– Te is hallottad ezt a fütyülő hangot?
– Igen, úgy hangzik, mint valami űrbéli zene.
– Kíváncsi vagyok, mi lehet az.
A párbeszéd az Apollo-10 küldetés két asztronautája, Eugene Cernan és John Young között zajlott le még 1969-ben. A szóban forgó misszió az Apollo-program negyedik emberes repülése volt, és a második, amely a Holdig repült. A Holdra való leszállás főpróbájának számított.
A fura, „kozmikus muzsikára” emlékeztető hangokat az űrhajósok akkor hallották, amikor űrjárművükkel a Hold túloldalán repültek. A diskurzus leiratát majdnem negyven évvel később, 2008-ban hozta nyilvánosságra a NASA, a beszélgetés hangfelvétele viszont csak most vált publikussá.
Mivel az űrhajósok a Hold túlsó oldalán tartózkodtak, megszűnt a Föld és az űrhajó közötti kommunikációs kapcsolat, emiatt az asztronauták nem számítottak arra, hogy bármit is hallani fognak a műszereikből, olvasható a CNN weboldalán.
Az egész jelenség annyira bizarrnak számított, hogy az asztronauták sokáig azon tanakodtak, jelentsék-e az esetet feletteseiknek.
Féltek ugyanis attól, hogy a beszámolót követően megbízhatatlannak tartják majd őket, és emiatt nem lesz lehetőségük a továbbiakban az amerikai űrügynökség küldetéseiben részt venni. A hangfelvétel nyilvánosságra hozatala után a történetet az amerikai Science Channel televíziós csatorna „Rejtett NASA-akták” című műsora dolgozta fel.
Bár a tévéműsor egyértelműen a megmagyarázhatatlanságra helyezi a fő hangsúlyt, a NASA technikusai szerint pusztán arról van szó, hogy
az Apollo-10 két űrjárművének, a parancsnoki modulnak és a holdkompnak a rádiói zavarták egymást.
Ezt a magyarázatot a műsorban Alfred Worden, az Apollo-15 küldetés pilótája elvetette. Úgy véli, ha a Hold árnyékolása ellenére az űrhajósok hangokat hallottak, „akkor valaminek lennie kell ott”. Egykori kollégái azonban nem értenek egyet Worden véleményével.
Az Apollo-program ötödik küldetése számít a leghíresebbnek, az Apollo-11 során lépett ugyanis először ember bolygónk égi kísérőjére. Míg Buzz Aldrin és Neil Armstrong a Hold felszínén barangolt, a parancsnoki egység pilótája, Michael Collins az égitest körül keringett. Társaival ellentétben nem szállt le a Holdra, hanem az Apollo űrhajó parancsnoki és szervizmoduljában maradt.
Collins szintén hallotta a „zenét”, ő azonban nem lepődött meg. „Ha nem figyelmeztetnek, biztos a szívbaj jön rám… Szerencsére a rádiótechnikusok elmondták, hogy a holdkomp és a parancsnoki modul VHF frekvencián működő adóvevő-készülékei zavarhatták egymást, és innen származott a zaj” – mondta az űrhajós.
A különös „zene” ideje alatt a két űrjármű (a holdkomp és a parancsnoki egység) bekapcsolt rádióval egymás közelében tartózkodott.
Az Apollo-10 küldetéssel ellentétben viszont az Apollo-11-nél a holdkomp leszállt az égitestre. Érdekes módon, amikor ez megtörtént, az „űrbéli muzsika” nem volt többé hallható.