles első példányait 1859-ben engedték szabadon a brit telepesek, hogy legyen mire vadászni. Ám nem számítottak arra, hogy az alkalmazkodó nyulak populációja az évtizedek alatt tízmilliárdosra(!) nő, döbbenetes környezeti károkat és több őshonos faj kipusztulását okozva.

Az elmúlt évszázadban képtelenek voltak gátat szabni a nyúlinváziónak Forrás: Wikimedia Commons

Az elmúlt évszázadban a szakemberek rengetegszer megpróbálták visszaszorítani a nyúlözönt kerítéssel, méreggel, egyéb módon, de ritkán értek el sikert. Egy véletlen esemény hathatósabban képes gátat szabni az inváziónak: 1995 óta egy elszabadult vírus következtében százszámra hullanak a nyulak.

RHDV-fertőzött nyúl Forrás: Landcareresearch.co.nz

Ezzel párhuzamosan számos, mára súlyosan veszélyeztetett növény- és állatfaj az újjáéledés biztató jeleit mutatja, számol be a Conservation Biology szakfolyóirat.

A véletlennek köszönhető a siker

Végzetes hibának könyvelték el a kormányzat által kirendelt kutatók, amikor a Dél-Ausztráliához közeli Wardang-szigeten kísérletezni kezdtek a nyulak vérzéses megbetegedését okozó vírussal (angol nevén rabbit haemorrhagic disease virus; RHDV). Hiába végezték munkájukat zárt területen, nem számoltak azzal, hogy a legyek révén a vírus átterjed a szárazföldre.

Ausztráliába a telepesek hurcolták be a nyulakat Forrás: David Iliff/David Iliff

Valóban végzetes hiba volt, csakhogy a nyulakra nézve:

az RHDV az ötödik kontinens nyúlállományának 60 százalékát kiirtotta 10 év leforgása alatt. A vírus különösen a száraz éghajlatú területeken végzett nagy pusztítást.

A nyulakat pusztító RHDV vírus elektronmikroszkópos képe Forrás: Publis.illinois.edu

Az RHDV terjedését követően a biológusok mind gyakrabban észlelték a korábban tarra rágott területeken az őshonos növényzet ismételt terjedését, és vele a megfogyatkozott számú különleges helyi állatok is újra szaporodni kezdtek. Nagy kérdés volt, hogy vajon minden őshonos faj képes-e profitálni a nyúlmentes új helyzetből.

Vége a táplálékért folytatott küzdelemnek

A mérhetetlen nyúlszaporulat a kipusztulás szélére sodorta az apró rágcsálókat.

Valaha egész Dél-Ausztráliában és az Északi terület (Northern Territory) déli, sivatagos területein elterjedt volt a füstös kabócaegér (Notomys fuscus), amelyet összesen alig 2000 négyzetkilométeres területre szorítottak vissza a nyulak. Az éjszaka aktív kabócaegér elszigetelt populációkban, rossz minőségű területeken él, és sebezhető státuszban van a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös listája szerint.

Füstös kabócaegér Forrás: Wikimedia Commons

Hasonlóan meggyérült, szintén sebezhetőnek minősített a keleti ausztrálegér (Pseudomys australis) állománya. A kolóniákban élő apró rágcsáló

egyike azon emlősfajoknak, amelyek még az ember megjelenése előtt hódították meg az ötödik kontinenst.

A társas természetének köszönhetően (engedéllyel) házi kedvencként is tartott ausztrálegér főként magokat fogyaszt, különlegessége, hogy víz nélkül is képes életben maradni, mert különleges anyagcseréje révén a táplálék szénhidráttartalmából kinyeri a szükséges folyadékot.

Keleti ausztrálnyúl Forrás: Desert Ecology

A jelen helyzetet kutató tanulmány szerzője, Reece Pedler ökológus kollégáival 45 év csapdázási felméréseit elemezte. Neki is feltűnt, hogy ma már egy-egy éjszakai autóút során egyre gyakrabban lehet kabócaegeret látni a reflektor fényében.

Fésűsfarkú erszényesegér Forrás: Wikimedia Commons

A fésűsfarkú erszényesegér, más néven mulgara (Dasycercus cristicauda) valóságos sikersztori:

manapság hetvenszer több alkalommal észlelik élőhelyein, mint korábban,

a Vörös listán a nem fenyegetett kategóriába átkerült kabócaegér kétszer, az ausztrálegér háromszor gyakoribbá vált, köszönhetően annak is, hogy a regenerálódó növénytakaró elegendő táplálékkal és búvóhellyel látja el őket.

A nagy testű állatoknak is kedvez az új helyzet

Érdekes megfigyelés, hogy azokon a területeken, ahonnan eltűntek a nyulak, megjelentek a kenguruk és a vombatok, vagyis az RHDV nemcsak a kis, hanem a nagy testű őshonos emlősök számára is kedvező fordulatot hozott. A nyulak mellett ugyanis hasonlóan óriási terhet jelent Ausztrália élővilágára a szintén a britek által betelepített vörös róka és házimacska is.

A nyulak mellett invazív fajnak számít az Ausztáliában nem őshonos vörös róka is Forrás: Wikimedia Commons

A nyulak fogyatkozásával azonban ezek állománya is visszaesett, mivel fő táplálékukat veszítették el. Ezt a jelenséget trofikus kaszkádnak nevezi a tudomány: olyan ökológiai folyamat, amely a tápláléklánc egyik végén kezdődik, és végighalad a láncon.

Ausztráliában a 20. században főleg a rókák és macskák miatt haltak ki értékes helyi emlősfajok.

Nem csoda, hogy az ország minden évben dollármilliókat fordít a ragadozók gyérítésére.

Az elvadult házimacskák ugyancsak súlyosan megtizedelték az őshonos állatokat Forrás: 2006 Nevit Dilmen, http://start.at/nevit/Nevit Dilmen

Pedler úgy látja az adatokból, hogy az RHDV hatékonyabb módszer, mint a csapdázás és a mérgek kihelyezése. Ellenőrizhetőbb és olcsóbb megoldás a nyulakat irtani, amelynek nyomán éhen pusztulnak a rókák és macskák.

A hatóságok 2016 második felében egy új vírusfaj kijuttatását tervezik,

amely csapadékosabb klímán is életképes marad. A nyulak ma még annyira elterjedtek, hogy sokak számára hozzátartoznak a "tipikus" ausztrál tájképhez — de talán már nem sokáig.